Nagyon sokáig gondolkoztam, két hetet folyamatosan. Talán egy dolog segített, hogy ne golyózzak be. És az a telefonom volt.
Mikor megcsörrent megláttam rajta Cameron nevét. Régen beszéltünk, tudom, hogy Katettel elváltak, de csak a médiában láttam.

-Hallo?- vettem fel.
-Szia Lori. Cam vagyok.- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Tudom.- mosolyogtam mint a vadalma. Jó volt hallani a hangját.
-Eltudnál jönni Rowlandékhez?- kérdezte szinte rögtön és a hàttérbe röhögést hallottam. Ott voltak! Mindenki ott volt, egyenként felismertem a Magcon tagjainak nevetését.
-Persze.- mosolyogtam, bár ő ezt nem látta.-Nemsokára indulok.

Ezzel le is tettem a telefont. A gardróbhoz szaladtam és felhúztam egy farmert meg egy vastag, vajszínű pulcsit.

Ezután beszálltam a kocsiba és a Rowland házhoz hajtottam. Nem kellett csöngetnem sem, hiszen már az ajtóban vártak. Senki nem puszizkodott, vagy ölekezett, vagy valami amit furcsálltam is. Azonnal a nappaliba mentünk ahol mindenki helyet foglalt.

-Na..- kezdtem volna, hogy miért lettem idehívva, mikor Cam közbe szólt.

-Szóval. Ugye jövőhéten indul a turnéd. Nekünk pedig újra összeállt a Magcon, egy turné erejéig. Ezért neked nem előzenekarod lesz a turnén, hanem előMagconod.- lefagytam, majd felpattantam és Cameron nyakába ugrottam, mire mindenki követte a példámat. Nem akartam elhinni, hogy újra a Magconnal utazhatok. Egy pillanatra el is felejtettem Martin, de utána sem mutattam ki. Csak beszélgettünk és nevettünk, ami valljuk be nagyon jól esett. Bár már csak 3 nap van a turné kezdetéig és össze kell pakolnom, vagyis el kell mennem Martinhoz is.
-Na srácok. Én most megyek. Még össze kell pakolnom és...- ekkor esett le, hogy a pletykàkon kívűl semmit nem tudnak.  Megálltam, majd a kérdő szempárokra pillantottam.- el kell mennem Martinhoz a cuccaimért.
Senki nem fogta fel, de mire felfoghatta volna már elmentem. Tudtam, hogy Martin nincs otthon ezért beszaladtam a legfontosabb cuccaimért. A szó szoros értelmében mindent csak bedobáltam egy, a szekrényben lévő bőröndömbe.
Csak a legfontosabbakat vittem, igazából elég sok cuccot. Már éppen indulni készültem, mikor ajtó nyitódást hallottam. Nagyot sóhajtottam, majd kinyílt a hálószoba ajtaja. Martin lépett be rajta, egy rendkívűl csinos lánnyal. Egy "D" betű lógott a nyakába, szóval gyanítottam Dinah az.
-Sziasztok.- mosolyogtam keserűen.
-Szia Lori.- mosolygott Martin is kelletlenül. A mellette álló lány pedig hozzám lépett.
-Szia Dinah vagyok.- nyújtotta a kezét amit megráztam. Legszívesebben megtudtam volna folytani egy kanál vízben, de csak mosolyogtam.-Figyelj én nagyon sajnálom, hogy...
-Nem kell. Isten így akarta.- lepték el a szemem a könnycseppek.-És egyébként mi járatban?
-Jöttem pakolni.-mondta Martin, majd kivette a bőröndjét a szekrényből.
-És hova mész?- kérdeztem, mivel ha nem máshova, akkor Dinához kell mennie. De egészen más választ kaptam, mint amire számítottam.
Abbahagyta a pakolást és rám nézett.
-Nem adtam el az itteni lakásom.- válaszolta, mire lesokkoltam.- A ház a te neveden van, szóval amúgy is téged illet.- ebben a pillanatban Dinahra pillantott, aki vette a célzást és kiment.
-Most ti?- kérdeztem kicsit félve a választól.
-Dinah és én egy pár vagyunk. Tudom.. valójában veled nem is szakítottam, de... Figyelj Lori. Imádom a családod és téged is. De Dinah 21 éves, velem egy idős és valahogy vele teljesen más minden.
-Hogy én, hogy tudom mindig azokat kifogni akiknek vagy más kell vagy van valakije? Maradnom kellett volna Daniellel.- ezt csak gondoltam, azonban véletlen kiszaladt a számon.-Akkor én most megyek.
Kimentem, beraktam a bőröndöt a kocsiba és hazamentem. Bár a ház az enyém, nem akartam itt maradni amig teljesen ki nem költözik.

