Reggel korán keltem, egyrészt az aggodalom miatt, hogy mégis milyen alakok lesznek ott, másrészt pedig mert anya kopogtatott az ajtómon.
-Sophie, ébren vagy?-kérdezte szinte alig hallhatóan.
-Ahha.-motyogtam álmosan.
-Gyere, kész a reggeli! Apád már lent van.-mondta, majd kifele indult.
-Anya!-szóltam utána,mire visszafordult.- Régóta tudod?-kédeztem előre félve a válaszától.
-Igen, nagyon sok éve.-mondta maga elé meredve.
-Akkor most te vagy a maffiafőnökné?-néztem rá visszafojtott nevetéssel.
-Valahogy úgy.-mosolyodott el.-Na,siess,Sophie!-mondta végül és visszament valószínűleg a konyhába. Feltápászkodtam, majd előszedtem a mai ruhámat. Egy fekete nadrág, egy fekete póló egy (a változatosság kedvéért) fekete tornacipő, ja meg egy fekete napszemcsi (már ha maffiabunkerbe megyünk,akkor adjuk meg a módját).
Miután lassan lecammogtam a lépcsőn, levátam magam a székre és elkezdtem reggelizni.
-Jó reggelt!-mondta apa, miközben a pirítósát ette.
-Nektek is.-majd hozzá is láttam a reggelimhez. Komótosan majszolgattam, mivel szombat volt, majd egy telefonpittyegésre kaptam fel a fejem. Apa telefonja pittyegett.
-Gyere, Sophie! Itt van a kocsi.-mondta, majd sietve készülődött.
-Mi? Micsoda?-eszméltem fel, de akkora apu már rég az ajtóban várakozott. Elköszöntem anyutól, majd az ajtón kiérve megpillantottam egy fekete, sötétített ablakú kocsit. Jó, nem ez volt a legfurább, az még csak ezután jött. Beszálltunk , majd a sofőr (eddig a gyalogláshoz meg a buszozáshoz voltam hozzászokva, most meg sofőrünk van) elindult.
-Raktár.-mondta apu tekintéyt parancsoló hangon.
-Értettem, Főnök.-mondta az újdonsült sofőrünk.
Körülbelül 15 perc múlva a fekete autó bekanyarodott egy elhagyatott raktárépülethez és sejtettem, hogy megérkeztünk. A sofőr kinyitotta az ajtót, majd ahogy kikászálódtam jobban szemügyre tudtam venni az épületet. Kívülről nem is tűnt lepukkantnak, sőt jó állapotban volt. Az épület bámulásából a mellettem elhajtó Audi zökkentett ki.
-Erre, kislányom!-mutatott apu egy közeli ajtóra. Bólintottam, majd beléptünk. Egy hosszú folyosón és rengeteg ajtó mellett haladtunk végig, mire megérkeztünk egy irodaféleséghez, aminek az ajtójára csak egy B betű volt rakva. Hmm...B, mint Boss. Ezen önkételenül is mosolyognom kellett.
-Ez itt az irodám, de gondolom már rájöttél.-mosolygott rám kedvesen.-Menj be nyugodtan,addig én idehívom az embereket, hogy meg tudd ismerni őket.-mondta apa, majd hátat fordított és elindult arra,amerre jöttünk. Beléptem az eléggé táas helyisébe,majd elkezdtem jobban szemügyre venni. Igazából semmi extra nem volt benne, kivéve forgósszéket. Az nagyon tetszett. Lehuppantam,majd néhányszor megpördültem vele. Egy hirtelen ötlettől vezérelve megállítottam a széket és sorban kihúzogattam a fiókokat. Éppen a harmadik fiókban lévő fegyvert néztem, amikor meghallottam, hogy nyílik az ajtó. Azzal a lendülettel becsaptam a fiók ajtaját, majd érdeklődve az ajtó felé nétem. Egy sötétszőke hajú, körülbelül velem egykorú fiú lépett be. Gyanakvóan pillantottam felé, majd apu íróasztalát megkerülve ráültem annak szélére. Mindezt a lehető leghalkabban, nehogy észrevegyen, hogy én is ott vagyok. A srác becsukta maga mögött az ajtót, aztán észrevette, hogy nem egyedül van és halványan elmosolyodott.
