Rebeka telefon hívást kapott, soha nem szeretném átélni. A húga meghalt. Carmennek épp, hogy el lett mondva mikor Rebecca összesett és apa bevitte kórházba.

Aztán anyáék átjöttek vacsorázni, de a gyerekeket itt hagyták, mivel fel ajánlottam... legalább kicsit pihenhetnek.

- Lori, ha apáék itt lennék tőlük kérdezném meg, hogy holnap elmehetek- e Taylorral a városba, de nincsenek szóval tőled kérdezem.- nyomkodta a telefonját.
-Nem tudom Aaliyah. Ezt majd tőlük kérdezd meg.- válaszoltam miközben mondtam a srácoknak, hogy menjünk fel a szobámba. A lépcsőn felérve sikítást hallottam Claire szobájából, majd nyílt az ajtó és kirohant rajta.
-Lori. Josszat álmodtam.- ugrott a kezembe.- Aludhatok veled?
-Aludhatsz.- öleltem szorosan magamhoz. Felvittem az ágyamba, majd mikor elaludt lementem a többiekhez.
-Nagyon aranyosan viselkedsz mindenkivel.- suttogta Sarah.
-Talán hamar nőttem fel, 10 fiúval, akiket felügyelni kellett.- mosolyogtam rá.
-Értem.- bólintott, majd rezgett a telefonom.
Apa: Ma nem megyek haza. Bent maradok  Rebeccával, vigyázzatok magatokra!

Király. Akkor most szenvedhetek.
-Na és te és Martin.. tényleg megvolt az eljegyzés?- talán kicsit személyes kérdés.
-Nem. Dehogy. Még beszélni se beszéltünk róla, de biztos nem most fog megtörténni.- magyaráztam, majd Josh nagyot ásított.- Megágyazzak nektek, akkor nem kell hazamennetek már.
Bólintottak, szóval gyorsan megágyaztunk nekik. Aaliyah elment a szobájába én pedig bebujtam Claire mellé az ágyba.

Borzalmasan aludtam, én szerintem semmi vagyok Clairehez képest. Egész éjszaka rugdosott.
Szinte már szokásommá vált, hogy a telefonom rezgésére ébredek.
-Halo?- vettem fel lassan.
-Na valaki fáradt?- hallottam Martin hangját a túloldalról.
-Ehh. Claire még rosszabb mint én.- sóhajtottam. Nevetni kezdett.-Én is szeretlek.
-Én is.- válaszolta ezzel mosolyt csalva az arcomra.
Halkan sétáltam a konyhába, ahol megpillantottam apát.

-Szia.- ültem le mellé.
-Szia kincsem.- simította meg a haját.
-Jól van?- kérdeztem azonnal.
-Felébredt. De nem az idegesség miatt volt, kiderült, hogy elötte nagyon beütötte a fejét.- magyarázta egy lekvároskenyeret kenve.
-Akkor jó.- sóhajtottam nagyot.

A karácsony és a szilveszter nagyon jól telt. A két család nagyon egymásra talált, mindenkinek volt valami témája. Talán legjobban Martin testvérével jöttem ki. Rebecca hazajöhetett a kórházból, a New Yorki koncertem hatalmas sikert aratott, Harvey pedig összejött Carmennel.

Ma van a turném első napja. Sajnos magyarországra nem megyek. Nem értem, miért nem mennek az olyan énekesek, mint például Selena Gomez Magyarországra.
Az első megállóhelyem Spanyolország lesz. Mindig is elakartam jutni, Madridba, vagy Barcelonába. Hát az egyik összejön, Madridba megyek, ahol egy napot leszek és két koncertet adok.
Elbúcsúzni a családomtól nehéz volt, pláne, hogy fele nincs is itt. Anyáék karácsony után visszamentek kanadába,  elméletileg egy hónap és megszületnek a kicsik. Martin hazament Hollandiába, hogy addig is egy kis időt tölthessen a családjával. Apa pedig mindennél jobban védi Rebeccát. Carmen lassan beletörödött abba, hogy elveszítette anyukáját, amit elképzelni sem tudok milyen lehet.
-Ez az ország olyan szép.- sétáltam végig a főtéren. Természetesen őrökkel, mellettem Lolával. Egy lány szaladt hozzám, majd sorban több. Csináltam pár képet, aláírtam pár papírt, majd az őrök kimenekítettek a tömegből.

