-Sophie, ébresztő, megérkeztünk Flo Ridába.-suttogta a fülembe Ryan a repülőn.
-Máris itt vagyunk?-kérdeztem két ásítás között.
-Igen, úgy hogy, keljél, hercegnő!-mosolygott vidáman.
-Ne hívj így, kérlek!-húztam össze a szemöldököm.
-Miért ne?-mosolygott azzal az idegesítő mosolyával, amitől nekem is mosolyognom kellett.
-Egyszerűen nem szeretem.
-Jó, akkor mostantól a drágám leszel.-mosolygott, majd a vállára hajtottam a fejem.
-Szeretlek.-vigyorogtam, majd nyomtam
egy puszit az arcára.
-Én is.-kezdett el nevetni Ry.
-Hé, srácok!-tűnt fel hirtelen Albert.- Kezdjetek el pakolni, mindjárt megérkezünk.
A gép perceken belül leszállt, mi pedig a cuccainkkal a kezünkben útra készek voltunk. Csak volt egy kis bökkenő.
-Albert, és most hova?- néztem rá kérdőn, mire ujjával mutatta, hogy egy pillanat. Kotorászott a hátizsákjában egy kicsit, majd előhúzott egy cetlit. ,,Brooklyn utca 72." Ez állt rajta.
-Szóval ez az új lakhelyünk címe?-nézte meg jobban Ryan.
-Pontosan.-sóhajtott Albert. Mindegyikőnknek nehéz volt ez a helyzet. Ki tudja, hogy milyen veszély leselkedhet ránk ebben a városban? Lehet, hogy Jack-nek itt is vannak kapcsolatai? Nem tudhatjuk. Pontosan ezért kell mindenkitől óvadkodnunk.
Elmélkedésemből Ryan zökkentett ki, mert hirtelen megragadta a kezemet és gyengéden maga után húzott egészen egy taxihoz. Beszálltunk mind a hárman a járműbe, majd Albert a cetlit odanyújtotta a sofőrnek.
-Ide legyen szíves!-mosolygott kedvesen.
-Már indulunk is.-mondta a taxisofőr.
Körülbelül 15 perc múlva meg is érkeztünk a célállomásunkra...ooo...de még milyen célállomásra.
Az egész egy nagy palotára hasonlított. Nagy ajtaja, tengerpartra nyíló ablakai és hatalmas kertje volt. És a belseje? Leírhatatlan. Amik különösebben tetszettek, azok a bútorok voltak, főleg az elrendezésük. Volt benne valami elegancia, de mégis hétköznapi hatás nyújtott.

Hangos zörgés kíséretével bevittük a bőröndöket a házba, majd elosztottuk a hálószobákat. Végül úgy határoztunk, hogy Albert a földszinten fog aludni, mi Ryan-nal pedig fenn az emeleten. Persze külön szobában, félre ne értsétek. De lehet, hogy... Na jó, hagyjuk.
Szóval miután elosztottuk őket, kezdődhetett a kipakolás. Déjà vu-érzésem támadt hirtelen ez az egész ,,Pakoljunk ki, új hely!'' miatt. Pár órával később, amikor már mindennel kész voltam, gondoltam átnézek Ryan-hez. Halkan lépdeltem az emeleti padlón, nehogy véletlenül meghallja, hogy közeledek. Amikor az ajtóhoz értem, gyorsan bekukkantottam, hogy mit csinál. Ryan az ágyon ült és csak maga elé bámult.
-Hey, Ry.-siettem be és gyorsan leültem mellé.-Mi a baj?-simítottam végig a kezén.
-Nincs semmi, Sophie. Csak a jövőn gondolkozom.-válaszolta, én meg értetlenül néztem rá.
-Ryan, mondd el, hogy pontosan min!-hajtottam vállára fejemet.
-Azon Sophie, hogy konkrétan nincs mivel megvédeni magunkat. Nincs fegyver, nincsenek szövetségesek se, kiszolgáltatottak vagyunk.
-Ryan, ne aggódj.-mondtam és adtam neki egy puszit.- Megoldjuk. Mi ketten, együtt megoldjuk. És Albert is itt van. Ha pedig baj lenne, akkor meg tudjuk védeni magunkat, ugyanis annyi fegyverünk van.
-Rendben.-sóhajtott.-Meg fogjuk oldani.
-Meg meg.-mosolyogtam rá, mire ő is elmosolyodott, majd puszit nyomott a homlokomra.
-Azt hiszem, én elmegyek zuhanyozni.-álltam fel, de Ryan visszahúzott.
-Ne máár! Tényleg zuhanyozni akarsz? Van egy medence a kertben, Sophie.-mosolygott huncut mosollyal.
Győzz meg!-vigyorogtam rá. Több se kellett neki és a pólója máris a kezében volt.-Na jó, nem rossz.-szivattam tovább.
-Naa...-húzott magához végül, majd megcsókolt.
-Meggyőztél.-öleltem meg szorosan.
-Hé srácok!-nyitott be Albert, és miután meglátott minket, csak vigyorogni kezdett.- Öö...csak annyi, hogy rendeltem gyros-t meg pizzát. Már megérkezett, egyetek nyugodtan, én lefekszem...mármint aludni.-ennél a résznél már majdnem röhögött. Csak okosan, gyerekek.
-Ne már, Albert.-szóltam tettetett haraggal.- Nem volt semmi és nem is lesz. Ma biztos nem. (Amúgy ezalatt Ryan végig félmeztelenül állt a szobában.)
-Jó éjt, Albert. Köszi a tanácsokat!-mondta röhögve Ryan. Egy kicsit lettünk szétoltva, csak egy kicsit.
Albert kiment a szobából, az ajtót is becsukta maga mögött (nem igaz komolyan mondom), mi pedig a medence felé vettük az irányt. A mai délután során az ég gyönyörű volt, ezért úgy éreztem, hogy muszáj megörökítenem:

