-Lori.- ugrott a nyakamba a magyar barátnőm, akivel legalább 10 percig öleltük egymást. Pár embernek fel is tűnt, hogy én vagyok az szóval odajöttek képet kérni.
-Inni?- nyújtotta felém a poharát Lili.
-Ez mi?- szagoltam bele.
-Pálinka. Hidd el a magyar pálinka a legjobb.- mutatta az újjával a jó jelet.
-De ezért nem büntetnek?- lepődtem meg, majd lehúztam a pohár tartalmát.
-Itt 18 éves kortól legálisan lehet inni.- veregette meg a vállam nevetve Dóra.
-Akkor.- nyújtottam vissza a poharat Lilinek, aki ahelyett, hogy elvegye töltött még bele. Dórának is töltött, majd ő fogta az üveget. Koccintotuk, majd Dóra megszólalt.
-A szemembe nézz, vagy soha többé szex.- mondta, mire kitört belőlem a röhögés és a szemébe nézve koccintottunk.
Ezután elkezdtük megjárni a nagyvilágot, pontosabban a fesztivált.

-Hé! -hallottam egy ismerős hangot, majd nevetve odafutottam hozzá.
-Mizu?- ugrottam nevetve Martin nyakába.
-Semmi.- nevetett.- A koncert után körülnézünk. Jössz majd?
-Persze.- bólintottam, majd egy puszi után ott hagytam.

Este a színladhoz mentünk ahol Martin koncertje volt és beálltunk a tömegbe. Jó volt ott állni, mint egy néző. Nem is tudom, mikor voltam így koncerten. Boldogan egy pohár kólát tartva a kezembe ugráltam. Természetesen a lötty jó párszor kiömlött, de senkit nem zavart.
A végén a színpad lépcsőjéhez sétáltunk és megvártuk, hogy Martin az őrökkel odajöjjön.

-Szia kicsim.- jelent meg egy srác Dóra mellett.
-Hali.- csókolta meg.- Lori ő is a barátom Zoli.
-Csá.- köszönt érdekes módon a srác.
-Hey!- intettem neki, majd megjelent Martin.- Jöttök velünk?
-Ahha.- bólintott a barátnőm, majd elindultunk sétálni.
Egyszer csak három lány jelent meg mellettünk, majd az egyik odajött és megszólalt.
-Te vagy Martin Garrix?- kérdezte izgatottan furcsa kiejtéssel.
-Igen.- bólintott a barátom, mire arrébb álltam és a nem messze tölünk lévő színpadon szóló zenére kezdtünk táncolni Dórával, és a közben megjelenő Lilivel is.
Miután Martin befejezte a fényképezést mosolyogva és énekelve visszaugrándoztam hozzá. Egészen addig a percig boldog voltam amíg az egyik csaj meg nem szólalt.
-Nézzétek mekkora ribanc.- néztek rám. Értettem az egész mondatot, de Dóra és Lili is odakapták a fejüket.
-Mi a ribanc?- mondtam lassan.
-Ki?- javított ki Dóra.
-Te.- mutatott rám az a csaj aki odajött Martinhoz, és most angolul szólalt meg.
-Igen? Miért? Hm?- elég gyorsan felkaptam a vizet, ami talán az alkoholnak is köszönhető volt.
-Ugyanmár. Több fiún mentél keresztül két év alatt, mint valaki egész élete alatt.- tette keresztbe a karját, mire megindultam felé.
-Lori.- ragadta meg valaki a csuklóm.- Elég.
-Martin engedj.- próbáltam kiszabadulni, mire magához rántott.
-Elég.- mondta komoly, kicsit mérges arccal nem sűrűn láttam ilyennek. Meglepődve, kicsit elszégyeltem magam, majd elindultam a másik irányba.- Ti meg senkiről nem beszélhettek így.
Gondolom a lányoknak szólt, nem tudom, de a reakciójukat se láttam.

