A következő pillanatban egy lövés hallatszott, ami a mögöttem álló táncos kezét találta el, majd a másik, ami a lábam előtt pattant. Lesokkoltam, majd valaki megragadta a kezem és elkezdett lehúzni a szìnpadról.
-Lola segítenünk kell nekik.- ordítottam, de csak tovább húzott, majd ismét pattant mellettem, nagyon közel. Túl közel. Lola berántott a színpadról.
-Segítek nekik, te pedig menj be az egyik öltözőbe.- lökött beljebb.
Nem sokkal később egyedül tért vissza.
-Na?- kérdeztem.- Mindenki rendben? Mi történt?
-Lori. Te voltál a célpont.- mondta halkan, de pont annyira érthetően, hogy meghalljam.
-Mi?- vágodtam le rémülten a kanapéra.
-A rendőrők elkapták a férfit. Azt mondták, hogy a férfinek egy célja volt.- sóhajotta hangosan, majd megtörölte a homlokát.
-Mi?- pillantottam fel rá.
-Ha az övé nem lehetsz, akkor senkié ne legyél.- válaszolta, én pedig elvágódtam a kanapén. Talán a legnagyobb örömöm, hogy Martinnak úgyszint koncertje volt és így nem volt ideges. Legalábbis itt biztos, hogy nem.
Nehezen felállva keltem fel a kanapéról, majd kisétáltunk és a rám váró fekete terepjáróba ültem. George semmit nem kérdzett, én pedig csak bőgtem. Előttem ült egy biztonsági őr, de valahogy sehogy sem éreztem magam biztonságba.

-Hazamegyek.- hallottam Martin ideges hangját a vonal másik végéről.
-Nem kell.- próbáltam elfolytani a sírásom.
-Lori. Éppen meg....- nem mondta végig, de nem is bántam.
-Martin jól vagyok.- sóhajtottam, hátha ezzel kicsit megnyugtatom magam.- Még van egy koncerted. Csináld végig. Aztán gyere haza. Jó?
Sokáig csak hallgatott, majd megszólalt.
-Jó.- válaszolta.

A házat az éjszaka folyamán rengeteg biztonsági őr őrizte, attól függetlenül, hogy a férfit elfogták. De be kell vallanom zavaró volt az a sok őr, hogy ott álltak az udvaron, a teraszon, az ajtóm előtt. Na meg minden egyéb helyen ahol be lehetett jönni. Félve aludtam el, és tudtam mostmár beszélnem kell a családommal is, de valahogy nem vettem rá magam. Sírva, sőt inkább bőgve aludtam el, majd ugyanarra ébredtem úgy két perccel később. Nagyjából ennyit aludtam. Folytom lejátszódott a fejemben az egész, a riadt arcok, ahogy éppen beszélek a mikrofonba. Minden.

Kómásan keltem ki az ágyból, mivel nem aludtam ezért profi sminkest hívtak. Ennek egy oka volt. A menedzserem már nem tudta visszamondani azt a reggeli műsort én pedig nem hagyhattam, hogy egy órán keresztül fekete képernyő legyen.

Egy egyszerű farmert húztam, mellé egy +× feliratú pulcsit. A hajam még mindig ki volt engedve, szóval csak kifésültem. Ismét az ajtó előtt várt a fekete terepjáró, amiben már benne ült egy őr és Lola is. A többi marad, mivel nehogy valaki bejusson a házba.

-Jól vagy?- kérdezte Lola komoly arccal a tabletjét nyomogatva.

-Nem.- válaszoltam a pulcsim ujját dörzsölgetve.

-Figyelj. Tudom nehéz erről beszélni, de biztos kérdeznek majd a fotózásos incidensről, a tegnapról és a Justin Bieberrel készülő számról is.- vázolta fel.- Reméljük főképp a legutólsóról, de ha kérdezik akkor mondd, hogy új albummal készülsz.

-De nincsenek is új dalaim.- pillantottam rá.

-Majd írunk. Vagy iratunk.- legyintett, majd az autó leparkolt és megérkeztünk. Az épületben egy folyosón sétáltunk végig, ahol azonnal a műsor helyszìnére vezettek a kicsi késés miatt. Beállították a fényeket, kaptam egy mikrofont a pulcsimra, majd egy mű mosolyt is. Leültem az egyik székre ahova utasítottak, majd ki is mentem, mivel engem csak úgy hívnak be.

-Köszöntsék nagy szeretettel Lora Mendest.- hallottam Bella, a műsorvezető hangját. Előtte még egy rakat szöveg volt, hogy kanadai vagyok, meg az is, hogy éppen nehéz időszakon megyek keresztül.

