Álmosan keltem fel Claire ugrálására az ágyon. Martin mosolyogva elkapta a húgom és maga mellé rántotta, majd csikizni kezdte, mit sem törődve a sikításával. Nevetve figyeltem a történteket, majd Claire súgott valamit Martinnak amit furcsálltam egy kicsit.
-Támadás.- kiáltotta Claire, mire mind a ketten engem kezdtek csikizni.

-Ne. Elég.- kiabáltam nevetve. Legalább 10 percig csikiztek, mikor Claire abbahagyta és kiszaladt a szobából. Martin nevetve karolt át, én pedig a mellkasára döntöttem a fejem.

-Úgy szeretem.- mondta Martin egy kis csönd után.

-Tudod. Nem sok ilyen kapcsolat van. Akik így szeretik egymás családját.- raktam a kezem a mellkasára és néztem rá. Rám mosolygott.

-Kevés.- mosolyogtam rá, majd éppen a visszaalvás közepén voltam, mikor Claire jött be sikítva.

-Mi a baj?- ültem fel riadtan.

-Valaki kopogott az ajtón és nem tudom ki az.- nézett félve rám, majd közénk bújt. Ekkor már csöngettek.

-Kinyitom.- álltam fel, majd felhúztam egy köntöst és összefogtam a hajam. A kapunyitóhoz sétáltam és megnéztem ki az. Meglepve nyitottam ki az ajtót.

-Adam?- lépkedtem felé.-Mit keresel itt?

-A barátnőmet. Sarah ezt a címet adta.- mosolygott és ekkor összeállt a kép. Sarah is valami Adamet emlegetett. Ó basszus.

-Sarah nincs itt. Tegnap elment valami barátnőjét meglátogatni.- fontam össze magam előtt a karjaim.

-Akkor bemehetek amíg felhívom?- mutatott az ajtó irányába én pedig arra fordultam.

-Nem lenne a legjobb ötlet.- ráztam meg a fejem és elindutam befelé.

-Lori.- szólt utána Adam, mire egy pillanatra megfordultam. -Semmi esély arra, hogy újra kezdjük?

-Jézusom. 3 éve volt Adam. Engedd el, már rég vége. Miattad szakítottam majdnem Martinnal is. Szóval szia.- válaszoltam mérgesen. Hát igen, ott volt az a Kanadai csók, aminek igazából köszönhetem, hogy összeköltöztünk.

Dühösen trappoltam a konyha felé ahol megpillantottam, hogy reggeliznek. Mosolyogtam egyet, majd leültem melléjük.

-Ki volt az?- kérdezte Martin, és egy pillanatra gondolkoztam, hogy elmondjam-e vagy ne.

-Adam.- válaszoltam, majd gyorsan folytattam.- Ő Sarah új barátja és őt kereste.

-A te Adamed-?- mutatott rám.

-Már három éve nem az enyém.- húztam fel a szemöldököm ő meg mosolyogva folytatta a reggelijét.

Mikor végeztem a reggelivel bementem a szobába és éppen átöltözni készültem, mikor megcsörrent Martin telefonja. Az említett tárgyhoz léptem. A telefonon Dinah név villogott. Úgy voltam vele, hogy a barátnője vagyok miért ne vehetném fel. Elhúztam a képernyőn az ujjam, majd a fülemhez emeltem a készüléket.

-Szia cica.- hallottam a tulsó oldalról egy hangot.
-Ki beszél?- vágtam a lecsóba.
-Itt a barátnőd drágám.- mondta olyan hangon, mint aki éppen dugni készül.- Tudod nagyon ki vagyok éhezve egy jó kis szexre és Martin legutóbb három napja járt nálam.

Azonnal rácsaptam a telefont és a konyhában ücsörgő barátomhoz mentem.
Leültem egy Martinnal szembe lévő székre és keresztbe raktam a kezeim, majd a lábaimat is.

-Hű. Mi ez a gonosz nézés?- pillantott fel a reggelijéből. Úgy gondoltam nem kerülgetem a forró kását, szóval kimondtam amit akartam.

-Ki az a Dinah?- éppen egy falatot akart lenyelni, mikor kimondtam. Félrenyelt.- Ki az a Dinah?- vált síróssá a hangom.

-Honnan ismered?- tette fel a kérdést.

-Az előbb felvettem a telefonod.- sóhajtottam visszanyelve a könnyeimet.

-Felvetted a telefonom?- kérdezte kicsit mérgesen.

-Fel én. A barátnőd vagyok, gondoltam nincs semmilyen rejtegeni valód.- panaszkodtam.

-Miért vetted fel?- akadt meg a legnagyobb dolgon. Felpattantam, és idegesen mászkáltam körbe- körbe.

-Ki az a Dinah? Martin megcsaltál?- kérdeztem, mire lehajtotta a fejét.-Mikor? És miért?

