-Azonnal el kell tűnnünk, itt nem maradhatunk.- szólalt meg apu, majd az autó felé vette az irányt. A következő pillanatban már csak egy lövést hallottam és éreztem, ahogy apu a földre ránt minket, Ryan-nel.
-Ez közel volt.-szólalt meg, majd az utca túloldalán megpillantottam a mozdulatlanul heverő támadónkat.
-Az autóba, nyomás.-kiáltotta apu, mire mi villámgyorsan beszálltunk Ryan-nel.
-Azt hiszem, nincs más választásunk.-mondta végül, mire Ry és én kérdő szemekkel néztünk rá.-Albert, hajtson a reptérre minél gyorsabban.
-Apa, magyarázd el, légy szíves.
-El kell innen tűnnötök, a lehető leggyorsabban. Sejtettem, hogy valami ilyesmi fog történni, ezért a magánrepülőmet készenlétbe állíttattam. El fogtok menni Flo Ridába. Még régen vettem ott egy házat és odarepültök. Természetesen Alberttel és egy megbízható testőrrel együtt mentek. Ryan, vigyázz rá és magadra is.-nézett apu felváltva Ryan-re és rám.-Sajnálom, gyerekek.
-És veletek mégis mi lesz?-néztem apámra aggódva.-Ti hova fogtok menni?
-Mi!?-kérdezte apu inkább magától, mint tőlünk.-Nos...talán sehova. Muszáj itt maradnunk és harcolni ellenük.-fejezte be apu.
-De apu, akkor mi miért nem maradhatunk?-néztem rá és egy könny folyt végig az arcomon.
-Sophie...-kezdte apu.-A te, vagyis a ti biztonságotok a legfontosabb. Ezért kell elmennetek. Ha itt maradnátok, akkor állandó veszély leselkedne rátok és azt nem hagyhatom. Édesanyádat elvitetem, és én majd felveszem a harcot Jack-kel és az embereivel. Nyugodjatok meg, gyerekek. Majd én megoldom a dolgokat. De most nyomás!-fejezte be apu, majd nyomott az arcomra egy puszit és Albert-et gyors indulásra intette.
Az autó elindult, én pedig szomorúan és aggódva néztem apám távolodó alakját. Tudom, hogy képes megcsinálni, de nem hagyhatjuk magára.
-Ryan!-szólaltam meg hirtelen.
-Tessék, Sophie!-nézett rám.
-Nem hagyhatjuk őt magára. Van egy tervem, ami be is válhat.

Az repülőtérig tartó út nagyrésze néma csendben telt el. A ránk nehezedő némaságot Albert törte meg hirtelen:
-Srácok! Öt perc múlva ott leszünk. Viszont lehetnek rizikók a reptéren.-húzta el a száját a mondadója végén.
-Ö, Albert!? Mégis mire gondolsz?-néztünk rá értetlenül Ry-jal.
-Lehet, hogy Jack-ék ott is bepróbálkoznak... Ezért vegyétek fel a golyóálló mellényeket. Ott vannak az ülések alatti titkos helyen.-mutogatott Albert hátrafele.
-Oké, megtaláltuk.-szólalt meg Ryan.-És te Albert? Te is felvetted már, ugye?
-Persze. Én mindig szoktam viselni.-mosolygott ránk a visszapillantó tükörből, majd hozzátette: Elővigyázatosságból.
-Áh.-mondtuk szinte egyszerűen Ryan-nal.
-És az se lenne jó, ha Ryan-t megint meglőnék.-tettem hozzá.
-Hát nem.-mondta Albert, Ryan pedig csak bólintott.
Pillanatokon belül bekanyarodtunk a reptérre, és mindegyikünk gyanakodva szemlélte a terepet. Albert megpróbált minél közelebb állni a repülőhöz, mi pedig, amint leállította a motort, kiugrottunk az autóból, majd a repülőre siettünk. Már éppen beléptem volna a gép belsejébe, amikor is Ryan megtorpant előttem.
-Lám, lám!-ütötte meg a fülemet egy gúnyos hang.-Szökni próbál a gerlepár?-fogott ránk fegyvert Tom. Mégis hogyan került ide? Miért nem hagy már minket békén? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok futottak át az agyamon.
-Tom!?-néztem mélyen a szemébe.-Miért csinálod ezt?-majd egy lépést tettem felé.-Miért nem hagysz minket békén?
-Sophie, ne.-hallottam meg Ryan hangját a hátam mögül, de inkább nem szóltam semmit.
-Toom...-egyre közelebb lépkedtem hozzá.-Mondd el, miért!?-álltam meg tőle pár centire.
-Hogy miért?-emelte le a fegyvert.- Azért, mert szeretném, ha a barátnőm lennél. Szeretlek és fáj, hogy vele látlak.-fejezte be.
-Toom.-fogtam meg két karját, mire elejtette a fegyvert.-Tom, attól, hogy meg akarsz minket ölni, neked miért lenne jobb? Idefigyelj, ha tényleg szeretsz engem, akkor most azonnal elmész innen és kiszállsz a maffiából.-engedtem el karjait végül.
-Tényleg szeretlek, de...-kezdte Tom, de belefojtottam a szót.
-Nincs de, Tom. Szeretsz?- szegeztem neki a kérdést.
-Igen.-felelte.
-Akkor menj el.-sétáltam vissza Ryan mellé.
-Vigyázz magadra, Sophie.-majd ezután Tom elhagyta a gépet.

-Sophie, mégis hogy gondoltad ezt? Meg is ölhetett volna!-húzott magához Ry és dühösen meredt rám.
-Tudtam, hogy nem lenne képes arra, hogy megtegye.-néztem Ry-ra.-Ő Tom, akinek mellesleg bejövök.
-Még egyszer ne tegyél ilyet, jó?
-Ígérem.-mosolyogtam, majd megcsókoltam.

A testőrünk és a fia(akit magával hozott, nem tudjuk, miért) felszállása után Albert beindította a gép motorját, majd a lassan emelkedni kezdtünk.
Vigyázz Flo Rida, jövünk!

Ha tetszett a rész, vote-oljatok, írjátok meg kommentben, hogy mi tetszett vagy mi nem. Köszönöm az eddigi türelmeteket!
Szabina :)