Hazamentem, azonban otthon nem úsztam meg magyarázkodás nélkül. A Magcon a nappalinkban állt, Rebeca legnagyobb örömére. Végülis Claire és Fanta elvoltak velük. De nem csak az új, a régi Magcon is ott állt a nappaliba Jack and Jack, na meg Shawn. Nem tudtam, hogy most akkor mit tegyek. El kell nekik mondanom az egészet?
-Hallgatunk. Mi van köztetek?- mondta Cameron rám pillantva.
-Köztünk már semmi.- mondtam ki egyszerűen.
-Akkor?- kérdezte Daniel.
-Mi akkor?- kérdeztem.
-Végig tudod csinálni?- kérdezte Brandon meglepetten.
-Persze. Holnap felvesszük Justinnal a számot amit két hónapja tervezünk, aztán táncpróbák meg énekpróbák. Időm sem lesz. Csütörtökön már videóklipforgatás aztán pénteken pihenés és keszülés az indulásra. Szombat hajnalba pedig irány a reptér.

Ahha én ezt így vázoltam fel akkor...
Reggel felöltöztem, csak lazán, de mégis elegánsan. Aztán beszàlltam a kocsiba és Justin stúdiójához hajtottam. Lent várt, szóval együtt mentünk fel az emeletre. Elgitározta nekem a számot, majd megmutatta melyik az én részem. Mit ne mondjak elég jól hangoztunk együtt. Ezután pedig felvettük. Oké nem 10 perc volt, mert igazából az egész napot ott töltöttük.
Mikor hazafele indultunk. Ott kezdődött a galiba. Kifele menet Justinnal röhögve, egymás kezét fogva mentünk ki. Azért fogtuk egymás kezét, mivel a klippet gyakoroltuk ahol majd ugyanígy kell leszaladnunk egy lépcsőn és kifutni az ajtón. Sajnos nem figyeltünk az orrunk elé, vagyis az épület elé. Ami tele volt fotósokkal.
-Együtt vagytok?
-Mióta vagytok együtt?
-Mi történt Martinnal és veled?
Folyamatosan ilyen kérdéseket tettek fel.
-Nem.- kiáltottam el magam, majd felálltam egy padra.-Emberek. Justin és én nem vagyunk együtt, nem is leszünk.
Ezután leugrottam a padról, megragadtam Justin kezét és a kocsija felé kezdtem húzni. Beszálltunk a kocsiba és megkértem, hogy vigyen a házhoz, ahol Martinnal laktunk.
-Köszi, hogy hazahoztál.- mosolyogtam rá. Még beszéltünk pár szót, majd bementem a házba. A ház üres volt, kinyitottam Martin szekrényét is amibe mindössze egy páratlan zoknit találtam. Felvettem, majd megszagoltam. Nos, kár volt. Büdös volt. Szóval kiröhögtem saját magam, majd kidobtam a kukába.

Az elkövetkezendő két napban egy rakat táncot megtanultam, az összes számot elénekeltem legalább 10 szer, hogy tökéletes legyen. Csütörtökön megcsináltuk a videóklippet Justinnal, majd mikor kész voltunk hazaszaladtam pakolni. Bár egész héten ezt csináltam, de mostmár biztosítani kellett. Ezután lefeküdtem aludni. El nem tudtam képzelni, hogy megint a Magconnal turnézzak. Hihetetlennek éreztem, mintha újra 16 évesek lennénk, Cameron megint szingli, ahogyan mindenki más is...
Ha valaki bejelentené, hogy megint rám talál a szerelem a turné közben. Egyenesen az arcába röhögnék. Egyik fiúra sem tekintek úgy.. pláne, hogy Martinnal már elég komoly volt, hiszen már együtt éltünk.
Mégsem jött össze. De talán Isten így akarta, valami más terve van. De amúgy is jobb, hogy kiderült. Mielőtt elmennék egy évre és Martin többször megcsalt volna.