Martint estére meghívták valami ünnepséggre, ahova egyedül volt hivatalos. Valljuk be mentem volna vele, de nem akartam hisztis lenni.
-Majd jövök.- nyomott egy csókot a számra, amiből egy hosszabb lett. Végül elengedtem. Kivettem egy üdítőt a kis hűtőből, és kiültem a teraszra. A lányok szobája távolabb volt a miénktől,  ezért nyitva hagytam a terasz ajtót. A szomszéd teraszon megjelent egy alak.
-Szia.- hallottam egy ismeretlen hangot.
-Szia.- fordultam a hang irányába.
-Hűha. Lora Mendes.- mosolygott rám.
-Igen.- bólintottam.
-Park Ji Min.- ahham, megint egy kínai. -A BTS tagja.
-BTS?- húztam össze a szemöldököm.
-Egy banda tagja vagyok, koreában.- magyarázta.
-K-pop?- már hallottam róluk, sőt Bella régen hallgatta is, de én sose lettem a megszállotja, mondjuk ki utáltam, és ez a mai napig így van.
-K-pop.- válaszolta.-Na és te? Kínában?
-A barátom itt.- kezdtem volna miért is vagyok itt, de a terasz felől csapódást hallottam. Azonnal az ajtóhoz rohantam, ami be volt zárva. Ha ez nem lett volna elég a takarítónő aki becsukta az ajtót, éppen fülhallgatót viselt. Hiába kiabáltam nem nyitotta ki. Aztán láttam, hogy ott a telefonom, ami mellesleg világítani kezdett. A takarítónő odasétált hozzá és megfogta.
-Ne ne ne.- ütöttem tovább az ajtót. Nem vette fel, de amin jobban meglepődtem az az volt, hogy elrakta. Csak becsúsztatta a zsebébe mintha az övé lenne.
-Kizártak?- kérdezte a szomszédban álló srác.
-Ki.- fordultam egy pillanatra felé.
-Mássz át itt.- mutatot a két terasz közé. Kb fél méter volt közte. Végig gondoltam, végülis vagy kijutok, vagy meghalok. A nem hiszem el, nem akarok át mászni. Ezen gondolkoztam, miközben már álltam a terasz oldalán.
-Kapj el.- léptem a másik oldalra ahol a 10 perce ismert srác elkapott.
-Köszi.- mosolyogtam rá, majd elindultam az ajtó felé. Kinyitottam és a sajátunkon kezdtem dörömbölni. Nem tudom, hogy most meghallotta, vagy csak éppen végzett, de kinyitotta az ajtót.
-Maga kizárni engem.- magyaráztam.- És elvenni a telefonom.- mutogattam össze vissza.
-No. No. Ez lenni én telefon.- tette a kezét a zsebére. Egy pillanatra nyugton álltam, majd ahogy elvette a kezét lecsaptam a telefonomra. Kirántottam a zsebéből és észre vettem, hogy legalább fél órája kint voltam. Martin meg legalább 10x keresett.
-Mire vár? Maga menni ki.- mutogattam az ajtó felé.
-De én még nem befejzni takarítás.- mutogatta a seprűjét. Legyintettem és kitúrtam az ajtón.
Sóhajtottam egy nagyot, majd becsuktam az ajtót. Tárcsáztam a barátomat, aki szinte azonnal felvette.
-Na végre.- szólt bele.
-Ahh. Ne is mondd.- vágtam le magam az ágyra.
-Na mi történt?- kérdezte és a háttérből egy kis zenét hallottam.
Elmeséltem neki a sztorit, amin kiröhögött, de mondta, hogy legalább elért.
-Azért máskor vidd magaddal a telefont. Azért megijedtem. Mondjuk gondolkoztam, hogy fürdesz.. ami nem hangzik rosszul.- magyarázta.
-Garrix.- röhögtem.
-Jólvan na.- nevetett.- Na mennem kell. Majd megyek.
-Puszi. Szia.- nyomtam ki.

Senki nem akart nekem válaszolni, bárkinek is írtam. Egy szóval: KURVÁRA UNATKOZTAM. Jó ez két szó, de mindegy. Éjfél volt, mikor Martin visszaért a szállodába én pedig durcizva ültem az ágyon.
Halkan nyílt az ajtó, majd csukódott. Felkapcsolódott a lámpa és Martin ott megállt ahol volt.
-Még nem alszol?- kérdezte normál hangon.
-Nem.-duzzogtam.
-Mi a baj?- jött közelebb kuncogva.
-Senki se szeret. Senki nem válaszol.- ültem a falat bámulva.
-Akkor én senki vagyok?- ült le mellém, majd hosszasan megcsókolt. Ledőltem az ágyon, mire a nyakamba fúrta a fejét.

