Írói szemszög:

Harley ott ült kisírt szemekkel fájdalmakkal és gyűlölettel telt szívvel a széken. Nem tudta érdemes-e élni ezek után. Hogy várja-e valahol a boldogság. A reménynek már csak apró szikrái égtek benne és azokat is oltogata az eső. Nem tudta elfogadni ,hogy Adam ezt tette ,hogy megbízott benne. Másodjára bízott meg egy fiúban mind kettőt gyűlöli.
Többet nem bízik meg senkiben. Viszont ezek után nem tudta mi lesz. A főnök szerint ez a büntetés. Akkor ezek után ugyan olyan lesz mint ez előtt? Azon gondolkodott ,hogy ez csak egy rémálom. De akkor viszont jó lenne már felébredni. Bár a fájdalmakból ítélve nem álmodik. Milyen jó is lenne!

Harley Szemszög:

Már egy ideje itt ülök. Nem is tudnék mást csinálni. Ég minden vágás minden mint ha savval égették volna a testem. És lelkileg így gyenge vagyok. De mennyire. Egyedül az vigasztal ,hogy Zoé haza jutott és talán sikerült apával kapcsolatba lépnie és keresnek vagy kitudja. Lehet beletörődött a dolgokba. Mikről beszélek? Biztosan keresnek és ahogy lehet megszököm.

Nyílt az ajtó majd Mr. Jonson lépett be. A cipőjét néztem arra sem méltatva ,hogy gyűlölettől izzó szemembe nézzen.Meg fogta az államat és felemelte a fejem.Ennyit a szemkontaktusról.

-Látom a fiam megtört.-nem szóltam hozzá.

-A fia még magánál is rosszabb. Pedig maga sem egy angyal.

-Ez igaz. Viszont feladatom van.

-Most kínoztatott meg az ördög fiával és már is feladatra küld pompás viszont arra nem számítson ,hogy gyalogolni fogok.

-A feladatod annyi lesz ,hogy be kell épülnöd a rendőrségre és ki kell szabadítanod valakit.

-Kit?-szűrtem a fogaim között.

-Harry Fox.-A név hallatára a pupillám kitágult a szemem égni kezdett egy időben kezdett el fájni a hasam már a név hangzására is.

-Nem!Bárkit csak őt nem.-megint sírtam . Ha így megy kifogok száradni.

-Miért?

-Mert köze van a múltamhoz.

-Régi ismerős?-húzta komisz vigyorra a száját.

-Mondhatni.

-Mit csinált fájdalmat okozott.

-Csak ennyi?-csak!!?

-Összetört fizikailag és lelkileg is. Inkább itt rohadok vagy tudja mit puffantson le. Biztos ,hogy nem fogok neki segíteni.

-Rendben úgy is fel kell épülnöd. A fiam túl jó munkát végzett.-el engedte a fejem és az lecsuklott. Ki ment és ott hagyott . Később Zed bejött.

-Heló

-Szia miért jöttél? Te is megkínzol?

-Nem bár ínyemre lenne. De a főnök azt mondta vigyelek fel és adjak neked enni. Úgy ,hogy segítek.-Hozzám jött és kikötözött. A csuklóm véres volt és koszos. Valószínű nem kezelem elfertőződik. Megpróbáltam felállni de nem sikerült.

-Áucs.....

-Segítek.-Zed felemelt menyasszonypózban . Én a nyaka köré fontam a karjaim ,hogy le ne essek. Bevitt egy szobába itt még nem voltam. Kérdőn rá néztem.

-Ez az új szobád.

-aha.

-Mérges vagy Adamre?-Kérdezte miután letett az ágyra.

-Az nem kifejezés. Szívből utálom.

-Én sem tudom miért tette ezt veled.

-Letudnád fertőtleníteni a csuklóm félek elfertőződik.

-Persze. -turkált a szekrényben és előhúzott egy elsősegély dobozt. Majd lefertőtlenítette és bekötötte.

-Köszi.

-Máskor is.

-Remélem máskor nem kell. Viszont éhen halok.

-Rendben . Mindjárt jövök.-Míg elment, volt alkalmam körül nézni.
Voltak ablakok. Rácsnélküliek viszont törhetetlen üvegűek. A falszíne borvörös volt a kedvenc színem. Helyet foglalt egy gardrób egy éjjeliszekrény és egy egész alakos tükör. Meg egy ajtó gondolom a fürdő. Az éjjeliszekrényen volt egy kép a családomról. Megfogtam és a kezembe vettem. Anya apa és én voltam rajta én még csak 5 éves voltam. Szőkés vöröses hajam apa szerint különleges volt. Azt mondta én vagyok Aranyhaj és Ariel leszármazottja. Sosem értettem miért nem tudtam lélegezni a víz alatt . Nagyon szerettük egymást az élet mégis más utat szánt nekem.Nem is vettem észre ,hogy sírok. Többet sírok mostanában mint eddig valaha. Nagyon hiányoznak apa is biztos égen-földön keres. Csak ne essen baja. Minél hamarabb megszökök annál jobb. Zed lépett be és látta ahogy szorongatom a képet. Oda ült mellém és megölelt.

-Hiányoznak igaz?

-Igen nagyon.

-Jól vagy?

-Csak el. Apu biztos keres.

-Anyud nem?

-A-Anyukám nem él.

-S-Sajnálom nem akartam.

-Nem baj. Mindegy.És neked mi van a szüleiddel?

-Árvaházban nőttem fel.

-Ooo.... hát egyikünk élete sem könnyű eset.

-Az biztos....

𝓘𝓵𝓭𝓲𝓴𝓸