A koncert jó volt, utána Daniellel elköszöntünk egymástól és ő a reptérre ment. Megnéztem mi a Rowland holnapi állomása és foglaltam egy jegyet. Holnap indul. Bepakoltam a bőröndbe a ruháim, majd a laptopom. A neszeszerem és lefeküdtem aludni. Ami nehezen ment. Mivel hatkor indul a repülő igazából mindegy volt, hogy alszok-e vagy nem. Gondolkoztam.
Daniellel ez így már nem oké. Az, hogy szeretem igaz, de most már. Nem tudom, olyan mintha megszoktam volna, hogy ott van, bármikor mehetek hozzá. Hogy mindenki egy párnak könyvelt el minket. Már túlságosan megszokás az egész kapcsolat, mint amikor Bennel kellett járnom. Persze bírom Danielt, de kell egy kis változás. Végül is fele megvan. De félek ettől az egésztől, ha Daniellel szakítok, akkor már szinte teljesen elszakadok a Magcontól. Mikor ő kilépett a Magconból, még ott voltak Rowlandék, aztán ők is kiléptek. Blake csatlakozott a Digi Tourhoz. Szóval igazából már semmi, csak az emlékek fűztek hozzájuk. Meg ha néha összefutottunk egy-egy eseményen.
Már ott az új családom. Anyukám terhes. Már semmi nem olyan mint régen. Már egyedül Daniel köt a múlthoz.

Addig gondolkoztam ezen, hogy már csak 1 órám maradt az indulásig. Lementem a konyhába ahol a kávégépbe helyeztem egy kakaós kapszulát.  Néztem ahogyan a forró lötty folyik a bögrémbe, majd mikor végzett raktam bele egy kis cukrot. Nem sokat, ha már eldöntöttem, hogy minden megváltozik, akkor az egészséges életmód is szóba jön. A konyhapultnak dőlve iszogattam, egészen addig, amíg a telefonom nem jelzett, hogy indulnom kell. Hívtam egy taxit, mivel az új autót nem szívesen hagynám egy reptéren. Viszont amíg nem jött a taxi a Range Roverrel beálltam a garázsba. Lecsuktam a garázskaput, majd kiálltam és vártam. Mikor a taxi megjött beraktam a táskám a csomagtartóba, aztán elindultam. Nem vártam mást, csak, hogy Rowlandékkal legyek. Nem mondom, hogy harmadik családom, mert nem az, nem bélyegzem meg őket. Nekem egy nagy családom van, és ebbe ők is beletartoznak.

Kifizettem a taxisnak a pénzt, és minden ellenőrzésen átmentem. Negyed óra múlva szállt fel a gép, szóval szinte azonnal szállhattam fel a repülőre. Középen kaptam helyet, szóval bedugtam a fülem. Szomorú voltam, amiért nem tudom mi legyen Daniellel. Hiányzott a bátyám, na meg Leoék is. Minden szám valakire emlékeztetett, szóval egyszerű utat választottam. A saját számaimat hallgattam. Egyik számot se írtam senkiről, kivéve a Remember Me-t. Az Danielről szólt, szóval tovább is lapoztam. Ismét gondolkozásba kötöttem ki. Már több mint a fele elment a nyárnak. Július elején mentünk Dubaiba, aztán ott volt London. Ez már két hét, szóval van másfél hónapom a nyárból, aztán ismét jön egy változás. Nincs többé tanulás, az is véget ért tavaly. Aztán jött, hogy nem emlékszem másra, sem az álmomra, sem hogy landolunk, csak arra, hogy a Stewardess megkér szálljak le a gépről. Nem különösebben éreztem cikinek, mivel rajtam kívül még legalább 10 embert keltettek fel édes álmukból. Kifele menet megpillantottam, hogy egy öreg bácsikát próbálnak felébreszteni. Hirtelen beugrott a megoldás. Egyszer élek, eddig folyton  Daniellel voltam, tényleg kell a változás. Lehet, hogy a bácsi nem kel fel, és egy nap én se fogok. Szóval, itt az ideje a váltásnak. Minden mértékben.