-Sajnálom.- mondtam, mikor Martin mellém ért.
-Lori nem ihatsz. Még nem is vagy 21.- tért azonnal a lényegre mire rá pillantottam. - Éreztem rajtad.
-Itt 18 éves kortól legális.- válaszoltam védekezően.
-De te amerikai vagy.- válaszolta.
-Nem! Én walesi vagyok.- válaszoltam mérgesen. Végülis igazából ott születtem, mint késöbb kiderült.
-Tök mindegy.- sóhajtott.- Lori fiatal vagy! Nem kell még innod. Eddig nem voltál meg nélküle?
-De.- sóhajtottam nagyot, mivel igaza volt. 18 évig megvoltam nélküle, miért pont most kezdeném el, mikor már komoly terveim vannak az életben.

Ezután elköszöntem Dórától, ami sok időt vett igénybe, és Martinnal elindultunk a kisbusz felé. Ideje hazamenni, a holnapi napunk amúgy is húzós lesz. Hurrá költözés.

A repülőn ezúttal a helyünkön maradtunk, és mind a ketten aludtunk.Nos, ha számítottam volna arra mi lesz otthon, talán haza sem jövök.

-Megjöttem.- kiabáltam fel a házba lépve. A házvezetőnő lépet elém és egy papírt nyomott a kezembe, majd kisétált az ajtón.

"Drága Egyetleneim!
Tudom, hogy a legrosszabb dolgot teszem most, mert mindezt élőben kellene elmondanom nektek, de mennünk kellett. Az orvosok találtak egy helyet ahol Rebecca talán meggyógyul, minden esetre nagyobb esélye van ott meggyógulni mint itthon. Ma hajnalban elmegyünk oda. Lori mire hazaérsz màr ott leszünk, és Aaliyah sajnálom, hogy tegnap olyan sokáig búcsúzkodtam. Láttam az arcodon az ijedséget. Claire drágám, te ezt az egészet nem érted de tudd, nagyon szeretünk, és nemsokára visszajövünk. Sajnos az a nemsokára nem tudom mikor lesz. Lehet, hogy hetek, hónapok vagy akár évek is.
De ez a levél most neked szól Lori!  Szeretném, ha gondjátviselnéd a húgaidnak, hogy biztonságban legyenek és ezt a biztonságot jelenleg te tudod biztosítani nekik. Se én, se Rebecca nem vagyunk olyan állapotban. Talán most azt kérdezed miért nem a bátyádrá hárítom ezt az egészet. Mindössze egy oka van. Claire. Mikor megkérdeztem mit szólna, ha Shawnnal élne azt felelte : Csak veletek vagy Lorival!.
Drága walesi-kanadai kislányom. Kövesd a levelem utasításait, és minden rendben lesz.
Az első dolog: Tudom nem nagy érték, de mióta igérgetem nektek. Már csak ha a garázsba belépsz. Mind a kettőtöknek ajándék vár. Csak két dolog lesz ott..."

Sírva, a sorokat olvasgatva sétáltam az udvarra, majd kinyitottam a garázsajtót. Mindössze két kocsi állt ott. Mind a kettőn egy "Sajnálom!" felirat állt. Sírva, a nekem szánt kocsinak dőltem, majd tovább kezdtem olvasni.

"A második dolog a szobánkban található. Pontosabban nem található"

Szaladtam a szoba felé, majd feltéptem az ajtót.

"Ahogy említettem. Azt szeretném, ha a húgaidról te gondoskodnál. A holmiankat magunkkal hoztuk, mivel említettem, lehet, hogy hónapokból fog állni, vagy évekből.

Az üres szoba közepére ültem és sírtam. Bár a levél még közel sem ért véget.

"A harmadik dolog pedig a szobád. Mindenben segíteni nem tudok, de összepakoltam. Annyira sajnálom, ez most olyan mint egy búcsú levél. De nem, nem az! Minden karácsonykor és hálaadáskor itt leszek! Hazajövök, hogy lássam az én egyetleneimet!"

Hűha!... vajon mi következik?

A következő rész tartalmából:
A szobám közepén ültem a levéllel a kezembe.
-Jó reggelt.- léptem be a kishúgom, Claire szobájába.
-Mi? Leléptek? Mikor?- akadt ki Aaliyah, miközben egy bőröndbe pakoltunk.
-Apa?- könnyeztem meg.
-Hát akkor. Gratulálok.- nyújtotta a kezét az ügyvéd.- Mostantól önöké a ház.
-Nemsokára fent lesz a Scared To Be Lonley.- válaszolta.
Szóval az új számod Justin Bieberrel lesz.- vázolta fel a témát.