Johanna nem értette, hogy a fia vajon kivel beszélhet ilyen vidáman, vagy mégis mi készteti arra, hogy ilyen hirtelen hazainduljon. 

Pár perce még úgy nézett ki, mint aki azt is bánja, hogy létezik. Most meg szélesen vigyorog, nevetgél a telefonba és csillognak a szemei is. Csak is nő lehet az ügyben - állapította meg a nő, aki mindent tökéletesen olvasott le a fiáról.

És amint Louis a zsebébe mélyesztette a telefonját, Jay lecsapott a lehetőségre. 

- Ki miatt kell ilyen gyorsan haza menned? - kérdezte mosolyogva, miközben a teájával a kezében közelebb ment a fiához és megigazította a pólót rajta. 

- Egy barátom. - füllentett a férfi, aki az édesanyja kíváncsisága miatt valahogy úgy érezte, hogy ismét tini és védenie kell a titkait. 

Pedig Willow nem a titka volt, csak nem akarta elsietni ezt sem. Tudta, hogy szereti, talán úgy, mint még soha senkit, de nem akarta elkiabálni. 

Johanna viszont nem elégedett meg ennyivel, könnyen felismerte Louis gyenge hazugságát. 

- Szóval egy barátnőd. Mennyire komoly? - fordította komolyra a szót az édesanya. 

- Nem tudom, elég komolynak tűnik. Szeretem őt. - túrt a hajába Louis frusztráltan, majd az anyja szemébe nézett - De nem mondhatom meg neki még. Viszont nem haza megyek, hanem hozzá. Összebújunk, meg minden. 

- Összebújtok? - kérdezte a nő kételkedve. 

- Jaj Anya! - förmedt rá Louis rögtön - Igen, összebújunk, ne gondolj bele többet! 

- Oké. Én csak azt szeretném, hogy tiszteld őt és megbecsüld. Ha már szereted. Ne használd ki! 

Louis hangosat sóhajtott. 

- Eszembe se jutott! Tényleg szeretem Anya. - mosolyodott el szeretetteljesen a férfi és magához ölelte az édesanyját - Hidd el, nemsokára majd már vele jövök haza és bemutatom nektek. 

- Nagyon remélem! - simogatta meg Jay boldogan Louis hátát. 

Johanna megvárta, amíg Louis autója eltűnik a sarkon és csak utána sírta el magát. Ilyen az anyai szeretet. 

Hiába tudja az ember, hogy felnőtt, hogy tud magára vigyázni, hogy van egy biztonságos otthona ahova hazamehet, hogy a barátai is figyelnek rá, hogy bármikor telefonálhat, akkor is könnyfakasztó látvány, amikor az ember csak nézi, ahogy a kisfia eltűnik az autójával az utca végén. Pedig már nem is kisfiú, ráadásul úgy tűnik, hogy jobban van. De nem számít, hogy Louis 3 éves és zokog, vagy 30 éves és italba fojtja a bánatát, az épp ugyanolyan szomorúság jele. Mindkettő összetöri a szívem. Ilyenkor egy anyuka nem mutatja, hogy kétségbe van esve, vagy kisírja a szemeit, mert nem tud a gyermekén segíteni. Az nem segít rajta. Az édesanya akkor is nyugodt és mosolygós. Ezzel többet segít a gyereknek. És a legfontosabb, hogy a gyerek boldog legyen. Louis pedig mostanában nagyon boldognak tűnt. Jól érezte magát karácsonykor és szilveszterkor. Louis ismét boldog, az ismeretlen nőnek köszönhetően, így én is örülök ennek a jövevénynek Louis életében. - végül Johanna mosollyal az arcán csukta be az ajtót és sétált vissza a konyhába, ismét nem az maradt meg az emlékei közt, hogy Louis megint elment, hanem az, hogy milyen sokat volt otthon, milyen boldog volt végig és milyen vidáman sietett Willow-hoz.