-Tudod Lori. Fiatalok vagyunk még. Szeretlek. Téged szeretlek. Dinah csak egy partner.- magyarázta mintha teljesen természetes lenne.

-Mikor? Mikor kezdődött?- kérdeztem a konyhapultnak támaszkodva.

-Mikor egy hónapja elmentél.- válaszolta én pedig lesokkoltam.

-Mibe, hogy Ibizán találkoztatok?- könnyeztem be. Abban az időszkban, Martin minden hétfőn Ibizán adott koncertet. Nem válaszolt, csak nekem igazat adva bólintott. Becsuktam a szemem, és útjának indult az első könnycsepp. Letöröltem és a szoba felé indultam.

-Hova mész?- szaladt utánam.

-El. Haza.- válaszoltam még egy könycsepp letörlése közben. Megfogta a kezem, és a szemembe nézett. Ő is sírt.

-Kérlek ne.- vésett lyukat a szemembe.

-Sajnálom. - dobáltam tovább a cuccokat a sporttáskába.

-Annyira sajnálom.- mondta remegő hangon.

-Már megtörtént.- válaszoltam teljesen szabadjára engedve a könnyeimet. Felkaptam a táskát, majd Clairet és kimentem a házból. A kocsiba beültem és vissza sem nézve elhajtottam. Próbáltam vissza tartani a sírásom, hogy az utat lássam. De eléggé nehezen ment. Felkanyarodtam a hegyre és apáék felé hajtottam. Megkönnyebbülés volt látni, ahogy kinyílik a kapu. Azonnal behajtottam, beálltam a garázsba és kitört belőlem a zokogás. Kirángattam a sporttáskát a kocsiból és a bejárat felé szaladtam.

-Lori?- pillantott az ajtó felé Rebecca. Igen. Rebecca meggyógyult. Nagyon szeretem, de jelenleg semmi kedvem nem volt beszélgetni vele, na meg senkivel. Csak felszaladtam a szobába, ami itt Aaliyah szobája volt. Becsaptam az ajtót és az ágyra vetődtem. A pàrnába furtam a fejem és úgy bőgtem. Pár perccel később nyilt is az ajtó.

-Mi történt?- lépett be Aaliyah.

-Megcsalt. Érted?- bőgtem tovább, majd éreztem ahogy besüllyed mellettem a matrac.

-Kivel?- kérdezte a hátamat simogatva.

-Valami Dinahval.- sóhajtottam.

-Sajnálom.- mondta, mire ismét kitört belőlem a sírás. Aaliyah még simogatta egy ideig a hátam, de aztán magamra hagyott.

A plafont bámulva ugrott be valami.. a huszonkeddedik születésnapom után volt.
Éppen a Chainsmokersel kiadott új számot ünnepeltük, mikor kicsit sokat ittam.Martin Ibizán volt. Valószínűleg éppen azzal a Dinahval. De eszembe jutott, hogy Andrew átkarolja a derekam és magához húz. Átkaroltam a nyakát és megcsókoltam. Pontosan emlékszem ahogy egy szobában kötünk ki.
És megcsalom Martint.
Abban a pillanatban felültem. De én csak egyszer tettem meg, ő pedig ki tudja hányszor.
Megcsörrent a telefonom így elő húztam a farzsebemből. Martin neve villogott rajta. Csak arrébb dobtam és visszafeküdtem. Nem emlékeztem semmire, csak tudtam, hogy jót aludtam.
Még a nyál is kifolyt a számból.
Mostanában amúgyis mindig fáradt vagyok, szóval jót tett ez az alvás.

Felkeltem az ágyból és a mosdó felé tartottam. Elmentem wcre, majd kezet mostam és azzal a lendülettel megmostam az arcomat is. A levegőben tojásrántotta illatt volt, szóval szaladni kezdtem lefelé.

-Jó reggelt.- mosolyogtam Rebeccára. Igen, a házvezető nő ki lett rúgva, mert kiderült, hogy mindig ő adta ki rólunk az infókat.

-Neked is.- mosolygott rám Rebecca.-Tojásrántottát?

-Kérek.- mosolyogtam, majd levettem két tányért és ketten leültünk reggelizni. Még utána kétszer is szedtem, de hát ez tőlem megszokott.

Amint végeztem elkezdtem a szobám felé lépkedni, azonban a mosdóban kötöttem ki. A wc fölött térdeltem, miközben Rebecca fogta a hajam.

-Jól vagy?- kérdezte.

-Nem.- ráztam meg a fejem.

-Gyere. Üljünk le a nappaliba és beszélgessünk. - semmi ellenvetésem nem volt. Jó volt elmondani valakinek. Elmondtam neki Andrew-t is.

-Szóval ugyan úgy bűnösek vagytok. - állapította meg.

-De én csak egyszer.- sírtam tovább.

-De megtetted.- válaszolta, mire bólintottam.

Na most vajon mi lesz a kapcsolattal? Vége lesz vagy újra kezdik?😋
Tippeket várom kommentben!😝