Kisétáltam, köszöntem és leültem.

-Szóval Lori.- mosolygott rám.

-Igen?- mosolyogtam rá. Pff.

-Tudom nehéz erről mesélned, de te mit gondolsz arról az esküvői fotózásról.- oké ez elég szar megfogalmazás volt köszi!.

-Igazából minden igaz amit az újságba írtak.- válaszoltam diplomatikusan, burkoltan jelezve, hogy nem vagyok hajlandó többet beszélni róla. A következő kérdés az volt, hogy Martin mit szólt ehhez. Megválaszoltam és minél előbb szabadulni akartam innen.

-A tegnapi nap folyamán gondolom megijedtél.- FOGALMAZZ MÁR RENDESEN.

-Igazából fel sem fogtam. Ha a menedzserem nem fogja meg a kezem és rángat el a színpadról, már itt sem lennék.- válaszoltam.

-És a rajongóid? Mindenki menekült te pedig eltüntél.- gyanúsítgatsz itt? Nem téged akartak megölni. Kezdett felmenni bennem a pumpa.

-Az első gondolatom az volt, hogy segítenem kell nekik, de a menedzserem visszrántott, hogy majd ő segít én csak menjek be egy öltözőbe, mint célpont.- válaszoltam kissé higgadtabban.

-Forrásaink szerint sok ember a színfalak mögött bújt el. Igaz ez?- kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-Tudtommal több mint 100 ember volt a színfalak mögött.- bólintottam komoly arccal.

-Kicsit eltérve a tegnapról, és az elmúlt hétről.- pillantott le a papírkájára.- Már mindenki nagyon várja az új számaid. Legfőképpen a Justin Bieberrel való számot. Esetleg beavatnál minket, hogy mit várhatunk tőled a jövőben.

-Már nagyon várom, hogy felénekeljük az új számot.- válaszoltam tömören. Lola azt mutogatta, hogy nem ezt beszéltük meg és, hogy beszélek az új albumról ami nincs.

-Valami azért csak tudható még nem?- nevetett kissé erőltetetten.

-Egyenlőre ennyi.- próbáltam lezárni a témát.

-De a közeljövőben várhatunk tőled új számokat nem?- kérdezte ezzel újra vízet öntve a pohárba. A képzeletbeli pohárba.

-Sajnos azt kell mondanom, hogy nem igazán készülök mostanában új számmal.- mondtam ki, mire Lola kiakadt a háttérbe, a műsorvezető arrol magyarázott, hogy miért nem. A közönség pedig hangos morajlásba kezdett.

-Az időnk pedig percek múlva lejár, szóval felteszek egy utolsó kérdést.- mosolygott erőltetetten, amit letöröltem volna az arcáról.- Van valami oka ennek, hogy nem adsz ki semmilyen új számot, vagy nem tervezel semmilyen munkát.

-Van.- bólintottam.- Visszavonulok.

Mindenki csöndbe nézett maga elé meglepetten, majd Bella rájött, hogy el kell köszönni, szóval elköszönt.

-Nem ezt beszéltük meg.- harapta le a fejemet azonnal Lola.

-Sajnálom,de így van.- tártam szét a karom.- Eddig azt magyaráztad, hogy ne hazudjak. Tessék.

-Lori ez egyáltalán nem így megy.- tárta szét ő is a karjait.- Bármi mást mondhattál volna, de nem pont azt, hogy visszavonulsz.

-Éppen előtte beszéltem meg vele az életem két legrosszabb élményét. - morogtam, ő pedig mérgesen nézett, amiért valami nem úgy volt ahogyan ő szeretné.

-Jó. Mindegy. Most elmegyünk ebédelni, hogy holnapra erőt gyűjts. A héten három koncerted is van.- harapott bele az imént elő vett szendvicsébe.

-Nem. Én hazamegyek a családomhoz.- álltam meg, mire ő is megtorpant.

-De este fotózás.- állított meg.

-Nem Lola.- kiáltottam rá, mire meglepetten nézett rám a szendviccsel a kezébe.- Mióta hazajöttem nem találkoztam a családommal, mert te mindenfélèt beszerveztél.

-Sajnálom, hogy foglalkozok veled.- kiabálta ő is.

-Akkor megkönnyítem a dolgodat.- válaszoltam ugyanolyan hangsúlyba.

-Ezt hogy érted?- lepődött meg ismét.

-Komolyan gondoltam, hogy vissavonulok.- viharoztam ki az ajtón.