Mivel a turné éppen Olaszországba zajlott, ezért este 5 órára értem oda. Ekkor kezdődött az első koncert,mivel ma kettőt adnak.
A csomagom megkeresése után leintettem egy taxit, majd ismét végrehajtottam a bepakol, beül, utazik, kiszáll és kipakol akciót. Megakartam lepni a fiúkat, azonban a jegyek elfogytak, a hátsó bejáraton pedig nem engedtek be, szóval alkut kötöttem.
-Akkor egyikőjük kísérjen be, és beszélünk Christinnel.- néztem komolyan a napszemüvegem mögül. A két őr egymásra, majd rám nézett és bólintottak. A kopasz elindult befelé, majd a színpadot figyelő Christinehez vezetett.
-Hölgyem. Van itt valaki aki elméletileg ismeri önt.- állt háta mögé tett kézzel a kopasz. Christine megfordult és a szemei megteltek könnyel.
-Lori.- ölelt meg szorosan.- Köszönöm. Ismerem.
-Rendben.- ment is ki az őr.
-Hát te?- mért végig.
-Meglepetés.-nevettem, majd újra megöleltem. A színpad szélén álltunk és figyeltük a fiúkat. Ashton állt a legtávolabb, mégis mikor meglátott átvágott a két bátyja között és hozzám szaladt. Felkaptam, majd szorosan megöleltem. Brandon és Hunter felénk se fordult, valakinek folytatni kellett a showt. Ahogy látták, hogy Ashton visszatért, egyszerre kezdtek felém szaladni. Mind a ketten rám ugrottam, ami miatt hatalmasat röhögtünk, Ashton pedig a színpadon röhögött és kommentálta, hogy a nézők is értsék. A nevemet egyszer sem ejtette ki.
Hunter és Brandon visszamentek a színpadra én pedig a telefonomra néztem, amin naptár jelezte, hogy szülinap van. De nem is akárkinek, Christinnek. Belekaroltam az említett személybe és a vállára hajtottam a fejem.
-Boldog szülinapot Christine.- suttogtam, mire éreztem, hogy rám néz.
-Köszönöm.- nyomott egy puszit a fejemre. Jól esett.

-Most pedig.- kiabálta Hunter a mikrofonba.- Brandon fog nektek énekelni.- Ashton és Hunter lejöttek a színpadról, majd Hunter megragadta a kezem.
-Mi az?- néztem rá még mindig Christinbe karolva.
-Beszélnünk kell.- nézett komolyan.- Aalyiahról.
Nem értettem miért pont most jut eszébe Aalyiah. Egy kis öltötő felé kezdett húzni, majd bementünk rajta.
-Mi történt?- álltam meglepetten.
-Nem Aalyiahról van szó.- mosolyodott el.- Ma van anya szülinapja.- mutatott az ajtó felé.
-Tudom.- bólintottam.
-Jó. Szóval azt szeretném, hogy te hozd ki a tortát. Ki fogjuk hívni a színpadra. Lent  is lesznek emberek akik videóznak...
-Rendben- válaszoltam meg sem várva a folytatást, meg mivel hallottam, hogy Brandon mindjárt befejezi a számot. Megfordultam és kifelé indultam, mikor megállított.
-A-a.- nyomott a kezembe egy kamerát.- Gyorsan mondd, hogy boldog szülinapot és, hogy mit szeretsz benne.

Furcsállva néztem Hunterre, majd teljesítettem a kívánságát. Gyorsan odaadta egy srácnak, aki megvágta a videót.
Ashton énekelt a színpadon, mikor visszaérkeztünk. Aztán jött Hunter, aki kisétált és talán nála volt a legnagyobb a sikítás. Ismét belekaroltam Christinebe, majd Brandon odajött és megölelt minket, ahogyan Ashton is. Miközben mind a hárman a színpadon éneklő Huntert figyeltük. Most jött el a pillanat, amikor teljesen rádöbbentem, hogy semmi nem hiányzik az életemből. Ha szakítok Daniellel, ők ott lesznek mellettem, mert már teljes mértékben egy család vagyunk.
Talán a legjobb döntésem volt akkor odaköltözni hozzájuk arra az egy hónapra.

IF ONLY..:
Meghoztam a mai részt is!☺️a fent hallható szám, igen egy Disney filmből, de a szöveg illik a történetben Lorira, valamint a való életemre is. Szóval ez a szám nagyon elgondolkoztatott....
Mostantól a részek ugyan úgy lesznek, ahogy eredetileg, vagyis kedd és szombat.
Ha tetszik a sztori
Komi
És
Vote!
😘