-Meg kéne fürdeni.- hallottam a nyakam felől.
-Tudod, mondanám, hogy ne. Meg, hogy maradj. De büdös vagy.- engedtem el az ölelésemből. Röhögni kezdett, majd felkászálódott és elment fürdeni. Azt nem tudom, hogy mikor jött vissza.

-Lori. Mi a baj?- keltem Martin nyugtalan hangjára, na meg szüntelen hasgörcsre.
-Görcsöl a hasam.- nyüszítettem és egyből levágtam mi bajom.
-És tudok valamit?- szegény azt se tudja mit kérdezzen, na de melyik fiú tudná. Hunter és Brandon, ők is átestek velem ezen. Ilyenkor nehéz kezelni engem.
-A táskámba van...csak hozd ide a táskám kérlek.- szorítottam meg a kezèt.

10 perccel később könnyes szemmel próbáltam aludni. Szükségem van egy kis Nutellára, vagy csokira. Gondolkozás közben aludtam el, majd ahogy szólt az ébresztőm, hogy reggelizni kell menni kipattantam az ágyból.
-Jobban vagy?- dörzsölgette a szemét álmosan Martin.
-Ühüm.- nyomtam egy puszit az arcára, majd öltözni kezdtem.
A kajáldába találtam csokis muffint, amit imádok szóval azonnal felfaltam belőle 5db- ot. Aztán reggeliztem is azért. 

Miután visszamentünk a szobába Martin vissza aludt. Ahogy reggeli közben elmondta, szegénykém nem igazán bírt aludni a hajnali kirohanásom után, de este koncertje van, szóval aludnia kell.
Ismét a teraszra ültem, ahol nem sokkal később megjelent tegnapi segítő társam.
-Szia.- köszönt ismét elsőként.
-Heey. Bocsi, hogy tegnap nem mentem vissza, csak a telefonom egyfolytában csörgött szóval.- magyarázkodtam.
-Nem baj.- tette fel a kezeit.
-Jó.- bólintottam.
-És meddig maradsz? Itt kínába?- kérdezte talán kicsit feszengve.
-Igazából ma este indulunk tovàbb.- mutattam az ajtó felé, gőzöm sincs miért.- És te?
-Még két napot, aztán végre hazamehetünk!-  magyarázta boldogan.
-Haza?- kérdeztem.
-Koreába.- bólintott. Ahha, hát látom, hogy hülye vagyok én ezekhez az ázsiai országokhoz.
-Értem.- bólintottam. Még egy kicsit beszélgettünk, na jó a még egy kicsit annyit tesz, hogy estig.
Az órámra pillantottam, majd rájöttem, hogy el kell készülnöm.
-Nekem mennem kell.- mutattam ismét az ajtó felé. Elbúcsúztunk, majd beléptem az ajtón és az ágy felé vettem az irányt.
-Hé.- rázogattam a barátom vállát.
-Igen?- fordult fáradtan felém.
-Készülni kéne.- nyomtam egy puszit a homlokára.
-Ah.- ült fel, majd felpattant és elkezdett öltözni, valamint én is.

Ma az utolsó volt a mi számunk. Már az utolsó előtti ment, mikor odaálltam Martin mellé a DJ pulthoz.  Aztán jött a mi számunk és a színpad elejéhez sétáltam. Énekeltem, majd láttam, hogy egy lány nekem nyújta a telefonját. Mutattam Martinnak, hogy jöjjön oda hozzám, aki oda is jött. Elvettem a lánytól a telefont, akinek a Snapchat volt bekapcsolva. Videózni kezdtem, Martin pedig hátulról átölelt és úgy énekeltem. Amikor lejárt a 10 másodperc visszaadtam a lánynak a telefont, aki sírt.
-Ne sírj.- mondtam kicsit szomorú hangot tetteve, szomorú arcit vágva, mindezt a szám közben. Egy kicsit még ott énekeltem, majd tovább mentem, és a másik oldalon is kiénekeltem magam.

-Jujj de leizzadt valaki.- túrtam ki egy tincset a homlokából, ami rá volt tapadva.
-Hát te is tudod milyen meleg van ott.- ölelt át.
-Tudom.- válaszoltam.

Ha tetszik a sztori
Komi
És
Vote!
😘