Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

11. rész

-El se hiszem, hogy itthon vagy!-öleltem meg Ryan-t újra és újra.
-Olyan jó.-nevetett bele a hajamba, ami azonnal mosolygásra késztetett.
-Ryan!-jutott hirtelen eszembe.-Rájöttetek, hogy ki az áruló?-fordultam felé.
-Nos...-sóhajtott.-Igen.
-És...ki az az alak?-néztem rá előre félve a válaszától.
-Jack.-mondta és valljuk be eléggé sokkolva ért.
-De hát ő apám jobb keze. Viszont...-hallgattam el pillanatra, hogy még egyszer átgondoljam ezt.-Várj!...Emlékszel, amikor előszöt találkoztunk?-tettem fel Ryan-nek a kérdésem.
-Persze.-bólintott komolyan, majd arcán átsuhant egy nosztalgikus mosoly, végül arca ismét komolyra váltott.
-Na szóval.-kezdtem bele.-Első nap, amikor apu bemutatott a többieknek, egyedül ő tűnt ellenszenvesnek...senki más.
-Akkor valószínű veled van a baja.-fejezte be Ryan a gondolatmenetünket.
-Valószínű.-húztam el a számat.
-Szólnunk kell apádnak!-ugrott fel Ry és a kezemnél fogva húzott maga után. Az ajtóban viszont apába ütköztünk.
-Uram, mondanunk kell valamit!-jelentette ki határozottan Ryan.
-Mondjátok!-vette át apa is a komoly hangvételt.
-Úgy gondoljuk, hogy Jack-nek nem Ön, hanem Sophie lehet a célpontja.
-Miből gondoljátok?-húzta össze apu a szemöldökét.
-Egyedül ő volt ellenszenves velem anno.-szólaltam meg végre.
-Nos, van erre bizonyíték?-kérdezte apu, mire mindketten nemlegesen bólogattunk.
-Szerezzetek! De óvatosan!--nézett az utolsó mondatnál Ryan szemeibe.
-Értettük!-emeltem kezemet szalutálásra, mire apu fáradtan mosolyogni kezdett.

-Öltözz fel jól!-ölelt át mosolyogva Ryan.
-Öhm jó.-néztem rá, majd vártam, hogy leessen neki.-Öhhh.-próbáltam érzékeltetni egy kicsit.
-Ha azért hümmögsz, hogy menjek ki, arra várhatsz.-vigyorgott pimaszul.
-Velem nem tolsz ki.-vigyorogtam és beslisszoltam a fürdőbe.
-A francba is.-röhögött Ry, majd, végigfeküdt az ágyamon.

-Hol kezdünk?-érdeklődtem Ryan mellett, az úton sétálva.
-Jack házánál.-nézett maga Ryan, viszont látszott rajta, hogy nagyon agyal valamin.
-Ryan...-kezdtem félve.-Ryan!-szóltam rá, többszöri rászólás után.
-Ne haragudj.-szólt szomorúan.
-Ryan, ugye nem lesz semmi baj?-emeltem rá óvatosan a tekintetemet.
-Reméljük, Sophie!-erőltetett egy mosolyt magára nem túl meggyőzően.

Végre odaértünk ahhoz a bizonyos házhoz. Kívülről eléggé átlagosnak tűnt, viszont a tudat, hogy az ellenségem lakik benne megrémisztett. Félelmem miatt még erősebben fogtam Ryan kezét.

-Ne félj, itt vagyok!-húzott magához egy szoros ölelésre.
-És most?-sandítottam Ryan-re fél szemmel.
-Várunk.-húzott egy fa takarásába Ry.

-Ryan, nézd!-suttogtam halkan pár órányi hasztalan megfigyelés után. Ryan oldalrafordította a fejét, majd ledöbbenve nézett vissza rám.
-Tom.-mondta ki Ryan először megdöbbenve, majd egyre dühösebben.
-Ne csinálj hülyeséget!-próbáltam csitítani, csakhogy éppen olyan hangerővel tettem, hogy a ház előtt álló Jack és Tom is meghallotta.

Az eddig egymással beszélgető két alak most hirtelen ránk szegezte tekintetét.
-Basszus.-bökte ki Ryan, majd hirtelen felém fordult.-Fuss, ahogy csak bírsz!-vette arcomat két keze közé.-Meg ne állj!-nézett mélyen a szemembe.
-És mi lesz veled?-néztem fel rá, a könnyeimtől pedig kezdett elhomályosodni Ry arca.
-Feltartóztatom őket.-mondta, majd a derekamnál megragadva felsegített.
-Fuss!-kiáltotta teljes erővel. Futásnak eredtem...semmire sem tudtam gondolni, csak arra, hogy fussak a kergetőm elől. Gyorsan kellett cselekednem. Pillanatokkal később eszembe jutott egy elfogadható ötlet, amint megláttam egy közeli fát.
A félelemtől remegő kézzel másztam fel a tetejére és vártam. Mire? Talán egy ismerős hangra? Ryan-re?
Egy kis idő idő múlva lemásztam a magasból, de csak miután meggyőződtem arról, hogy a kergetőmnek nyoma sincs.
Nekidőltem a fa törzsének és gondolkozni kezdtem: Most mégis hol keressem Ryan-t? Hol lehet? És ha..? Nem az nem lehet...
Gondolatmenetemet lépések moraja szakította félbe.
-Ryan?-kaptam fejemet boldogan a hang irányába.
-So..Soph..-nyöszörögte.
-Ryan, Te jó ég!-rohantam oda hozzá.-Térj magadhoz, Ryaan!!!-sikítottam el magam.

Sziasztoook! Íme az új rész, remélem tetszik nektek. Vote-oljatok, kommenteljetek, mondjátok el, hogy tetszett vagy esetleg mi nem! És még egy fontos dolog. Tütüü...Nézzetek be a bestiem, tucskerulez blogjához! A címe: A Fény Árnyékában. Biztassátok!
xxx
Szabina

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro