-Nálam nincs ilyen SmS- válaszoltam, majd elővettem a telefonom és megnyitottam az üzeneteket. Nem volt ott.
-Akkor nem te voltál?- húzta fel a szemöldökét.
-Ha éppen nem szeretnék valakivel találkozni nem válaszolok. Amúgy meg veled miért ne akarnék?- néztem furán, mert közben azon gondolkoztam ki válaszolhatott az üzenetre. Gyakorlatilag bárki, aki az öltözőm közelében járhatott.
Végül inkább bementünk a szobámba és én összepakoltam, majd lefeküdtünk aludni.

6-kor keltünk. Felöltöztem egy ruhába, ami illett a fesztiválra, majd beszálltunk a kocsiba.

1 óra utazás után megérkeztünk. Már a bejártnál találkoztunk egy rakat ember volt.
-Hé Garrix.- hallottam meg egy ismerős hangot.
-Justin.- pacsiztak le. Aaliyahra kaptam a fejem, aki Hunterrel volt elfoglalva, szóval nem igazán vették észre.
-Szia.- léptem Martin mellé.
-Szia Lori.- mosolygott, majd megölelt és a hátam mögé nézett.- Összejöttek.
Hátra fordultam és rájöttem, hogy a húgomékra gondol.
-Össze.- bólintottam.
-Megyünk?- fogta meg Martin a kezem. Leraktuk a ruháinkat a szállodába, mivel ott nagyobb biztonságban vagyunk.

-Hali hol vagytok?- hívtam fel a húgom.
-Most jöttünk fel a szobába.- válaszolta.
-Jó. Mi lent vagyunk, majd még beszélünk.- hadartam és kinyomtam.

-Kylie.- pillantottam meg a barátnőm.
-Lori.- szaladt felém. Tudom, hogy majdnem az összes híresség itt lesz, de akkor is örültem neki.
-Mizújs?- öleltem át.
-Semmi. Régen találkoztunk, pedig nagy siker lett az a sminkkollekció.- nevetett. Igaza volt, utoljára kèt hónapja találkoztunk utoljára, a turné előtt.
Hirtelen megjelent mellettünk egy lány.
-Csinálhatok veletek képet?- kérdezte izgatottan.
-Persze.- mosolyogtunk rá. Beálltunk egy képre, majd gondolom a barátnője csinált egy képet.
-Martin is itt van?- fordult felém izgatottan.
-Igen.- bólintottam.
-Hol? Vele is szeretnék képet!- lett izgatott.
-Martin.- fordultam meg ahol még mindig Justinnal beszélgetett.- Gyere ide egy picit.
Mind a két fiú hozzám sétált, majd mondtam, hogy a lány szeretne velük képet.
-Uu akkor már mind a kettőtökkel, de külön légyszi.-ugrált.
-Rendben.- bólintottak mind a ketten. Mosolyogva, Kylieval beszélgetve figyeltem az ismeretlen rajongót.
-Brooklyn!- pillantottam meg a legidősebb Beckham fiút, majd elsétáltam a fényképet készítők mellett és a sráchoz sétáltam.
-Szia.- ölelt szorosan magához.
-Mizu?- toltem el magamtól. Fura volt, mikor utoljára így álltunk, a karjai között, akkor éppen megcsókolt Párizsban.
-Semmi. Chloeval találkoztál?- kérdezte forgatva a fejét.
-Itt van?- fordultam körbe.
-Együtt jöttünk, de elhagytam.- pillantott le rám.
-Ciki.- kezdtem röhögni. Ha mégegy ismerőst megpillantok fél órán belül, akkor lehasalok, ez járt a fejemben, mikor megpillantottam Harveyt és Carment. Nem tudtam, hogy jönnek.
-Sziasztok.- sétaltak hozzánk.
-Baszki. Felhívom.- háborgott még mindig Brooklyn, majd arrébb sétált és tárcsázta a barátnője számát. Bele se tudok gondolni mi lett volna, ha Chloe nem jelenik meg a randink közepén, de nem is akarok, akkor nem jöttem volna össze Martinnal.
A lány nem állt meg, hanem még egy rakat körülöttünk álló hírességgel csinált egy képet.
-Lori felvehetlek a nyakamba, hátha úgy meglátod Chloet.- jött vissza Brooklyn.
-Ja.- nevettem fel, majd Brooklyn leguggolt, hogy a nyakába ülhessek. Könnyedén állt fel, én pedig belekaptam a hajába.
-Au.- háborodott fel.
-Minek álltál fel ilyen gyorsan.- válaszoltam kuncogva, majd Brooklyn forgolódni kezdett, hátha észre veszem Chloet.

