52.rész
-Shawn megjöttem.- kiabáltam el magam a házba érve.
-Pszt. Csönd.- húzott be a konyhába.
-Hol van?- toporogtam összevissza, miközben az arcomon egy lekaparhatatlan mosoly virított.
-Ne mosolyogj már így.- bokszolt bele a karomba.
-Na lányokat nem bántunk.- kuncogtam.
-Igaza van.- hallottam meg Camila vékony hangját.
-Camilaaaa.- futottam a lány felé boldogan, majd szorosan átöleltem.
-Sziaaa.- ölelt ő is szorosan.
-Lori azt hittem segítesz.- kiáltott fel Shawn.
-Igen. Segítek.- fordultam el Camilától.- Segítek újra összehozni titeket.
-Lora.- nézett rám azzal a tipikus, most viccelsz nézéssel.
-Mivan. Utálom Isabellát.- mosolyogtam önelégülten.
-Én is.- nevetett fel Camila.
-Én nem.- húzta ki magát a bátyám.
-Majd fogod.- válaszoltam nyugodt hangnemben, majd Camilara pillantottam. Camila vette a célzásom, miszerint menjen oda és csókolja meg Shawnt.
-Mit terveztek?- kezdett hátrálni Shawn, mikor Camila megindult.
Camila átkarolta Shawn nyakát, majd megcsókolta.
-Ooooo.- adtam hangot meghatódottságomnak. Alapvetően fujjogtam volna, de most nem volt itt a helye.
-Camila. Ez nem helyes.-tolta el magától Shawn Camilát.
-Miért? Szeretlek és te is. Érzem, mikor megcsókolsz.-oké itt kicsit elfintorodtam.
-De nem helyes. Nem járhatok úgy egy lánnyal, miközben egy másikat szeretek. - mosolygott le a lányra, erre a mondatra felsikítottam, mire mind a ketten értetlen fejjel néztek rám.
-Akkor én most... azt hiszem... megyek.- lépdeltem hátra.
-Lori. Senkinek ne mondd még.- kiabálta utánam Shawn.
-Jó jó.- kiabáltam vissza, majd kiléptem az ajtón és bezártam azt.
-Daniel. Hülye kérdés, de átmehetek?- kérdeztem a telefonba, szinte azonnal, ahogy kiléptem a házból.
-Persze.- röhögött ki.
-Akkor megyek.- szálltam be a kocsiba és elindultam.- Amúgy eljössz velem majd Aaliyahért?- kérdeztem az utat figyelve.
-Te most vezetés közben telefonálsz?- akadt fent azon, amin már nem egyszer veszekedtünk.
-Nem.- mosolyogtam.
-Itt megbeszéljük.- nyomott ki én pedig az anyósülésre dobtam a telefont.
Danielék háza előtt leparkoltam, majd fogtam a táskám és a telefonom, majd a ház felé indultam.
Az ajtó legnagyobb meglepetésemre nem Daniel, vagy Robert nyitotta ki, hanem Ariel.
-Ariel.- szorítottam magamhoz jó erősen.
-Szia Lori.- nevetett, miközben ő is szorosan ölelt.
-Olyan jó, hogy itt vagy.- mosolygott fel rám.
-Többet kéne találkozni.- mosolyogtam vissza.
-Többet fogunk.- tolt el egy kicsit, de nem tudta befejezni a mondatot, mert megjelent Blake.
-Szia.- intett komoly arccal.
-Hali.- mosolyogtam, majd kínos csönd lett. -Blake én annyira sajnálom ami történt.- törtem meg gyorsan a csendet.- Nem tudtam róla, hogy megcsalt.- magyaráztam, miközben Daniel is megjelent a nappaliba.
-Tényleg?- kérdezte meglepett arccal.
-Elmondtam neki, hogy nem tehet ilyet az egyik legjobb barátommal, mert te fontosabb vagy, mert ott voltál, mikor ide költöztünk, meg mikor a szüleim elváltak.- mondtam csak a szemébe nézve.
-Hihetsz neki haver. Még velem is összeveszett miatta, mert nem akarta elhinni.- lépett mellém Daniel.
-Köszönöm.- ölelt meg Blake.
-Na most, hogy mindent tisztáztatok. Veled még van egy kis beszélgetni valóm.- ragadta meg a kezem Daniel és a konyha felé kezdett húzni.