-Szia, kicsilány!-sétált az ismeretlen srác az íróasztal közelébe, mire hűvös, szinte már fagyos tekintettel néztem rá.
-Csá.-mondtam flegmán, mire kissé lehervadt róla a mosoly, de aztán közelebb lépett és a szemembe nézve szólásra nyitotta a száját.
-Gyönyörű szemek.-mondta rosszfiúan, miközben végig a szemembe nézett. Elmosolyodtam és ezt ő is észrevette.
-Hogy kerülsz ide?-kérdezte, de válaszolni már nem tudtam, mert abban a pillanatban lépett be apa a többi ember kíséretében az ajtón.
-Óh, Ryan! Jó, hogy itt vagy!-nézett rá apa a srácra, vagyis Ryan-re.-Sophie, ő itt Ryan West.-fordult ezúttal felém.-Na szóval. Azért hívattalak ide titeket, mert valami fontosat fogok mondani. Bemutatom a maffiafőnöki címem örökösét, egyetlen lányomat, Sophie-t!-mutatott felém apu, miközben óvatosan Ryan felé pillantottam, akinek kiült az arcára a döbbenet. Ahogy körbenéztem mindenki arcán rokonszenvet láttam,kivéve egy emberén, Jack-én. apu állítólagos "jobb keze" és a legfőbb segédje. A szemében csak ellenszenvet lehetett látni velem szemben...hmm még a szeme se áll jól...jobb lesz szemmel tartani...
-Rendben! Ennyi volt a megbeszélés. Mindenki menjen a dolgára!-adta ki apa a parancsot.-Ryan, maradj!
-Igen, Főnök.-mondta engedelmesen. Kimentek az emberek, majd apa Ryan-hez léett és megfogta a vállát.
-Ryan, szeretném ha vigyáznál Sophie-ra...a nap minden percében.-mondta apu, majd megszoríotta a vállát, mire leesett az állam.
-Főnök, legyek a testőre?-kérdezte Ryan.
-Igen, fiam.-válaszolta a "Főnök".
-Rendben.-mondta Ryan egy csepp habozás nélkül. Apa megütögette néhányszor a vállát, majd kifelé indult.
-Uram, mikor kezdek?-szólt utána visszafojtott nevetéssel.
-Most.-mosolygott apu is, majd végleg kiment az irodából. Ryan közelebb jött, elég közel, majd kék szemeivel röhögve az enyémbe nézett.
-Azt a kutya fáját.-csettintett még mindig röhögve Ryan.
-Most örülsz?-nétem rá tettetett sértődöttséggel.
-Ahha.-vigyorgott tovább a szemembe.
-Argh...-mordultam fel és dühösen az ajtó felé indultam, mielőtt még elvesztem volna a szemeiben. Kivágtam, (pedig az az ajtó semmiről sem tehet) majd a napszemüvegemet felvéwe hazaindultam.
-Sophie, várj már!-hallottam a hátam mögül.
-Nem!-válaszoltam egyszerűen.
-Jó, akkor duzzogj...a semmiért.-Állt meg Ryan és széttárta a karját, mire megtorpantam.
-Hjaj.-sóhajtottam, majd megfordultam és a karomat széttárva megadtam magam.
-Na, menjünk, Morcika.-ért mellém Ryan.
A kellemes időben viszonylag hamar hazaértünk, de mielőtt bemehettem volna a házba, Ryan megállított.
-Sophie, hétfőn együtt megyünk suliba.-mondta és láttam, ahogy egy halvány mosoly jelenik meg az arcán.-Khm...ez van.-kezdett el vigyorogni.
-Örülsz mi?-kérdeztem hunyorogva.
-Igen.-bólogatott vadul.
-Én is, na szia.-azzal mosolyogva becsuktam előtte az ajtót, meg se várva a fancsali képet, amit biztos, hogy vágott az ajtó túloldalán.