Martinnal leültünk és mind a kettőnkből kitört a röhögés, mikor 10 perc múlva kész voltunk a számmal. Oké volt rajta alakítani való, de amúgy kész volt. Elektromos gitárral próbaltunk és mit nem mondjak nagyon jól éreztem magam.
-Elmegyünk ebédelni?- kérdezte, mikor már kész voltunk.
-Menjünk.- húzott fel a földről, ahol eddig ültem. Ismét a fejére húzta a kapucnit én pedig megragadtam a táskám és leléptünk. Mosolyogva, egymás mellett sétálva sétáltunk a nem messze lévő gyorsétterembe. Mind a ketten kikértük smit szerettünk volna. Éppen ettünk, mikor leraktam a sajtburgerem egy pillanatra. A kezére raktam a kezem és halkan énekelni kezdtem egy kis részletet a dalból. Mind a ketten nevetésbe törtünk ki.
-Rég éreztem magamat ilyen jól.- mosolygott rám.
-Őszintén? Én is.- néztem rá komolyan, majd elmosolyodtam. Hirtelen megjelent mellettünk egy kb. 15 éves lány. Először tőlem kért autogrammot, majd feltűnt neki a kapucni alatt lapuló Garrix is. Csináltunk fényképet is, majd visszamentünk a stúdióba.
-Lori. Itt hagytad a telefonod. Harvey keresett.- nyomta a kezembe Lola.
- Ehh. Szerinted miért nem vittem magammal?- vettem ki a kezéből. Meg néztem kik hívtak, majd megpillantottam, hogy anya is keresett.

-Szia.- hívtam vissza anyát.
-Szia kincsem.- komoly volt a hangja.- Segítened kell.
-Miben?- ijedtem meg egy pillanatra.
-George felesége úgy döntött Georgera bízza a gyerekeit. Joshnak és Sarahnak hívják őket és Josh 14 éves? Sarah pedig egyidős veled, és mi van, ha nem fognak szeretni?- aggodalmaskodott.
-Anya.- állítottam le.- Biztosan szeretni fognak. Ha meg nem akkor mondd el kik a gyerekeid.- viccelődtem.
-Nagyon vicces vagy.- indultam vissza a többiekhez.
-Tudom.- mosolyogtam büszkén.- Majd hívj, hogy milyen.
-Jólvan. Szeretlek. Szia.- válaszolta.
-Én is téged. Szia.- nyomtam ki.

-Most tényleg csak anyád hívtad vissza?- kérdezte Lola.
-Rowlandék új turnéba kezdtek, gőzöm sincs mikor hívhatom őket, ezért megbeszéltük, hogy mindenképpen ők hívnak ilyenkor.- válaszoltam és folytattam.-Harveyval semmi kedvem beszélni, Aalyiah meg. Úgyis nemsokára haza megyek

A stúdio elött Martinnal megöleltük egymást, majd elváltunk egymástól. Hazamentem majd otthon a szobámba folyton az új számot játszottam. Nagyon tetszett az egész. Holnap pedig megtudom Martin milyen alapot rak hozzá. Remélem lesz olyan sikere, mint az In The Name Of Love-nak.

Már késő délután volt, mikor úgy döntöttem lemegyek a tengerpartra. Át is öltöztem, majd fogtam egy törölközőt és kimentem a partra. Nem fürödtem, csak napoztam. Nem tudom pontosan mennyi ideig napozhattam, de lépteket hallottam. Nem néztem fel.
-Na végre. Fél órája téged keresünk.- hallottam a húgom hangját. Azonban a léptek nem álltak meg. Sőt egyre csak több lett. Ekkor már kinyitottam a szemem és megpillantottam a tesóm szokásos társaságát Blake és Ariel nélkül. Nem is értem hogy kerültek a húgom társaságába.

-Itt vagyok.- álltam fel, majd a kisházikó szerűhez sétáltam. Megfogtam a telefonom és megláttam a nem fogadott hívásokat, úgy mindenkitől. Aalyiah, anya, Harvey na meg egy ismeretlen ami gonolom Taylor vagy Loren. Majd megpillantottam Martin nevét is.
-Csak kerestetek vagy akartatok is valamit?- kérdeztem leülve a házikóban lévő matracra.
-Csak kerestünk- rántotta meg a vállát Loren. Hát jó. A társaságból páran csak úgy ruhástól bevonultak a vízbe és ott kezdtek szórakozni.

