Leparkoltam az iskola előtt és rájöttem milyen régen is jártam én iskolába.
Észrevettem a húgom, aki csomó fiú állta körbe. Kiszálltam a kocsiból és a kis körhöz sétáltam.
-Lori hát te?- fordult felém a húgom, mire mindenki engem nézett.
-Apa azt mondta én jöjjek érted- mondtam a napszemüveg mögül.
-Oks- mondta, majd sorban elköszönt, a még mindig engem bámuló barátaitól.
-Eljössz a meccsünkre?- állt elém, egy tőlem kicsit magasabb srác. 14 éves és ilyen hű.
-Mikor lesz?- mosolyogtam rá.
-4- állt mellé Aaliyah.
-Öhm meglátom- mosolyogtam ráujuk.
-Légyszi- kezdtek bele többen.
-Tálán- mosolyogtam, majd visszamentem a kocsihoz.

-Mióta van neked kocsid?- kérdezte út közben.
-Mennyi az idő?- néztem rá, majd vissza az útra.
-14:12- nézett a telefonjára.
-Akkor úgy talán 4 órája.- röhögtem el magam.
-Miért nem akarsz eljönni a meccsre?- kérdezte félve.
-Elakarok csak- mondtam a kormányt fogva, ahj hogy is mondjam.
-Csak? -emelte fel a hangját.
-Ez bonyolult- gondolkoztam.
-Az a bonyolult, hogy hogy mondd el nekem, hogy nem akarsz- - kiabálta és kipattant a kocsiból, mivel megérkeztük. Utána kellett volna mennem, de helyette inkább hazamentem.

-Na mehetünk?- pattant be mellém Maria.
-Gázt- kiáltotta nevetve.
A plázába leparkoltunk és követni kezdtük Lexiéket, viszont mikor már fél órája nem csináltak semmit meguntam.
-Nem megyünk el a húgom meccsére?- kérdeztem egy bokor mögött.
-De- vágta rá és megkerestük a kocsit a parkolóba.

Megkerestük a pályát és leültünk a lelátóra. Már csak az utolsó negyed volt a meccsből és meglepődve láttam, hogy Aaliyah a csapatkapitány.

A meccse után láttam, hogy Aaliyah odamegy egy sráchoz, aki meg elfordul és elsétál. Még én is levágtam, hogy a másik csapat kapitánya.
Lementem a lelátó aljára, ahol a húgom meglátott és felém szaladt.
-Eljöttél- ölelt át, mire lassan visszaöleltem.
-El- simogattam a haját.-Ki volt az a srác akihez odamentél?- kérdeztem.
-Az ellenfél csapatkapitánya. Úgy volt ő visz a bálba, de mivel kikaptak így nem- kezdett könnyezni.
-Ne sírj lerendezzük- ugrottam át a lelátó korlátján. Mikor átugrottam csomóan sikítani kezdtek, mert leesett a sapka a fejemről, így felismerhettek.
-Mit tervezel?- kérdezte.
-Merre van az öltözőjük?- kérdeztem vissza.
-Gyere- mondta én pedig követtem.
Az öltöző előtt megálltunk és azzal a "mit akarsz" nézéssel nézett. Berontottam az öltözőbe ahol rengeteg fiú állt alsógatyába.
-Rossz öltöző szépség- nézett rám a srác aki lekoptatta a húgom.
-Te- böktem felé.
-Mivan velem?- kérdezte.
-Bocsánatot kérsz a húgomtól- mondtam faarccal.
-És mivan ha nem?- pacsizott össze egy mellette ülő sráccal. Felemeltem a telefonom, majd egy gyors kép után visszaraktam a táskámba.
-Milyen kár lenne, ha a fél világ megtudná milyen izomtalan vagy- mosolyogtam gúnyosan.
-Hah nem vagyok- mondta és közelebb lépett.
-De- válaszoltam. A keze a hátam mögé került és belemarkolt a fenekembe. A térdem lendületből fellendült és megrugtam. Azonnal elengedett és lerántva a sapkám ismét felé fordultam.
-Kérj bocsánatot- ordítottam rá, mire a fájdalmas pontot fogva kiszaladt az öltözőből.
-Lora- néztek rám.
-Igen mivan?- néztem rájuk.
-Mondd nem zavar, hogy 10 fiú áll előtted alsónadrágba?- kérdezte a srác akivel az előbb lepacsiztak.
-10 fiúval élek majdnem. Szerinted nem láttam még őket alsóban? -néztem rá furán, majd kisétáltam az öltözőből.

-Bocsánatot kértél?- léptem a húgom mellé.
-Igen és ezt még megbánod- fenyegetett meg, mire Aaliyah és én is megforgattuk a szemünket.

