Délután 1 óra volt, mire a fiúk elszakadtak a lányoktól.

-Menjünk haza-jelentettem ki.
-Ne már menjünk vásárolni-jelentette ki Hunter és Mia egyszerre.

-4 órát ültem itt szótlanul. Most hazamegyünk- jelentettem ki.

-Mindig is ilyen barátnőt szerettem volna- jelentette ki Hunter.- Aki tudja mit akar.
-Bocs már foglalt- jelentette ki Danielt.
-Ne már,most smároltad le Miát, közben meg vele jársz? Ugye csak szórakozol?- erre mindenkiből kitört a nevetés.
-Nem velem jár- válaszolta Daniel.
-Velem- tette a kezét a nyakam köré Blake.
Erre a többiek csak húúztak és a kocsik felé indultak.
-Szóval Daniel hány személyes a kocsid?- kérdeztem.
-Hét- válaszolta.
-Cam?- néztem rá.
-Négy- bökte ki a telefonját nyomkodva.
-Eggyel kevesebb hely van- jelentette ki Aaron.
-Jah- válaszoltam.
-Ülj Blake ölébe- mondta Jacob.
-Attól, hogy járunk még nem fogok minden alkalommal az ölébe ülni.- néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Bocs főnök- nevetett fel mindenki.

Fél óra tanakodás után úgy döntöttünk Mia ül az én ölembe.

Miután hazaértünk, vagyis mindenki Blakeék házába ment.
-Mi lenne ha mindenki lerakná a telefont az asztalra és beszélgetnénk, aki elsőnek veszi fel a telefonját az holnap mindenkit meghív egy Hamburgerre.-kérdeztem.
-Oké- válaszolta mindenki egyszerre.
-Csak a nagyon fontos hívásokat lehet felvenni.- mondtam, mert eszembe jutott, hogy a bátyám bármikor hívhat.
-Oké -válaszolták és még mindenki nyomkodott valamit a telefonján. Mindenki lerakta a telefonját az asztalra és beszélgetni kezdtünk.
-Blaaake- hallottunk egy női hangot a bejárat felől.
-Igen?- indult meg kifelé.
Mindenki csöndbe volt, aztán Blake belépett.- Oké ma mi vigyázunk a húgaimra. Ja és 8-kor Ana hazajön. Ő a nagyobb húgom.- Válaszolta, mivel furcsán néztem rá.
-Oké- válaszolta mindenki. Abban a pillanatban megcsörrent egy telefon. Az enyém volt.
-Nekem ez a fontos hívás - kaptam fel a telefont.

-Szia Shawn- köszöntem bele a telefonba.
-Szia Húgi! Ma későn érek haza, szóval szerintem megint nem találkozunk, reggel meg korán megyek-jelentette ki.
-Megint? - kérdeztem szomorúan.
-Sajnálom húgi!- mondta a telefonba.
-Nem baj- jelentettem ki és egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Szeretlek- jelentette ki.
-Én is téged- mondtam és kinyomtam a telefont.
Nem bírtam tovább,de mindenki engem nézett.
-Megint nem jön haza?- kérdezte Daniel.
-Megint- nem szólt semmit csak odajött hozzám és megölelt. Mindenki megölelt és egy csoportos ölelésben kötöttünk ki. A végén már csak röhögtem, hogy alig ismerem őket és mennyire szeretnek.
-Remek ti boldogok vagytok én meg nem- hallottam egy vékony hangot.
-Ana- nézett hátra Blake, majd Ana elszaladt. Blake meg utána. Nos nem tudtam mit csináljak utánuk mentem.

-Ana mi a baj?- kérdezte Blake.
-Nem veled akarom megbeszélni- nézett rá.
-Na mondd- mondta.
-Nem! Ezt senkivel se tudom megbeszélni. Anyával nem akarom te meg fiú vagy meg van más is- sírta el magát.
-Talán én segíthetek- léptem be az ajtón.
-Ana ő a barátnőm...
-Szia Lora- köszöntött.
-Honnan tudod a nevét?- nézett rá Blake.
-Attól, hogy nem foglalkozol velem még élek és hallak.-mondta sírva.
-Blake menj ki-mondtam.
-Na ne már- nézett ránk.
-Kifelé- kiabáltunk rá Anaval.

Miután Blake kiment leültem Ana mellé.
-Tudom nem ismerjük egymást, de nyugodtan mesélj.
-Volt egy legjobb baránőm- kezdte....

Uu köszönöm a 172 megtekintést.😍 Tudom valakinek kevés, de nekem sokat jelent. És köszönöm a vote-okat is.😘
Meghoztam a mai részt! Remélem tetszik!😂