-Minden rendben van.- nevettem a kamerába, mivel Rowlandék is olvasták a híreket.
-Nemsokára hazamegyünk.- mosolygott Christine boldogan.
-Alig várom.- csillant fel a szemem.
-Mennünk kell.- mondta és egy puszit dobott a képernyőn keresztül és én is nekik, majd leraktuk.
Tegnap engedtek haza és azóta ki sem mozdultam. Victoriáéknak haza kellett menniük, mivel őt várta a munka, Leot pedig a fellépések. Nekem hála az égnek nem kell pszichológushoz járnom, az orvos azt mondta elég ha barátok között vagyok. Szóval felhívtam Mariat, aki örömmel jött el velem a városba. Ha már itt tartunk, ő is hajszín váltást tartott, mivel ő barnára váltott.
Kopogtattak az ajtón,szóval boldogan szaladtam le és találtam szembe magam Mariaval és Maria barátjával.
-Sziasztok.- ugrottam a nyakukba , habár Maria barátjával most találkoztam először.
Kisétáltam a verandára ahol Maria a kezembe nyomott egy mezt, majd megszólalt.
-Egyébként ő itt Justin.- mutatta be a srácot, aki a sulijába járt. Még régen mesélt róla nekem. A srác, vagyis Justin hosszú, álláig érò barna haja mögül figyelt minket. Fura volt ez egy fiútól, de neki valahogyan mèg is jól állt.
-Lori vagyok.- nyújtottam a kezem, amit mosolyogva megrázott.
-Húzd már fel a mezed.- mutatott a kezemben lévő ruhadarabra Maria.
-Jó.- nevettem, majd felvettem. 22- es szám volt ráirva amit semmihez nem tudtam kötni.
-22?- néztem rá kérdőn.
-22.- én találkoztunk először, két évvel ezelőtt.- válaszolta, mire tátva maradt a szám.
-De cuki. Ilyenekre emlékszel?- öleltem meg jó szorosan.
-Én mindenre.- kapta magára a sajátját.
-És mi a 15?- mutattam a mezére.
-Justin mezszáma- nevetett hangosan, mire én is. Maria felemelte a kezét, mire belecsaptam, Justin pedig fényképezett.- Justin megörökíti nekünk ezt a napot. Imád fényképezni.- magyarázta. Már értem miért lóg a nyakába egy Canon fényképező.