-Ahj már- kezdtem nyavajogni, de hagytam, hogy húzzon.
-Mit csináltál?- nevetett Ariel.
-Telefonáltam vezetés közbe.- válaszoltam, majd a fal elválasztott minket.
-Lori mi van,ha valami kiugrik eléd.- ültünk le a bárszékekre egymással szembe.
-Daniel az útra figyeltem.- néztem rá kutya szemekkel.
-Ahha.- válaszolta, majd csöndbe maradt és megszánt.- Nem kéne menni a húgodért?
Megnyomtam a telefonom oldalsó gombját és megnéztem az időt.
-De.- álltam fel a székről.- Te is jössz?- kérdeztem.
-Ja. De én vezetek.- indult meg kifelé én pedig utána röhögve.
-De az én kocsimmal.- válaszoltam, majd a nappaliba értünk, ahol olyan látvány fogadott amire nem számítottam.
-Azt a kurva.- szaladt ki a számon. Ariel és Blake éppen csókolóztak. Mikor meghallották, hogy ott vagyunk elváltak egymástól, majd rám néztek.- Most.- néztem a rájuk, majd inkább csöndbe maradtam. Sarkon fordultam és a konyha felé vettem az irányt. Felrántottam a hűtőt és kivettem belőle egy üveg vizet, majd visszatértem a nappaliba. Kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén, majd az engem bámuló emberekre néztem.
-Mit néztek? Várom a sztorit, hogy ez , hogyan is történt.-nyitottam ki az üveget.
-A húgod gépe mindjárt leszáll nem?- dőlt az ajtófélfának Daniel.
-Á nem, csak megakartam úszni a beszélgetést - legyintettem még mindig az újdonsült párt figyelve.
-Mit akarsz tudni?- dőltek hátra a kanapén.
-Mikor? Hol? Mióta?- tettem fel a kérdést, amire így is tudtak válaszolni.
-Régóta ismertük egymást, de eddig mind a kettőnknek kapcsolata volt, aztán egy hónapja kezdtünk egymás iránt érdeklődni. Hol jöttünk össze.- gondolkozott Blake.
-A turnén.- vágott közbe Ariel.- És 3 hete vagyunk együtt. De senkinek egy szót se. Még titok.- nézett rám kérlelő tekintettel.
-Jó.- válaszoltam egy kis idő múlva, majd megcsörrent a telefonom.
-Szia Liyah.- vettem fel a telefont.
-Megtennéd, hogy kifáradsz értem a reptérre?- kérdezte flegmán.
-Megtenném, de nem ilyen hangnembe.- dőltem hátra a kanapén.
-Csak gyere.- nyomott ki.
-Na indulás.- álltam fel, majd összecsaptam a tenyere.
-Hova?- kérdezte Blake.
-A húgomért a reptérre.- indultam kifelé.
-Állj. Kérem a kocsikulcsot.- állított meg Daniel.
-Ahj istenem.- vettem ki a táskámból a kulcsot és a kezébe adtam.
-Már itt vagyok.- válaszolta egy önelégült mosoly kíséretében, mire én megforgattam a szemem és elröhögtem magam.
Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk a reptér felé.
-Na és Daniel mikor lesz a következő turnéd?- kérdezte Ariel a hátsó ülésről. Daniel rám pillantott, majd válaszolt.
-Egy hét múlva.- tette az egyik kezét a combomra, mivel tudta, hogy sírógörcs kerülget, ha arról beszélgetünk, hogy elmegy.
-És a tiéd Lori?- kérdezte a visszapillantó tükröt nézve. Én is így tettem, és válaszoltam.
-Csak jövőre.- mosolyogtam rá.
-Valami baj van?- ismerte fel könnyen a hamis mosolyom.
-Nem akarom, hogy Daniel elmenjen.- válaszoltam gyorsan, a könnyeimmel küszködve. Lenéztem a combomon pihenő kezére, majd ismét fel a tükörbe.- Annak valahogy mindig veszekedés a vége.- mosolyogtam keserűen.
Ariel és Blak!. Ti mit szoltok?😂😏 Komiba várom a válaszokat.
Ha tetszik a sztori
Komi
És
Vote!
😘
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro