Willow mit sem sejtve ücsörgött Louis kanapéján, álmos mosoly ült az arcán, imádta, hogy a takaró amibe be van tekeredve a férfi illatát árasztja, ráadásul a vele szemben lévő kandallóban pattog a tűz, a konyhából pedig kihallatszik, ahogy a házigazda halkan énekel, miközben forró csokoládét készít. Louis-nak nagyon különleges hangja volt. Picit meglepte vele a vendéget, de élvezte a halk dalt. Abban a pillanatban elképzelni sem tudott volna jobbat. Nem törődött azzal, hogy meg kéne fürdenie, hisz a ruhái mind átáztak, sem azzal, hogy réges rég otthon kellene lennie. A pillanatban élt.

- Tessék! - nyújtotta felé a forró csokoládét Louis, amint belépett a szobába.

Amint Willow kivette a kezéből, a férfi a fotelhez sétált, majd óvatosan leült rá, így szemben ült a fiatal lánnyal, aki azon töprengett, hogy miért pont ott ül? Fél szoba távolság volt köztük, ami ebben a pillanatban számára kilómétereknek tűnt. Azon töprengett, hogy Louis vajon miért nem érzi magát kényelmesen a társaságában.

- Min gondolkozol ennyit? - törte meg a csöndet a férfi, de olyan hirtelen tette, hogy Willow ijedtében majdnem magára borította az italát.

A házigazdára pillantott, majd elmosolyodott, hisz a számára eddig mindig kicsit elérhetetlennek tűnő, vagány férfi egy kakaó bajusszal nézett vissza rá.

- Félsz tőlem? - kérdezte kuncogva Willow.

- Kéne? - húzta fel a szemöldökét. - Nem szokásom kislányoktól félni.

- Nem vagyok kislány! - szívére vette a kijelentést, hisz azt gondolta, hogy a férfi is el tud tekinteni a korkülönbségtől, majd amint végiggondolta ezt, kis szünetet hagyva megszólalt - De mennem kéne, várnak otthon. - állt fel, majd az üvegasztalra helyezte a bögrét és az ajtó felé indult.

Louis dühös lett magára ezért a kijelentése miatt, de villám sebességgel pattant fel, így cseppet magára borította az italt, amit aztán ő is az asztalra helyezett. Két hosszú lépéssel odaért Willow möge, megfogta a csuklóját és visszafordította magához, de olyan kedvesen és óvatosan, mintha csak táncolnának.

- Nem úgy értettem. - szólalt meg, még mielőtt az apró lány tiltakozhatott volna - Tudom, hogy érett vagy és tudod mit akarsz! - simított végig a lány arcán puha kezével.

Tudta, hogy ezzel szinte lebénítja majd fiatalt, aki rögtön elpirult és némán elkapta a tekintetét. Louis viszont nem tágított, megfogta a lány állát és a fejét óvatosan maga felé fordította, ezzel rabul ejtette a lány szemeit.

- És nem félek tőled, csak beszélgetni akartam, ezért ültem oda. - pillantott Willow ajkaira, majd mikor megpillantotta a kakaó bajuszát elmosolyodott.

Willow azt se tudta, hogyan kéne kiszabadulnia ebből a helyzetből. Nyomasztotta, hogy Louis ilyen könnyen irányít, de még mielőtt megmozdulhatott volna, a férfi a hüvelykujjával végigsimított a felső ajkán és fölötte, ezzel letörölte onnan az italt, majd lenyalta az ujját, de közben végig Willow szemébe nézett, akinek a szíve olyan gyorsan kalapált, hogy Louis is hallotta, ahogy azt is észrevette, hogy a fiatal lányt kirázta a hideg.

Willow nem tudta hova tenni az érzéseit. Ott állt, mint egy krumpliszsák, bámult a fölé kerekedő csodára, pontosabban annak ajkaira és minden porcikája azt kívánta, hogy pontosan olyan finoman csókolja végig őt, ahogy az imént eltávolította az édes italt az ujjáról. Csak akkor sikerült elkapnia a tekintetét, mikor Louis ajkaira vigyor húzódott. A lány paradicsom vörös lett és hátra lépett egyet, de nem tudta kiverni a gondolatait a fejéből. Legszívesebben eltemette volna magát. Azon próbált töprengni, hogy mit kéne tennie, de egyeszerűen csak a férfi ajkain kattogott.

- Le kéne fürdened, jéghideg a kezed. - törte meg a forró pillanatot a férfi, majd óvatosan elindult a lépcső melletti folyosón Willowt pedig magával húzta.

Louis pontosan tudta, hogy milyen gondolatai lehetnek a lánynak, neki is hasonlók forogtak a fejében, de tudta, hogy ennek nincs itt az ideje. Nagyon nincs.

Egy csinos fürdőbe vezette a lányt, de látszott rajta, hogy nem használja Louis.

- Hozok neked törölközőt, meg ruhákat. - simogatta meg a férfi Willow hátát, majd kilépett és becsukta maga után az ajtót.

A lány ismét megfagyott szinte és csak Louis puha érintésére tudott gondolni. Lekapta magáról a pólót, hisz nem is figyelt a férfi szavaira. Csöndben körülnézett, majd mikor kinyílt az ajtó hangosan felsikoltott és eltakarta magát.

- Willow! - nézett rá Louis ijedten.

Próbálta nem tenni, de muszáj volt végignéznie a fiatal teremtésen. Csak azt fürkészte, hogy milyen gyönyörű.

- Nyugi! - mosolyodott el biztatóan, de a lány még mindig ijedt szemekkel állt és szorította maga elé a kezeit.

- De hát most is bámulsz! - szinte kiabált, de a hangja ijedtebb volt, mint valaha.

Louis óvatosan közelebb lépett és a csupasz derekára tette a kezét, majd mutató ujjaival óvatosan simogatni kezdte. Érezte, hogy rögtön libabőrös lett a lány, de csak mosolyogva közelebb lépett.

- Mert tökéletes vagy! - súgta a lánynak, aki vörösen elmosolyodott.

- Köszönöm. - súgta a lány, nyugodt mosollyal, de olyan piros volt, hogy Louis attól félt, hogy felrobbant, így elengedte őt és kiment.