-Szia Andrew.- sétáltam a fiatal tánctanáromhoz. Mosolyogtam, pedig utáltam. Még csak három hónapja ismerjük egymást, de az  első pillanattól kezdve nem kedvelem. Nem is értem miért, ja várjunk. De! Mindig mikor valami új táncmozdulatot mutat végigtaperol.
-Szia Lori.- ölelt meg szorosan.- Kezdhetjük a próbát?
-Persze.- válaszoltam, majd felmásztam a hatalmas színpadra. A kezembe adtak egy mikrofont, majd a számok sorrendjét is. Megnéztem az első hármat, majd ledobtam a földre. Bemelegítettünk, a háttértáncosokkal együtt, majd felcsendült az első zene. Love Story.. mi más. A Remember Me mellett ez lett az egyik leghíresebb számom, de természetesen a legsikeresebb a Don't Play amit Martinnal írtunk.
Egy rossz lépés és Andrew azonnal mellettem termett, az egyik kezét a derekamra rakta, majd a másikat a bal kezemre és beállított.
-Így jó.- simított végig a derekamon. Megforgattam a szememet, de azért nem feltűnően. Ismét beindult a szám, majd az egész koncertet elpróbáltuk.

-Tessék víz.- dobta fel a színpadra az üveget egy asszisztens.
-Köszi.- bontottam ki és belekortyoltam. Eszembe jutott, amikor 16 éves voltam és túl keveset ittam. Ennek hatására, vagy mert elfáradtam, megittam az egész üveg vizet. Ezután elráncigáltak a sminkeshez, majd a fodrászhoz. A styliest egy fekete crop topot adott rám, aminek az ujja hálószerű volt, de nagyon tetszett, mellé egy fekete farmert kaptam és egy fekete Nike-t. Talán túl fekete, de mégis jól festett.

A koncert viszonylag gyorsan lement, ezután beszálltunk a turnébuszba, amit itt európában fog vinni mindenhova. Elindultunk Franciaországba, ami nem lesz 5 perc.

Egy napot utaztunk, amit nagyjából alvással, evéssel vagy gitározással töltöttem. Nyugodtan megtehettük volna, hogy szállodába alszunk, de Lola nagy álma volt, hogy bejárja Európát és ehhez én leszek a kulcs, mivel kb. minden második napra van egy koncertem. Ez szőrnyen hosszú idő lesz.

-Hölgyem had segítsem le a buszról.- nyújtotta a kezét Andrew, aki a másik buszról azonnal az enyémhez sietett.
-Köszönöm, de magamtól is letudok szálni.- léptem ki a buszból. Az eső lába lógott, mégis a fejemen virított a napszemüveg és hirtelen eszembe jutott a tavaly nyár. Beckhamékkel már bejártam egyszer Párizst, fura most egyedül itt lenni. Oké nem teljesen, de még is.

Melegen voltam felöltözve. Lolának hála elmentünk az Eiffel-toronyhoz, majd csináltunk képeket és mentünk próbálni. Ennyi, túl gyorsen mennek az órák. BASZKI TÚL GYORSAN.

Franciaország után jött Anglia, ahol találkoztam Beckhamékkel, majd Németország, Olaszország, Ausztira és így tovább. Minden vároban elképeztőnek találtam valamit. A tájat, a kultúrát vagy éppen az ételeket.
Nem csak móka volt minden. Rebeccát ismét kórházba szállították. Mindenki nehezem tudta felfogni, de rákos lett. Soha nem dohányzott, mindig jó ember volt mégis ő lett rákos. Carmennel nagyon sokat Facetimeoltam, már csak azért is, mert talán neki a legnehezebb, hogy anyukáját elveszítette és most Rebeccát is elveszítheti.

Ahogy a turné véget ért azonnal hazarepültem. Tudtam, hogy ma érek haza és nem tudtam mi fog otthon fogadni. Valami jó, vagy esetle rossz?

-Megjöttem.- kiabáltam amikor hazaértem.
-Szia.- jelent meg Rebecca a lépcsőn. Egy kendő volt a fején, próbáltam nem elsírni magam.
-Hogy vagy?- lépkedtem a lépcső aljához. Szabad egyáltalán ilyet kérdezni egy rákos embertől?
-Rosszul.- mosolygott szomorúan.- Benéznél kérlek Clairehez? Nagyon hiányzol neki.
Bólintottam, majd a húgom szobája felé szaladtam.

-Halihó.- nyitottam ki az ajtót, majd Claire meglátott és eldobta a babát.
-Lojii.- futott és a kezeimbe esett, mivel megbotlott egy játékbe.
-Szia. -emeltem fel, és közben megindultam az idősebb húgom szobája felé. Bekopogtam, majd megvárva a választ benyitottam.
-Lori.- pattant fel az ágyról, majd megpillantottam az ágyon még valakit.

Borzalmak, boldogság és valaki az ágyon... tippeket várom!🤔❣️
NAGYON SOK BOLDOG ÚJ ÉVET!