Aaliyah nagy nehezen kitudtuk kérni egy hétre a suliból, szóval el is mentünk anyáékhoz.

Martin az egész hetet a stúdióban tölti ami amúgy zavart, mert vele akartam lenni és azt akartam, hogy eljöjjön velem. De ilyen a híres emberek élete, nem mindig úgy van minden ahogy akarjuk.

Aaliyah kicsit félve jött ki a reptérre, de teljesen megértem. Hiába volt lassan egy éve, hogy megakarták erőszakolni, azt valószínűleg sosem felejti el.
A repülőn mindenki helyet foglalt a saját helyén. A hatból. Mire jó a magánrepülő.
A reptéren vártak minket. Mindenki, George és a gyerekei, valamint anyáék. Akik már így egy nagy család. Hiába volt egy mindössze négyfős családom, ha valaki azt mondja két év múlva több lesz mint 12 fő, akkor biztos az arcába nevetek.
És ez a szám még nőni fog, ha majd gyerekeim lesznek és a testvéreimnek is.

-Anya.- ugrottam a babakocsit tologató anyukám nyakába.
-Szia kicsim.- ölelt magához, majd egyik kezével elengedett, így átkarolta Aaliyaht is, majd Shawnt is.
Leguggoltam a babakocsihoz, majd mosolyogva figyeltem az alvó piciket.
-Justin és Charlie- simítottam meg mind a kettőjük arcát, majd Justin megmozdult. Onnan tudtam, hogy Justin, mert anya mesélte neki van a homloka szélén egy anyajegy. Aaliyah is leguggolt mellém, majd ő is a kicsikre mosolygott.
-De aranyosak.- mosolygott rájuk a húgom.

Nem maradtunk sokáig, mivel anya úgy döntött a kicsiknek jobb, ha otthon alszanak, szóval hazamentünk. Alig vártam, hogy anyáék újra Los Angelesbe költözzenek és elmenjenek innen. Nem akartam tudni miért, de rossz érzésem volt a városban. Itt nőttem fel, de mègis olyan idegen volt.
A ház egy nagy családi ház volt szép előudvarral, de gyanítom hátul is lesz udvar.
Bementünk a házba, ahol azonnal az étkezőbe mentünk. Éhesek voltunk na. Éppen ettünk, mikor a telefonom csörögni kezdett.
-Ezt fel kell vennem.- néztem meg ki is hív, majd kisétáltam az étkezőből.

-Szia.- mondtam mosolyogva, mégis szomorúan. Csak úgy leléptem. Mindössze egy hívás után leléptem, Martin csak ma reggel tudta meg, hogy elmegyek.
-Szia.- válaszolta kicsit halkan. Gondolom a stúdióban volt.
-Ide értünk.- válaszoltam kicsit halkabban. Mindig felhívom, ha hosszabb úton vagyok és valahova odaérek, de most elmaradt.
-Akkor jó.- mondta, majd egy kisebb csönd állt be amit ő szakított meg.- Csak azt akartam mondani, hogy mikor hazajössz nem leszek itt. Visszamegyek hollandiába.
-Rendben.- sóhajtottam, miközben nagyot nyeltem. -Szeretlek.
-Szeretlek.- nyomta ki. Szomorúan, de mosolyogva mentem vissza az étkezőbe.
-Szóval gitározol?- hallottam Sarah és Shawn közötti beszélgetés egy részletét.
-Lori. Cameron felébredt.- mondta Aaliyah, mikor leültem. Erre már Shawn is felénk kapta a fejèt.
-Mi? Mikor?- néztem tágra nyílt szemekkel.
-Ma reggel.- válaszolta a húgom.
-Hála az égnek.- sóhajtott Shawn.
-Mi történt Cameronnal?- kérdezte anya, mire nem csak azt meséltük el mi történt, hanem azt is, hogy mi történt az után.

