A kirohanásom óta 2 hét telt el. Megismerkedtem egy csomó emberrel a bázison. És jóban vagyok Carlral.
Edzettem minden nap minden egyes percében ,hogy minnél gyorsabb, erősebb,okosabb legyek. Igen nem csak fizikailag de mentálisan is jobb lettem. Magas a tűrő kepességem. Az egyensúlyom kitünő. Sokakat megvertem már de a főnököt akarom megverni. Carl szerint kell egy cél amit kitűzök ezért ezt választottam. Csak egyszer láttam a szertartáson. Igen Carl meg én össze házasodtunk de csak barátként tekintünk egymásra. Vagy is én nem vagyok bemne biztos. Mert néha azért ott motoszkál a fejembe ,hogy mi lenne ha megérinthetném kockás hasát, bele túrhatnék a selymes hajába. És igen megint elkalandoztam. Na de inkább térjünk a jelenre. Most jövök ki az edzőterem ajtaján. És ma kihívom a főnököt egy párbajra. Felkészűltem mindenre. Nem tud megverni. Legalább is remélem ,hogy eleget edzettem. Ha nem akkor edzek tovább..
Elindúltam az iroda felé. Illedelmesen bekopogtam .

-Jöhet!-most vagy soha.

-Jó napot!

-Azt hiszed itt az idő?

-Tudom ,hogy itt az idő.

-Igazán?-csak elbizonytalanítani próbál.

-Igazán.

-Biztos?

-Biztos.-mindketten nevetésben törtünk ki.

-Csak ,hogy tisztázzuk. Attól még ,hogy lány vagy nem fogom vissza magam.

-Akkor ém sem vénkecske!-be kell vallani Scott nem a legfiatalabb ember a bázison de az esze meg az ereje a helyén van. Múltkor Carlt nagyon elgyepálta. Csodálkpztam ,hog feltudott kellni.

-Akkor ma?

-Ma 14;00-kor. Ne késs!!

-Igyekszem.

-Akkor majd jól el verlek.-mondtam majd kiléptem az ajtón és elindúltam a konyha felé.

Kikértem a nutellás palacsintámat majd leültem az asztalhoz. Rajtam kívűl nem volt itt senki vagy is én aut hittem de az asztal alól valami szipogó hangot hallottam. Lenéztem egy szőke kislány sírt az asztal allatt.

-Szia! Hát te mit keresel itt?-hangomra megremegett de félve rám nézett.

-Én.... nem...tudom... csa..k ...itt... ébredtem..fel.

-Szüleid vannak te lány?

-Valahol biztos.-tehát nem ismeri a szüleit.

-Gyere szépen-mutattam neki a kezemmel.

-De nem fogsz bántani?

-Nem. Mi okom lenne rá?

-A bácsi is azt mondta erre itt vagyok.

-Értem de én nem bántalak és ha a bácsi ide jön megverjük oké?

-Te megtudod verni a bácsit?

-Persze hiszen szuper erőm van.

-Tenyleg?-csillogtak a szemei.

-Igen anyukámtól kaptam.

-De jó neked. És milyen erőd van?

-Erős vagyok, megmengem a bajban lévő kislányokat és a csiki erőm legyőzhetetlen.

-Nem hiszem

-Nem??-ekkor bebújtam az asztal alá majd elkezdtem csikizni. Nagyon nevetett . Már a könnyei is potyogtak mikor hirtelen valaki kihúzott az asztal alól a bokámnál fogva.

-Mit képzelsz ki vagy?-mondta.

-Te mit képzelsz!?

-Ez az én túszom .-mutatott a lányra.

-Hivatlosan is elkopzom.-jelentettem ki éllel a hangomban.

-Csak akarod!- és csattant a pofon.

-Te kezet mertél emelni rá!?-jött Scott gondolom ebédelni.

-Ez csak egy kis fruska megtanítom viselkedni főnök -Scott már indult volna hogy kibelezze a fickót. Biztos új. De megállítottam

-Hagyd csak Scott majd én meg mutatom neki. Leányzó ő az, aki bántani akart?

-I.....gen.-szipogta.

-Akkor most megmutatom a képességemet. Figyelj csak.-Egy jobbos az arcába. Gyomor szájon rúgás,könyökkel a két fő csigolya közé. Összeesik de felül. Térdkalácson rúgom.

-Csak ,hogy tudd újonc itt én vagyok a főnököd. Carl felesége és Scott fogadott lánya. Úgy ,hogy ne merj se velem se vele ujjat húzni.

-Értettem.

-Na gyere szőkeség menjünk a szobámba. Jah és Scott halasszuk a meccset majd még a héten. Na gyere !-a lány kimászott és megfogta a kezem.

Elmentünk a szobámba majd lefürödtünk. Kapott tejberízst meg kakaót. Egy este mese mellett pedig elaludt az angyal. Mivel azt mondta sose hívták a nevén ezért azt elfelejtette. Az új neve ezentúl:

ANGEL

𝓘𝓵𝓭𝓲𝓴𝓸