Miután hazaértünk Aaliyah lefürdött én pedig kikészítettem neki egy ruhát. Mikor kijött felhúzta a ruhát, majd kisminkeltem és megcsináltam a haját és utána mondtam neki, hogy még el kell ugranunk Rowlandékhez.
A házba lépve először is a konyhába mentem.
-Szia Christine- nyomtam egy puszit az arcára. Már hozzászokott, hogy csak így random beállítok.
Elindultam felfelé a lépcsőn, majd a szobába lépve felkaptam egy virágos hajpántot és leszaladtam vele.
-És kivel mész?- hallottam Brandon hangját.
-Öhm. Lerázott a srác- mondta Aaliyah lehajtott fejjel.
-Esetleg. Elkísérhetlek?- kérdezte Brandon.
-Tényleg?- kérdezte Aaliyah.
-Remek ötlet-ugrottam le az utolsó lépcsőfokról.- Brandom húzz öltönyt és haladj.- tapsoltam kettőt.

10 perccel később már az iskolánál álltam a kocsival.
-Brandon vigyázz a húgomra- kiabáltam utána, majd visszahajtottam Rowlandékhez, miszerint ott alszok.
-Hali- léptem be. A nappaliba lépve a Magcon összes tagja ott ült és amint beléptem csönd lett.- Mivan?- lépkedtem lassan.
-Semmi- vágták rá, majd kiabálás hallatszott a konyhából.
-Kész a kaja- kiabálta és nem Christine volt. Ő ma este fotózáson van.
A konyhából kilépett Lexi én pedig rámosolyogtam.
-Hali- intettem.
-Szia- köszönt és már be is húzta maga után az ajtót és visszatért a konyhába. Egy szúrós pillantás kíséretében megfordultam, majd a szobámba sétáltam és amint eltűntem a folyosón, hallottam, hogy lent még mindig csönd van.

-Lori- hallottam Lexi hangját. Még jó, hogy nem bőgtem el magam.
-Igen?- kérdeztem unott hangon.
-Bemehetek?
-Gyere- válaszoltam kisebb hezitálás után.
-Tudod nem akarok semmit Danieltől- mosolygott rám.
-Tényleg?- csillant fel egy kicsit a szemem.
-Tényleg.
-Lori- rohant be az ajtómon Daniel, Lexi pedig sírni kezdett.
-Mi a baj?- szaladt hozzá Daniel.
-Megpofozott, mikor mondtam, hogy nem akarok tőled semmit- "sírt" tovább. Ahha nem akar tőle semmit.
-Mi? Nem is- kezdtem.
-Lori hogy tehetsz ilyet?- kérdezte.
-Nem csináltam semmit- kiabáltam, miközben megölelte Lexit.
-Lori ne hazudj már- kiabált rám. Felkaptam a táskám, majd leszaladtam a lépcsőn. Nem volt kedvem veszekedni, de a táskámba volt minden, ami kellett, hogy lenyugodjak.
-Mi az?- kérdezte Hunter.
- Nem tudom- vágódtam le a kanapéra.
Két perccel később megláttam a lépcső tetején Danielt és Lexit. Daniel keze Lexi derekán pihent. Lexi szemei olyanok voltak, mintha ki lettek volna sírva.
-Dan mit csináltál vele?- nevetett fel Blake.
-Lori megpofozott- kezdte újra a sírást Lexi.
-Mi a? Persze velük is hitesd el- kiabáltam.
-Lori ne csinálj úgy mintha nem tudnánk, hogy képes vagy rá.- kiabálta Daniel. Erre a mondatra megteltek könnyel a szemeim, és ő is azonnal érzékelte, hogy nem kellett volna.
-Tudod milyen nehéz napom volt? 3 dolgozatot is írtunk. Ez csak egy lapát volt rá.- kiabálta Lexi sírást tettetve.
-Tudod milyen nehéz napom volt? Reggel arra keltem, hogy valaki megdobta Daniel ablakát egy tojással, aztán meg fotózáson voltam. És képzeld nem olyan könnyű mint amilyennek tűnik. 3 órat álltam a fényképek készítésekor. Aztán elmentem a húgomért, akit megbántottam. Egy dologgal bántottam meg, hogy elmentem követni a barátomat aki az Exével találkozott. És szerintem egy barátnő sem bízna meg a pasijában ha csak így találkozgatnak- fordultam itt Bella és Talia felé.- Aztán mégis megbíztam benne és elmentem a húgom meccsére, ahol rájöttem, hogy egy fasszal akart randizni, aki nem mellesleg letapizott. Végül hazavittem a húgom megcsináltam a frizuráját és a sminkjét egy bálra, majd eljöttem ide ahol végül sietősen de Brandon is felöltözött. Elvittem a bálba és hazajöttem a nyugalom reményébe. De itthon meg a pasim Exe fogadott, aztán meg el is játszod, hogy bántottalak. Daniel meg persze neked hisz. Elvégre miért is hinne a barátnőjének?- kiabáltam sírva, majd felkaptam a táskám kirohantam az ajtón becsapva magam után az ajtót.

Heey! Mai nap nem lesz "következő rész tartalmából", mivel nagyon ügyesen elestem deszkával, szóval az irás nehezen megy.
Ha tetszik a sztori
Komi
És
Vote!
😘