-Anya.- léptem hozzá, mikor mindenki valahol a ház egy másik zugában volt és csak ketten voltunk a szobába.
-Igen?- kérdezte, miközben a mosogatóba pakolt.
-Az lehetséges, hogy még nem teljesen felejtettem el Danielt?- néztem anyámra akinek a keze egy pillanatra megállt.
-Ez természetes.- pillanott fel rám.- Elég sokáig volt az életed része, ő volt az első szerelmed. Kincsem, sosem fogod igazán elfelejteni.
-De valahogy el kell. Legalább egy kicsit.- sóhajtottam. Mindennél jobban szerettem Martint, de amit anya is mondott. Daniel volt az első szerelmem.
-Maradj itt. Egy pillanat és jövök. Addig pakolj be kérlek.- mutatott a mosogatóra, majd kiment a konyhából. Miután bepakoltam leültem az asztalhoz és ott vártam, mint a kisgyerek akire ráparancsolnak, hogy el ne mozduljon onnan.
-Itt vagyok.- tért vissza anya egy könyvvel a kezében. Nem is könyv volt, címe se volt. Inkább egy füzet, vagy napló.
-Ez mi?- pillantottam az elém lehelyezett tárgyra, majd anya helyetfoglalt mellettem.
-Ez a régi naplóm. Tudod sose mutattam meg senkinek, de elárulok valamit. Egy dologgal tudtam túltenni magam a nagy szerelmeimen.-sóhajtott, miközben kinyitotta az első lapot.- Mindegyiknek írtam egy levelet, amit sosem kaptak meg.
Csodálkozva néztem a lapot, ahol anya mindennek elhordta a srácot, leírta mit szeretett benne, vagy éppen mit utált, miért írja a levelet és... meglepődtem. Lapozgattam, majd a sokadik oldal után megtaláltam apát. A dátum majdnem három évvel ezelőtti volt.
-Három év?- simítottam végig a dátumon.
-Drágám. Apád és én már nagyon régen nem jöttünk ki úgy, mint régen.- simított egy tincset a fülem mögé.- De most nem ez a lényeg.- húzott elő egy papírt és egy tollat a farzsebéből.- Neked is írnod kell.
-Nekem?- pillantottam rá.
-Neked.- állt fel, majd kiment. A lapra pillantottam, majd hasonlóan tettem mint anya. Minden érzelmemet, utálatomat és imádatomat leírtam. Tudtam, hogy sosem kapja meg.
Mikor leírtam az egészet büszkén és megkönnyebbülten pillantottam a lapra. Besétáltam a nappaliba, ahol a család beszélgetett, miközben a háttérben egy lassú, mégis boldog szám szólt. Az égő kandallóhoz léptem, ami amúgy nem tudom miért égett így nyárhoz közeledve, de nekem pont jól jött. Bedobtam a levelet a kandallóba és néztem ahogy elég, majd beleültem egy egyszemélyes fotelbe.
Anyára pillantottam aki mosolyogva engem figyelt én pedig mosolyogva bólintottam, majd mosolyogva hallgattuk tovább Josh egyik történetét a meccseiről. Olyan beleéléssel mesélte, mintha minden éppen abban a pillanatban történt volna.

Aaliyah, Shawn és én egy szobát kaptunk közösen. A húgom és én aludtunk először az ágyon, holnap pedig váltunk. Így mindenkinek jó lesz.

Másnap boldogan ébredtem, majd délután bementünk a városba. Nos, nem igazán kellett volna.
-Lori.- hallottam egy mély hangot. A hang irányába kaptam a fejem és megpillanottam Adamat. Azóta nem beszéltem vele, hogy otthagytam a plázában és végleg kirúgták a Magconból, miattam és azért, mert bántotta Danielt. Na tessék már megint Daniel.
-Szia.- sétáltam oda mosolyogva.
-Régen láttalak.- ölelt magához. Mosolyogva néztem, mikor eltolt, de a következő pillanatban megcsókolt. Felfogni se volt időm, hogy mi is történik igazából. Eltoltam magamtól, majd egy pofon után odébb álltam. Remélem éppen senki nem volt a közelbe akinél kamera volt. Erről senki nem szerezhet tudomást. Ez a fiú folyton csak rossz helyzetekbe hoz. Úgy döntöttam ha hazamegyünk, ide Kanadába. Akkor neki is írok egy levelet. Valahogy el kell felejtenem azt a sok rosszat ami körülötte történt.
-Ez mi volt?- lepődött meg Shawn, mikor visszaértem.
-Semmi csak menjünk.- indultam el az ellenkező irányba.

Balhéééé.. kiváncsiak vagytok mit szól ehhez Martin?