lorikmendes: 2 years😍 @_maria_

Nevetve folytattuk utunkat, pontosabban Justin vezetett, Maria beült az anyósülésre,én pedig hátul középre. Maria videózott, mikor megismerkedett velünk akkor kezdte, mivel mi hírdettük gyorsan lett közkedvelt. Nagyon jó videókat csinál, szóval a mai napot sem hagyhatta ki. Rengeteget énekeltünk, vásároltunk és még fagyiztunk is.
Őszintén jól telt a nap. De még ekkor jött a java. Éppen a KFC-ben vacsoráztunk, mikor apa hívott, hogy van egy meglepetése. Megadott egy címet, amire mennem kell, de nem akartam, hogy ide is Mariaék vigyenek, szóval hazavitettem magam. Megvártam amíg kikanyarodnak az utcán és utána én is elindultam a megadott címre. Kb. fél- háromnegyed óra alatt értem a megadott címre, és egy villával találtam szembe magam. A hatalmas kapuhoz hajtottam, majd mint a tipikus gazdag filmekben, megnyomtam a gombot amiből apa hangját hallottam meg.
-Igen?- kérdezte komolyan.
-Apa én vagyok. De mi ez az...?- kérdeztem volna, de a kapu nyílt a telefont pedig lerakták. Hűha, mostmár kiváncsi vagyok. Követtem a hosszú utat a villáig, és megláttam Shawn és az én régi kocsim, vagyis anyàék kocsiját ott parkolni. Leparkoltam melléjük és a bejárat felé sétáltam. Szép ház volt mit ne mondjak. Gyönyörű udvar, és nem az a tipikus régi villa. Vadonat új volt. Csöngettem, majd egy 50-en éveiben jàró nő nyitotta ki az ajtót.
-Jó napot én...- és félbeszakított.
-Lorikám, gyere csak be. Apádék a nappaliba vannak- lépett oldalra és beengedett. Szembe találtam magam egy hatalmas ablakkal ami az udvarra nézett. Elfordítottam balra a fejem ahol egy nappalit, majd azon túl egy konyhát pillnatottam meg. Elindultam az említett helység felé és mosolyogva pillantottam meg a családom.
-Sziasztok.- mosolyogtam, majd mindenki köszönött engem. Aalyiah még mindig haragudott rám amiért anya nekem adott igazat, annak kapcsán, hogy nem találkozhat a fiúkkal. Leültem a szabadon hagyott fotelba és figyeltem mi fog történni.
-Szóval, most, hogy mindenki itt van.- tapsolt egyet apa.- Elszeretném mondani, hogy ezt a villát én és Rebecca vettük- igen és miből? Merült fel bennem a kérdés, mert oké, hogy jól keres, de ennyire?
-És?- kérdezte Shawn, miután apa szünetet tartott.
-És, mivel te és Camila már régóta együtt vagytok és valószínűleg pár év múlva a gyerekeken gondolkoztok, ezért szeretném, ha Aalyiah és Lori ideköltöznének.- ült le.
Letaglóztunk. De nem csak én, Shawn és Camila is, mivel apa már a családjukat tervezi, de még eljegyzés se volt, de még nem is akarják. Hahó apa, most jöttek újra össze.
-Tőlem.- dőltem hátra, mert igaza is volt, akármennyire is megdöbbentő. Shawn már felnőtt, de nem kell két lányra vigyáznia.
-Nekem jó.- mosolygott apa.
-De még nem ennyi. De előtte anyátok is szeretne valamit mondani.- mondta apa.
-Hallgatunk.- figyelte anyát Aalyiah, aki úgy mondta ezt, mintha tudná mit akar.
-Tudjátok, eddig mind a három két gyerekem Kanadában született, és ebből kettő ott is nőtt fel.- tartott hatás szünetet.- Szóval George és én visszaköltözünk Kanadába.- mondta ki. Hát oké, valaki még valamit?
-Hű.- sóhajtottam nagyot tágra nyílt szemekkel.
-Miután megszülettek a kicsik visszaköltözünk.- nézett rám bíztatóan. Várjunk mi?
-Kicsik?- szaladt ki Aalyiah és az én számon. Tessék Lori itt van a "még valamid".
-Upsz. Ezt még nem akartam elmondani. De ikrek lesznek.- simított végig gömbölyödő pocakján.

Legalább tíz percig mindenki gondolataiba merülten ült, majd apa ismét felpattant.
-Kérem kövessék az idegenvezetőt.- jelentette ki, mire mindenki nevetésben tört ki.
Az első dolog volt, hogy kimentünk a ház elé.

-Köszöntöm kedves vendégeinket. A mai nap során bemutatom eme, csodás villát, ami valamennyiőjük új lakhelye lesz.

Elindultunk fel a lépcsőn a bejárat felé, aztán balra, a nappalin túl a konyhába. Tetszett a stílusa szürke volt a garnitúra, a pultoktól úgy két méterre pedig volt egy kis sziget. Szintén szürke volt a tetején fehér lappal amit üveg borított. Fekete székek álltak előtte és a másik oldala fiókokkal volt tele. Ahogy beléptünk megpillantottam egy két ajtós hűtőt, amivel azt hiszem máris jóba vagyunk.
A szigettől nem messze egy sötét szürke asztal állt, olyan székekkel, mint a pultnál. A konyha nagy részét ablakok tetté ki, kivéve a pultoknál. Aztán mdgpillantottam egy barna, üveges ajtót ami az udvarra vezetett. Természetesen, ide nem mentünk ki, mivek drága idegen vezetőnk máshova vitt. A nappalin keresztül ismét az előtérbe kerültünk és elindultunk egyenesen egy könyvekkel borított szobában találtuk magunkat, ahol se tv, se semmilyen hangot kiadó eszköz nem volt, sőt az ajtóra ki volt írva, hogy belépés hangadókészülék nélkül. Egy szóval, mini könyvtár. Csak ez jutott róla eszembe.