-Szia anya.- hívtam fel újra. A fa deszkáknak döntöttem a hátam, és vártam anya meséjét.
-Jajj kincsem. Josh nagyon édes. Tipikusan helyes kisfiú és képzeld nagyon sokat beszélgettünk. Sarah pedig. Hát nem fogadta a legjobban a költözést.- magyarázta.
-Mondtam én.- nevettem hangosan a magyarázásán.
-Jólvan na. Viszont most mennem kell. A kisöcséid éhesek.- mondta nevetve.
-Szóval fiúk?- kérdeztem meglepetten.
-Pszt. Erről még George sem tud.- válaszolta, majd tényleg elbúcsúztunk.

Ezután jött a számomra másik érdekes szám.
-Hali.-
-Szia.- kapta fel szinte azonnal a telefont Martin.- Na ki csinálta meg az alapot?
-Csak nem te?- nevettem, miközben a többiek kezdtek kijönni a vízből és a matrac mellé ültem.
-Már csak a hangod hiányzik belőle.- válaszolta nyugodt hangon. Ez most bók?
-Már alig várom, hogy meghallgassam.- válaszoltam és az arcomról a mosolyt alig lehetett lekaparni.
-Remélem tetszeni fog.- hallottam, hogy valahova levágta magát.
-Aaa biztos.- válaszoltam én is nyugodt hangon.
-Martin.- hallottam egy távolabbi hangot a telefonom túlról.- Kezdődik.
-Mennem kell. Holnap találkozunk.- hallottam.a hangján, hogy mosolyog.
-Akkor holnap. Szia.- nyomtam ki. Felpattantam és felkaptam a törölközőm.

-Na nem jöttök fel?- fordultam meg, majd valami hideget éreztem a vállamon. Felnéztem az égre és szomorúan tudatosult bennem, hogy az égen egy csillagot se látok. Az arcomra is esett egy csepp, szóval mindenkit ott hagyva szaladtam fel a lépcsőn az udvar felé. Épp hogy mindenki a teraszra ért, az ég lesakadt.
Kinyitottam az ajtót és Fanta kirohant rajta. Kiment egy gyors pisilésre, de a hideg eső után gyorsan be is futott.
-Én megyek lefekszem.- fordultam a többiek felé.
-Ilyen korán?- kérdezte Harvey.
-Ma egész délelőtt dolgoztam, korán keltem és ez az elkövetkező egy hétben sem lesz máshogy.

Ahogy mondtam le is feküdtem, vagyis fürödtem és csak utána. Az új számunk ment a fejembe, mikor elaludtam.

Kora reggel kint még mindig esett az eső.. pff esett. Szakadt. Megint, vagy inkább még mindig.
Felhúztam egy világoskék farmert, mellé pedig Ashton Rowland feliratú pulcsit. Egy fekete-fehér Niket és el is indultam. Ezúttal én érkeztem később.
-Jó reggelt. -köszöntöttem mindenkit.
-Szuper mindenki itt van.- csapta össze a tenyerét egy számomra ismeretlen csávó.
-Lori. Ő Jason Smith. Amíg nem csinálunk rendes videóklippet, addig az lesz a videoklip, ahogyan készült a klip. Várj ez így bonyolultan hangzik.- gondolkozott.- Úgy mint ahogyan a Bars and Melody videoklipeket szokták, tuti láttál már párat.
-Lola.- állítottam le.- Leo az öcsém. Az összes videójukat láttam.
-Tényleg.- csapott a homlokára. Ledobtam a táskám és a papírt amin a szöveg volt elkezdtem nézni. Martin talán egy hullánál is fáradtabb volt, szóval az ölembe hajtotta a fejét, miközben én próbáltam még jobbra írni a dalt. Olyan rímek jöttek, amiken nem lehetett nem nevetni. Szóval Martinnal ott röhögtünk. Természetesen az egészet vette a kamera, hogy legyen mit a videóba rakni.
Mikor minden össze állt, addigra éjfél volt.

Ismét öleléssel búcsúzott el egymástól mindenki. Talán Martinnal tovább tartott. Lehet bealudtunk egymást átölelve, de utána hazamentünk.

A házba belépve a nappali felöl nevetést hallottam. Miért vannak itt minden nap? Nincs életük? Már bocsánat szeretem őket, de na.
Felszaladtam a szobámba, mert senkivel nem akartam beszélni, csak egyedül az ágyammal.