Epilógus
10 évvel később.......
Minden a legnagyobb rendben megy az események óta. Carl és én remekül élünk egy villában. Persze itt van velünk Angel aki 1 éve hivatalosan is Angel Morgan. Elég nehéz volt vele és nem állítom ,hogy most sem az. Túlságosan is próbáltam megvédeni. Volt ,hogy olyan dolgokat vágott a fejemhez amit nem tudtam elviselni. Volt ,hogy összevesztünk ezek miatt. De mikor látta ,hogy nagyon rosszul esnek akkor bocsánatot kért és megnyugtatott ,hogy nem gondolta komolyan. Most pedig...
Itt ülök az orvosi rendelőben és várom az eredményt. Hogy miről? Arról ,hogy anyuka leszek-e. Mert 2 hete késik és állandóan rosszul vagyok. Carl még nem tudja és kicsit félek is tőle.
-Morgan kisasszony?
-Igen?
-Csak gratulálni tudok a kisbabához.-az öröm könnyek végig szántották az arcomat.
-k...köszönöm.
-2 hetes terhes.
-Ez.. ez csodálatos.
-Az . Egy hónap múlva jöhet ultrahangra ,hogy megnézhessük a baba ,hogy fejlődik illetve milyen lesz a neme.
-Rendben. Viszlát doktor úr.
-Viszlát!-majd elhagytam a rendelőt.
Beültem egy kávézóba és rendeltem egy pékárút és forró vaníliát hisz tél van.
Hogyan mondjam el Carlnak? És mit fog szólni hozzá Angel? Jaj izgulok. Carl még dolgozik van még 3 órám kitalálni.
Egy óra gondolkodás után rájöttem. Siettem is a plázába ,hogy megvegyem az ajándék dobozt és amit bele rakok. Miután megvettem otthon becsomagoltam. Még 30 perc. Addig főzök ki spagettit.
Mire kész lettem és megterítettem ,dudáltak. Megjött és elhozta Angelt is a suliból.
-Szia Szívem!-jött be Carl és adott egy csókot.
-Szia Carl!
-Sziasztok! Kész a kaja.
-Spagetti?
-Igen.
-Ez az-mondta Carl és Angel egyszerre.
Leültünk az asztalhoz és elkezdtünk enni. Addig Angel beszélt a suliról Carl pedig a munkahelyén történt dolgokról.
-Mielőtt felálltok az asztaltól el kell mondanom valamit. Vagy is adnom.
-Rendben.-elővettem a dobozt és az asztal közepére raktam. Lassan kinyitotta majd mikor meglátta a cipőt rám nézett majd megint a cipőre. Mikor újra rám nézett akkor láttam a könnyes szemeit.
-Ez most az amire gondolok?
-Igen.
-Apuka leszek?
-Igen apuka leszel.
-Apuka leszek.-mondta majd elindult a telefon irányába.
-Most mit csinálsz?
-Felhívok mindenkit és elmondom ,hogy apuka leszek.-elkezdtem nevetni.
-Ez komoly?-kérdezte Angel.
-Igen. Lesz egy kis baba a házban.
-Az jó. -Csattant fel és rávágott egyet az asztalra majd beviharzott a szobájába.
-Angel! Gyere le!-mondta Carl.
-Nem!
-De le jössz és megmagyarázod a kirohanásodat.
-Nem!
-Ha nem jössz betöröm az ajtót.-itt már könnyek gyűltek a szemembe.
-Megint megríkattad Harleyt.
-Mindig sír az a kurva!
-Ne merj így beszélni róla! Megmentett , ételt és italt rakott az asztalra és tetőt a fejed fölé. Betakart mikor fáztál és megvédett az árnyaktól amik az ágyad alatt bujkáltak. Anyád helyett anyád volt! Megérdemli ,hogy megmagyarázd és ,hogy kedves legyél!-kattant a zár az ajtóban. Lenyomódott a kilincs majd kijött rajta. Mellkasa előtt összefogta a karját. Rám nézett a testtartása gyengült.
-Saj...sajnálom de nem akarok kis tesót.
-Miért?-kérdezte Carl.
-Mert akkor nem leszek fontos és kidobtok az utcára.
-Ez nem igaz.-mondta Cark.
-És mit akarsz ? Hogy vetessem el?
-Igen.
-Azt mondod öljem meg?-tágult ki a pupillám .
-Igen. Úgy is egy hidegvérű gyilkos vagy.-Na itt telt be a pohár.
-Elég! Elegem van ,hogy állandóan sértegetsz és mindent hozzám vágsz. Rám számíthattál jóban rosszban . Én miért nem számíthatok rád? Miért vagy ilyen?
-Már nem az az ártatlan kislány vagyok ,aki voltam.
-Miért ? Miért lettél bunkó, szívtelen és faragatlan ? Hol marad a jó modor? A kedvesség? A barátságos tekintet?
-Nem tudod mibe keveredtem bele. Nem értesz te semmit.
-De hidd el ,hogy sok mindent átéltem már.
-Mit is? Leszakadt a körmöd?
-Nem... Sok embert láttam meghalni. Meghalt az apám a szerelmem az anyám. Megkínoztak és nagyon rossz dolgok történtek velem amiket jobb nem felsorolni.-leengedte a karjait majd oda jött hozzám és megölelt vissza öleltem.
-Az van ,hogy megfenyegettek...
Sziasztok! Itt az epilógus mivel látjátok ,hogy a befejezés nem teljes ezért megleplek titeket egy második évaddal.
𝓘𝓵𝓭𝓲𝓴𝓸
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro