Nekem nem jelentett semmit. Vágtam közbe.
Nekem se. Nézett rám meglepetten. Igazából. Tetszik egy lány, szóval féltékennyé akarom tenni és tudom gonosz dolog volt, de... mondta komoly arccal.
Na jó. Ezen megsértődnék, ha nem lenne nekem is az a célom, hogy féltékennyé tegyek valakit. Nevettem fel.
Blake hamar féltékeny lesz. -mondta.
Mi? Te? Te tudod? Honnan? - néztem rá.
Az mindegy, de akkor eljátszod a barátnőm?- nevetett fel.
Persze-  mosolyogtam rá. Életembe nem gondoltam volna, hogy csak ez a célja, de így sokkal könnyebb lesz mindkettőnknek.
Héj- húzott vissza Daniel a nappali és konyha között, majd megcsókolt. Átkaroltam a nyakát és visszacsókoltam.
Jól van gerlepár mehetünk?- nézett ránk Blake pókerarccal. Már Mia is ott ült.
Ahha.- fogtam meg Daniel kezét.

Már a kocsiba ültünk és nem tudom hova tartottunk.
Utálom a meglepetéseket. Nyögtem ki.
Akkor beszélgessünk. Mondta Blake .
Mi köze van a kettőnek egymáshoz. Értetlenkedtem.
Semmi. Na mikor mész vissza Kanadába?- kérdezte Blake.
Látom nagyon bírsz, ha már azt várod, hogy visszamenjek. Néztem ki az ablakon.
Ja szörnyen. Mondta komoly arccal.
Most viccelsz ugye? Néztem rá hátulról.
Nem. Vágta rá.
De jó, hogy megérkeztünk.- jelentette be Daniel.
Eddig tök kedves voltál. -kiabáltam miközben kiszálltunk a terepjáróból. Aztán tegnap hirtelen bedurciztál. -kiabáltam tovább.
Tudod, azt hittem lesz valami, de van barátod. Nem, nem Daniel. Kiabálta mögöttem mert én közben megindultam előre az utcán. A városközpontba voltunk.
Miről beszélsz? -fordultam meg.
Jacob utánad nézett. Amikor a medencébe voltunk mutatott egy képet a barátodról.- kiabálta tőlem egy méterre.
Nincs semmilyen barátom.- kiabáltam vissza.
Akkor ez ki?- tartotta fel a telefonját.
Jézusom ez a volt barátom Kanadában. Aki nem is volt a barátom csak. Bonyolult.- néztem rá.
Most már nem mindegy, itt van Daniel, most már úgyse jársz velem.- lehajtottam a fejem és közelebb léptem.
Aranyos- suttogtam, miközben a szemébe néztem.
Mi? Mi aranyos?- nézett rám.
Hogy féltékeny vagy miközben barátnőd van.- nevettem fel.
Nincs barátnőm...még- nézett rám szomorú mosollyal az arcán.
Nekem sincs barátom. - tettem a kezem az arcára.
De Daniel?- kérdezte.
Csak téged akartalak féltékennyé tenni- néztem rá.
De buta vagy- fogta két keze közé az arcom.-Azóta féltékeny vagyok, hogy elmentetek telefont venni.- mondta ki és megcsókolt. A kora reggeli órákba még nem sokan voltak a városba.
Egy hét múlva- szakadtam el tőle.
Mi lesz akkor?- nézett értetlenül.
Akkor megyek vissza Kanadába.- mosolyogtam rá. De visszajövök.

Hát köszi Daniel-  nevettem mikor visszaértünk.
Nincs mit- röhögött fel.
Ma találkozol az összes Magconossal.- nevettek fel a fiúk.
Tényleg utálom a meglepetéseket.- röhögtem fel.
Úristen találkozunk a Magconosokkal.- kiáltotta Mia.

Két órát ültünk a Starbucksba. Aztán kimentünk az utcára és a lányok azonnal letámadták a fiúkat. Na így nem jutunk messzire. Szörnyű volt nézni,hogy a fiúk csak úgy kérésre megpuszilják bármelyik lányt. Hihetetlen volt, de Blake sűrűn ellenőrizte, hogy ott vagyok e még. Ott voltam. Közben megjöttek a többiek is. Hunter, Brandon, Jacob, Cameron, Nash, Aaron,Johnny, Christian és Taylor.
Mia mondta a neveket,felét nem ismertem. Mivel Mia is beállt a sorba, ezért egyedül várakoztam.

Mire Danielhez ért már csak azt láttam, ahogy megcsókolják egymást. Mi a franc? Őt akarta féltékennyé tenni? De hát csak most ismerték meg egymást!

Wow! Nem tudok mit ide írni, szóval további szép hétvégét!😂😘