Harley szemszöge:

Nem tudom mi van Zeddel de Adam miért hazudott? Nem értek semmit viszont kerülni fogom mindkettőt.
Beszálltam a kocsiba és vártam ,hogy elinduljunk. Adam mellettem ült Zed pedig elől. Persze a sofőr sem maradt el. Direkt kihúzódtam a kocsi szélére és kinéztem az ablakon. Ne ,hogy véletlenül közelebb jöjjön.
Miután beértünk a bázisra utána egyből mentem Mr.Jonsonhoz.

-Heló már vártalak. Foglalj helyet.

-De jó. Mit akar már megint?

-Csak gratulálni akartam. És..

-Ja gondoltam. Végül is csak majd nem meghaltam. Teljesen igaza van!- felálltam majd az asztalra csaptam.

-Te nekem csak ne legyél olyan nagy szájú bármikor lepuffanthatlak.-szegezte rám kicsit komolyabb fegyverét.

-Tudja mit nem érdekel.
Egyszer kijutok innen vagy élve vagy halva de kijutok.

-Nagyon azt hiszed ,hogy kellesz mi?-lerakta a fegyvert majd rám nézett. Itt az alkalom.

-Szegény anyád is ilyen volt. Egy nagy kurva. Apádat tudod hányszor csalta meg?

-Maga hazudik velem tehet amit akar de az anyám emlékét nem mocskolhatja be.-Fogtam magam és neki mentem . Egy hirtelen forgó rúgással megrúgtam a hasát majd lendítettem az öklömet de kivédte majd megragadta a karomat bele nézett a a dühtől világító szemeimbe és a kezemet maga alá csavarta nem tudtam mozdulni sem. De ez zavart a legkevésbé. A kezem égett a fájdalomtól és irritált a közelsége.

-Most bűnhődni fogsz.- mondta és a nyakamba nyomott egy injekciót. Akkorát ordítottam mint még soha.
Hirtelen kinyílt az ajtó és 2 aggódó szempárral találtam magam szembe. Zed és Adam volt az. A hangok tompultak és a látásom homályosodott Mr. Jonson el engedett és testem szinte életlenül zuhant a padlóra. Adam oda ment az apjához és elkezdett neki valamit eléggé magyarázni mert vörösödött a feje. Zed felnyalábolt és elvitt valahova. Aztán kép szakadás.És sötétség.
🔳🔳🔳🔳🔳🔳🔳🔳🔳🔳🔳🔳🔳🔳🔳

Mikor felkeltem akkor egy dohos pincében ébredtem . De jó.
Egy ideig ültem és vártam . Aztán jött Adam. Na de jó.

-Meddig voltam eszméletlen?

-1 napot.

-De jó.

-Meg kell ,hogy büntesselek.

-Gondolom apád mondta.

-Igen.

-Hogyan kell megbüntetned?-Nem adott választ csak előhúzott egy kést és valami flakont.

-Én sajnálom nem akarlak bántani.

-Akkor miért csinálod?

-Mert kell.Apuci pici fiacskája. Rosszul ismertelek meg. Sőt nem is ismerlek.

-Ez nekem is nehéz.

-Ja persze. Túl akarok esni rajta. Oda jött és megvágta a combom.
Felszisszentem és kicsúszott egy könnycsepp. Megint meg vágott és megint a combomat végig majd bele szúrta. Elkezdtem sírni üvöltöttem a fájdalomtól. Aztán fogta a flakont és öntött a sebemre. Égett mintha leakarna hámlani a bőröm, mintha elevenen akarnának meg nyúzni.

-M-Mi-ez?

-Hipó-A szemem kikerekedett és ordítottam ahogy a torkomon kifért.

-Elég!Elég!-zokogtam a sós könnyek marták az arcomat . És végig folytak az arcomon mintha savat könnyeztem volna. A sebeim lüktettek és égtek nem lehet mihez hasonlítani.

-S-Sajnálom.-mondta Adam. Nem tudtam beszélni kezdtem kiszáradni. Csak egy fejrázásra futotta. Hogy értse ezt sosem bocsátom meg neki.

Adam szemszöge:

Borzasztó volt nézni ahogy sír miattam. A fájdalom és düh csak szikrázott a fátyolos szemében.
Tényleg nem akartam de meg kellett tennem. Ne ,hogy más törvényen vele . Apa meg fenyegetett ,hogy szex rabszolgát csinál belőle ha nem büntetem meg. Azt pedig nem hagyhattam. Borzalmas volt így látni ilyen megtörtnek. Fájdalommaltelt arcát rám emelte de nem tudott beszélni. Már volt alkalmam látni ezt a folyamatot de sose használtuk lányokon. Mindig akkor használtuk ha információ kellett valamiről csak így tudtuk kihúzni azt. De sose gondoltam volna ,hogy ennyire egy gerinctelen apám van.Miután végeztem leraktam mindent és elkezdtem bekötözni sebeit. Szúrósan nézett rám. Megtudom érteni. Én is utálom magam. Nem ,hogy ő. Amikor végeztem mielőtt kimentem volna vissza néztem azokba a szánalmat haragot, esetlenséget ,gyűlöletet sugárzó szemekbe. Felemelte a fejét és csak annyit mondott.

-Utállak. Utállak Adam Wean.

𝓘𝓵𝓭𝓲𝓴𝓸