-Hé a húgomról beszélsz.-jelentette ki.
-Bocs-mondta majd felém jött és a telefont a kezembe nyomta.
-Köszi-mondtam mosolyogva.-Lora.-nyújtottam a kezem.
-Blake-nyújtotta ő is a kezét.-Mintha nem tudnád.-nevetett.
-Ne szállj el nem ismerek minden Magconost.-néztem rá és felhúztam a szemöldököm-De szerencséd van..téged pont ismerlek.-Mosolyogtam rá, majd a telefonra néztem. Éppen a legjobb barátnőm: Mia hívott. A telefonomba csak úgy volt beírva hogy: Drágám.
-Hello-köszöntem a telefonba.
-Hiányzol-nyögte be köszönés nélkül.
-Te is nekem-mondtam kissé szomorkásan, de közben eszembe jutott Blake arca,mikor meglátta, hogy az Én drágám hív.
Felmentem a szobámban és becsuktam az ajtót.
-Úristen Mia, Blake Gray itt van a konyhánkban.
-Jézusom, oda akarok menni.
-Na jó, most lemegyek nyugodtan-nyitottam ki az ajtót.
-De majd küldj képet-mondta.
-Jojó.-válaszoltam.Éppen a konyhába értem amikor be akartuk fejezni a beszélgetést.-Szeretlek.-mondtam ismét szomorúan.
-Én is téged- hallottam a vonal végén és kinyomtam a telefont.
Mikor letettem felnéztem és láttam amint ott áll Cameron, Blake és Jacob is.
-Sziasztok- köszöntem majd a telefonomat nyomkodva a nappaliba mentem és elhasaltam a kanapén.
-Lori kész a kajád-szólt Shawn miközben a barátaival beszélt.
-Megyek-mondtam miközben Miával beszélgettem.

-Leültem a konyhapulthoz és enni kezdtem.
"Az osztály full uncsi nélküled. Most mindenki itt van és uncsi"
"Azt nem hiszem" -irkáltam egy ujjal.
"Várj, ezt nem hiszem el"-jött a következő üzenet.
"MI az?"
"Adam lesmárolta Alexist."-ekkor félrenyeltem a falatot és köhögni kezdtem.
"Az én Adamam? Várj felhívom"-írtam miután végre nem köhögtem és a többiek végre nem bámultak. Adam az a srác aki mindig is tetszett és én is neki ez köztudott volt, csak éppen sose jártunk, de mindenki úgy tekintett ránk mint egy párra. És máris másik csajjal kavar.
-Nem hiszem el- vette fel a telefont.
-Lorii- köszöntött mély hangján.- Annyira hiányzol-mondta a telefonba.
-Te megcsókoltad Alexist?- kérdeztem.
-Neeem-mondta hosszan.
-Nem hiszem el-kiabáltam a telefonba.
-Loriii...ne izélj már nem volt semmi. Órám van folytathatnánk üzenetbe?-kérdezte és kinyomott.
"Adam nincs is iskola"
"Baszki tényleg"
"Szóval mi van Alexissel?
" Semmi, csak csók és más semmi. Tudom, hogy szeretsz."
"Tudod mit? Sose jártunk, sose volt igazi kapcsolatunk"
"Mi van? Szakítasz?
"Baszki nem is jártunk"
"Lori ne csináld már"
"És végre nem leszek méhkirálynő. Baszódj meg.
- dühöngtem lefele menet.
-Mizu húgi? -kérdezte Shawn miközben a nappalin keresztül az udvar felé tartottam.-Megnézed az udvart?-kérdezte, de nem válaszoltam.
Kinyitottam az ablakot és egyszerűen elhajítottam a telefont.
-Lori mit csinálsz?- kérdezte Shawn utánam szaladva.
-Milyen hideg a medence?-néztem fel rá.
-Nem annyira, de mi a baj?- kérdezte. Ekkor se szó se beszéd fejest ugrottam a medencébe.-Na jó most már elmondod?-kérdezte harmadjára mikor feljött a víz alól. Ekkor már mind a négy srác ott állt a medence szélén.
-Nem vagyok többé méhkirálynő-közöltem mosolyogva és lebegni kezdtem a vízen.
-Húgi te hülye vagy- kezdett nevetni én pedig úszni kezdtem a túloldal felé.
-Most hova úszol?- kiabáltak utánam?
-A telefonomért- kiabáltam. Kikászálódtam a medencéből és mászni kezdtem a fára.
-Mint egy kis majom.-röhögött Cam.
A telefonom folyamatosan csörgött.
-Kinek hiányzol Lori?- kérdezte Blake.
-Adamnak- kiabáltam egy nagy ugrás közepette.
-Az ki?- nézett rám a bátyám.
-Akivel nem jártam de mégis és most vége- mosolyogtam, majd bementem.

Talán kicsit kusza rész lett, de remélem tetszik😘