Willow egy egész hónapig nem ment be az iskolába. Nem volt képes. Sose hiányzott, csak ha lázas volt. Most viszont egyszerűen nem volt ereje felkelni, folyamatosan az ágyában feküdt, Macy volt az egyetlen, akivel képes volt beszélgetni, a telefonját be se kapcsolta, Bentley párszor megpróbálta meglátogatni, de miután Willow könyörgött a mamájának, hogy ne engedje be a fiút, ő így tett. 

De elérkezett a téli szünet, a karácsony. Minden vidám volt, zuhogott a hó minden nap. Willow se bírta tovább, de csak éjszakánként ment el sétálni, maximum fél órát maradt kint és haza is ment. 

December 23-án bekapcsolta a telefonját, de az üzeneteit nem nézegette vissza, törölgette őket. Louis is küldött neki párat, de nem volt ereje elolvasni. Félt, hogy akkor el fog múlni a harag, amivel elnyomja magában a szerelmet. 

Macy azon a reggelen sokáig aludt, így Willow halkan mászott ki az ágyából. A fürdőbe sietett és villám sebességgel zuhanyzott le, majd mosott fogat és végül kifésülte a haját. Magára kapott néhány ruhát, majd leszaladt. Kávét akart főzni, de úgy döntött, hogy inkább majd vesz a sétája közben. 

Felvette a piros tornacipőjét, a kabátját, majd kilépett a reggeli hidegbe. A nap erőtlenül sütött, de a lány elmosolyodott. Jól esett neki végigsétálni a néma, magányos, havas utcán. Vidáman haladt a kedvenc kávézója felé, elhaladt a vonatállomás mellett, amire rápillantott, de gyorsan elnézett. Nem is mert az iskolára gondolna, hisz az eszébe juttatta volna Louis-t és megint sírógörcsöt kapott volna, ahogy eddig mindig, amikor eszébe jutott. 

Ekkor ő nem sejtette, hogy az a Louis, akire ő gondolni se mert, az ő kis városkájában ücsörög az egyik ház oldalának dőlve, és alszik. Pedig Willow egyre inkább közeledett hozzá. De mivel nem tudott a férfiről, még mindig mosolygott. 

Hirtelen nem tudta hova tenni, hogy hagyhatott valaki egy hajléktalan férfit ott karácsony előtt. Legalább egy kabátot adott volna neki valaki! - gondolta, majd közelebb ment. 

Louis fején sapka volt, teljesen előre volt bukva, így az arcát ekkor még Willow nem láthatta, viszont amint odaért érezte, hogy erős alkohol szagot áraszt magából. Fintorogva bökdöste meg a férfit, aki nem mozdult, így még közelebb ment. 

Ekkor leesett neki, hogy kit piszkál éppen. Egy pillanatig némán állt, majd óvatosan megfogta a férfi arcát, így megemelte a fejét. Louis borostája csiklandozta a kezét, de most nem törődött ezzel. Csak a halkan szuszogó férfi arcát vizsgálta, aki nem nyitotta ki a szemeit, amik alatt hatalmas karikák virítottak. Tanácstalanul pillantott körbe, majd sóhajtva felállt és próbálta felhúzni Louis-t, de csak odébb rántotta, így a mondhatni ájult már teljesen a földön hevert. 

A lányon úrrá lett a pánik. Ha ott hagyja, fél órán belül egész biztosan megfagy, de nem tudja hazáig vonszolni. Körülnézett, de senki nem volt körülötte. A fejét fogta és majdnem előtörtek a könnyei, amikor eszébe jutott, hogy két utca távolságra tőlük van egy játékbolt. Oda vitte be Macy sokszor, mikor kicsi volt. 

Rohanni kezdett, majd ahogy odaért, szinte rákiabált az ott dolgozó középkorú nőre. 

- Egy szánkót szeretnék! - jelentette ki zihálva, amint belépett. 

- Jöjjön velem! - villantott széles mosolyt a hölgy, majd szép nyugodtan a bolt sarkához vitte a lányt, aki szinte helyben kocogott mögötte. 

A nő végigmutogatta neki a különböző szánkókat, amiket Willow kedvesen megvárt, majd kiválasztotta az egyik nagyobbat, kifizette és kirohant vele. Így már egy szánkót vonszolva szaladt fél hétkor a havas utcákon. 

Lihegve próbálta megemelni Louis-t annyira, hogy fel tudja tenni a szánkóra, majd mikor már majdnem sikerült, a férfi teste alól a jégen könnyedén kisiklott a szánkó, így a feje hangosat koppant. Halkan morgott magában a fiatal lány, kitámasztotta a szánkót a ház falánál és óvatosan rávonszolta a férfit. 

Sietve indult haza, útközben pedig azon töprengett, hogy mégis mit mondjon, ha Louis felkel. Vagy mit fog Macy-nek mondani? De arra jutott, hogy fogalma sincs róla.