Péntek reggel Louis úgy tervezte, hogy jól kialussza magát, így esélye se lesz fáradtnak tűnni Willow előtt, csakhogy reggel fél hétkor kipattantak a szemei. Kitakarított az egész házát, annak ellenére, hogy a kedves idős takarítónőt vasárnap estére várta, ahogy mindig. Jobban érezte magát a takarítástól, de még mindig ideges volt. Lezuhanyzott, majd ismét megborotválkozott. A haját kezdte vizsgálgatni, kicsit már az őrület kerülgette ebben a témában. Nem akarta levágatni, vagy beállítani, hisz sisak lesz rajta, de randira mégsem mehet kócosan. Bő húsz percig rágódott ezen a témán, majd ismét áttörölte a fején elterülő sötétbarna kazalt és végül úgy hagyta. Csöndben kisétált a fürdőből, majd a szokásos nyugodt, laza lépteivel a konyhába ment. A hűtőszekrénybe pillantott, remélvén: valami csoda folytán viselhető, egészséges étel került oda, de csalódnia kellett. Telis tele volt energiaitallal, alkohollal, valamint üdítőkkel, de sehol semmi ehető. A fagyasztóba nézett, ahol egy gyorsfagyasztott pizza csücsült, de ahogy rágondolt fintor jelent meg az arcán. Maradt a szokásosnál: energiaital. Pontosan tudta, hogy egészségtelen, de megfelelt neki. Így amíg azt iszogatta, felvette a hatalmas szőrös kék köntösét, ami úgy passzolt a testéhez, mintha rá öntötték volna, a zsebébe tette a doboz cigarettáját és kiült a kertbe. Rendkívül hideg volt, de ez őt most nem foglalkoztatta. Élvezte a reggelt, a cigaretta megnyugtatta valamelyest, az energiaital pedig felébresztette őt. Valahol a kettő cseppet ellent mondott egymásnak, de nem törődött ezzel. Azon töprengett, mit csináljon. Legszívesebben elment volna Willow iskolájához, de nem tehette. Nem akarta kínos helyzetbe hozni a lányt, ráadásul az számára is kínos lett volna.

Willow ezzel szemben rohant a vonathoz. Ideje sem volt azon töprengni, hogy mi lesz délután. Két utcányira volt az állomástól, a vonat pedig bármelyik pillanatban megérkezhetett. A lány sose volt nagy sportoló, de biztos volt benne, hogy ezért a futásáért biztosan ötöst kapna testnevelés órán. Végül csak elérte a vonatot és lehuppant az egyik ülésbe. A tájat nézte, miközben a teáját kortyolgatta és aznap először jutott eszébe Louis. Aki ebben a pillanatban minden álma volt. Úgy érezte életében először tényleg szerelmes. A férfi minden mozdulatát imádta. Úgy gondolt rá, mint egy istenre. És annak ellenére, hogy ez így igaz, ettől a gondolattól zavarba jött. Ő is csak egy ember!