Miután elkészítettem a fotót, bementem a házba és kihoztam az Albert által rendelt kajákat.
-Ryan!?-álltam meg a medence szélénél.-Előbb együnk vagy...?
-Szerintem...-majd egy pillanat alatt kinn volt a vízből. (Omg, de jól néz ki és mennyire aranyos. Igazi főnyeremény. Fangirl rajongás vége.)-Előbb együnk.-mondta és vette el tőlem a kajákat és az asztalhoz vitte. Letette az ételeket, majd kihúzta a széket nekem, mint egy igazi úriember. De hát ha egyszer az is.
-Hölgyem, foglaljon helyet!-mosolygott és végül ő is leült a helyére.-Mit kérsz, Sophie?
-Úgyis tudod.- mosolyogtam rá. (Mindig csak mosolygok, dehát ezt váltja ki belőlem.)
-Persze, hogy tudom.-és odarakta elém az egyik gyros-t, maga elé pedig a másikat.
-Jó étvágyat!-mondtuk egyszerre, mire mindketten felnevettünk.
Vacsora után Ryan úgy gondolta, hogy milyen jó lenne ha mondjuk beledobna a vízbe...
-Nee, kérlek ne tedd!-öleltem át a nyakát.-Ne tedd, légyszi!-egyre szorosabban öleltem őt.
-Jó, nyugi, drágám!-csókolt meg.-Nem foglak belelökni!-mosolygott rám néhány vizes tincse alól.
-Köszönöm!-sóhajtottam egy hatalmasat.
-Sophie!?-szólalt meg hirtelen.
-Tessék, Ryan.
-Emlékszel arra az estére, amikor a kertetekben néztük a csillagokat?-halvány nosztalgikus mosoly jelent meg az arcán.
-Persze, felejthetetlen volt az az este.-néztem a ragyogó szemeibe.
-Van kedved megismételni?
-Ryan!-mosolyogtam rá csillogó szemekkel.-Az csodás lenne!-öleltem meg gyorsan.
Pár perc múlva visszajött egy pokróccal, amit leterített a fűbe, majd mind a ketten lefeküdtünk a pokrócra és addig néztük a csillagokat, amíg el nem álmosodtunk.

Sziasztok! Végre itt a rész, amire olyan sokat kellett várnotok! Remélem tetszik! Köszönöm a sok kommentet és a vote-olásokat is, nagyon sokat jelentenek és nagyon szeretlek titeket. (Mindig annyira jó érzés olvasni például, hogy ki milyen olvasólistához adta hozzá a történetemet.)
A képeket we❤️it-ról szedtem le.
Puszi: Szabina 💋😋