-Chloe.- ordìtottam 10 perc után. A szőke lány megindult felénk, de vele együtt pár ismeretlen is, akik gyanítom rajongók.- Le tehetsz.
Brooklyn letett, majd visszasétáltam Martin mellé. Átkarolta a derekam és belepuszilt a hajamba.
-Az ott Dua Lipa?- lepődtem meg. Imádtam a számait.
-Igen. Odamegyünk?- fogta meg a kezem Martin és máris a lány felé húzott.
-Szia.- léptünk hozzá.
-Sziasztok.- mosolygott vissza és ez volt az a perc, amikor fél órán keresztül beszélgettünk.
-Mi lenne, ha csinálnátok együtt egy számot?- mosolyogtam, immár egy pohár üdítőt tartva a kezemben.
-Igazából van egy számom, de valahogy zenét se találtam hozzá.- mosolygott Dua.
-Akkor.- csapta össze a tenyerét Martin.- Ha hazamegyünk, Los Angelesbe akkor megcsináljuk.
-Rendben.- ráztak kezet én pedig boldogan bólogattam, mivel gyakorlatilag az én ötletem volt.
Estére lefoglaltuk a szálloda billiárd szobáját, ahova a barátaink nagy részét meg is hívtuk.
Igazából gőzöm sincs, hogy hogyan kell billiárdozni,szóval csak néztem.
-Na gyere ide.- hallottam Martin hangját, majd megpillantottam ahogyan Duának mutatja hogyan is kell játszani. Tipukus film jelenet lett volna, ha én nem állok velük szembe. Martin átkarolta a derekát, miközben ő is fogta a botot. Természetesen előfordul, hogy csak én képzeltem be az egészet, de hihetetlenül fura volt.
Miután megmutatta, már arrébb is állt, vagyis mellém.
-Neked is szívesen megmutatom.- ölelte át a derekam és belepuszilt a hajamba. Nagyot sóhajtottam, de semmi kedvem nem volt hozzá.
-Nincs kedvem.- hajtottam a fejem a vállára.
-Akkor máskor ne ölj meg a tekinteteddel.- mosolyodott el.
-Tessék?- fordultam felé.
-Láttam hogy néztél az előbb. De bárkinek megmutatom ha kell, nem kell megölni senkit. Láttam, hogy hogy néztél.- simított egy tincset a fülem mögé. Elmosolyodtam, majd egy puszit nyomtam a szájára és mindössze egy dolgot suttogtam.
-Bárkit megölök, ha elakar venni.- húztam fel a szemöldököm.
-Ez gonosz volt.- röhögött fel hangosan.
-Csodálkozol? Óvodába behívták a szüleim, mert megvertem egy kisfiút!- fordultam vissza az asztalhoz. Martin nevetve Justin mellé sétált, majd új menetet kezdtek. Mikor mindenki kijátszotta magát, elindultunk vissza a fesztiválra, mivel a koncertek elkezdődtek és mindenki kiváncsi volt valamire, szóval a csapat különvált és mindenki ment valamerre.

Nem keltünk korán, mivel a koncert elég sokáig tartott. Reggel a lányok Chloéék szobájába gyülekeztek, mindenki sminkelt mindenkit és a hajunkat is befestettük, természetesen egy nap mosás után kijövő festékkel. Az én hajam rózsaszín volt, ami a szőke tincsimben elég jól meglátszott. Aaliyahnak mindössze egy kis kéket engedtem belerakni, mert azért örüljön, hogy eljöhetett. Nem sok 16 éves lányt láttam is flangálni.
-Mehetünk.- érkeztünk meg a billiárd terembe, ahol a fiúk voltak. Azonban tudomást se vettek rólunk, csak játszottak tovább.
-Most én is játszok.- álltam be.
-Nem is tudsz.- röhögött Hunter.
-Te se.- böktem ki, pedig tudom, hogy tud játszani.
-Akkor legyenek fiú- lány csapatok.- ajánlotta fel Carmen.
-De senki nem lehet a barátjával.- tette fel a mutató ujját Chloe, mire mindenki bólintott. Erre mit hoz nekem a sors, egy Harveyt. Hurrá.
Felváltva kellett játszani, szóval mikor én jöttem Harvey beállt mögém és mutatta hogy kell játszani. Éreztem ahogyan beleszippant a hajamba, majd Martinra pillantottam aki mérgesen nézett ránk.
-Akkor máskor ne ölj meg a tekinteteddel.- álltam fel a lökés után és a barátomra pillantottam, miközben a tegnap esti mondatát utánoztam.

Sajnálom, hogy mostanában nincsenek részek, de próbálom elhúzni az időt, mert közel a vége....