-Én éppen érted jöttem.

-Aha... Ő meg a legjobb barátnőm és a hülye apád megkínozta.-Gyűltek könnyek a szememben.Oda ült az ágyra és letörölte azt a könnycseppet ami lefojt az arcomon.

-Sss... semmi baj.-Magához vont és megölelt.

-Nem értek semmit. Miért nekem kell ebbe a kilátástalan helyzetbe kerülnöm? Azt se tudom ,hogy hol vagyok.-Még jobban szorított. Néha már levegő után kapkodtam de nem szóltam. Nagyon is jól esett.

-Na gyere menjünk.-mondta miután már nem sírtam.Felálltunk és egy számomra még ismeretlen ajtón kopogtattunk. Mikor beléptem akkor egy edző termet pillantottam meg.

Mindenhol súlyzók,bordásfal,ilyen meg olyan gépek és mint ha egy kisebb hangszigetelt lövő fülke is
helyet foglalt volna. Mikor ezt megláttam a hideg futkosni kezdett a hátamon.

-Minek jöttünk ide?

-Mert apám azt mondta ,hogy tanítsak egy-két dolgot.

-Például??-csak ne lövészetet...kérlek.

-Harcmozdulatot, hogy bánj a késekkel ,lövészetet.

-Aha...-pedig szépen kértem.

-Akkor mivel kezdjünk?

-Azzal ,hogy adsz egy edzéshez való ruhát.

-Ez nem rossz ötlet.-vakarta meg a tarkóját.

-Rendben. Merre?

-Jobbra van a női öltöző és a baloldali polcról szedj le valamit.

-Okay-Elmentem. Felvettem egy fekete sport toppot és egy szintén fekete rövid nadrágot.

-Kezdhetjük?

-Persze-mondtam.

-Akkor menjünk a bokszzsákhoz.

-Szuper..-mutattam idéző jeleket a levegőbe. Adam befáslizta a kezemet és megfogta a zsákot.

-Üss!!-Ütöttem amekkorát csak tudtam. Adam hátra hőkölt és a meglepettség vonásait lehetett felismerni az arcán.

-Üss-Megint ütöttem. Elképzeltem Mr.Jonson fejét és ,hogy mit tett Zoéval.Már nem kellett Adamnek mondania ,hogy üssek . Minden erőmből püföltem a zsákot. Párszor Adam arcára a megdöbbentség kiült.
De nem érdekelt. Le kellett vezetnem a feszültséget. Muszáj . Már nem csak ütöttem hanem rúgtam is . Elegem van ebből az egészből a düh és az adrenalin áramlott a testemben. Akkorát rúgtam ,hogy  Adam hátra esett .

-Tudsz kislány!

-Kislány a jó édes húgod.

-Kár ,hogy nincs. -+ egy információ.

-Na arról én nem tehetek.

-Ez igaz na de gyere akkor mutatok mást is.

-Ha van ilyen ,amit egyáltalán mutathatsz.

-Nagyon vicces.-Felállt majd elindult. Követtem. A lőtér fele vette az irányt. Nyeltem egy nagyot. Miért?

-Tudsz lőni?

-Nem.

-Megakarsz tanulni?

-Nem .-közben oda értünk .Bement én megálltam és az ajtótoknak dőltem.

-Gyere!-nehezen de rávettem magamat arra ,hogy be menjek. Éppen lőttek egy csomóan a hangok megrémisztettek és kifutottam.Azt kiabálva ,hogy "bármit csak ezt ne!"
Leültem a sarokba és a falnak döntöttem a hátam. Ez nem lehet igaz. Miért büntet az élet?
Most minden eszembe jutott.

'-Apu megjöttél?-futottam oda hozzá még csak 5 éves voltam és az oviban vártam mikor jön meg.

-Hát nem látod hercegnőm?

-De persze apuci.-elköszöntünk az óvónőtől majd beültünk a kocsiba.
Bekapcsoltam a rádiót és a kedvenc dalom ment. Apuval énekeltük majdnem kiszakadt a dobhártyánk.

-Megjöttünk hercegnő!

-látom apuci nem vagyok vak.

-Jól van na.-kiszállt meg vártam még kinyitja az ajtót. Aztán megfogott és bele ülltetett a nyakába.

-Jaj apa ne!!-köztudottan félek a magas helyeken.

Mikor bementünk szét volt túrva a ház minden egyes szeglete. A nappali a konyha a fürdő a szobám. Egyedül apuék hálójába nem mentem be ,mert apa azt mondta várjak ott. Úgy tettem ahogyan megkért. Pár perc múlva puffanásokat hallottam az emeletről. Apa hiába mondta maradjak meg kellett néznem ,hogy jól vannak-e. Felmentem a lépcsőn. Benéztem az ajtónyíláson. Anya éppen a földön ült és egy idegen fickó a fejéhez egy pisztolyt tartott. Apu éppen alkudozott vele. Hogy mindent megad ha elengedi anyát de a pasas nem tágított. Elakartam menni de megbotlottam valamiben és beestem az ajtón. Minden szempár rám szegeződött. Anyu könnyes félelemmel teli arca apáé aggódottságot sugárzott. A férfi pedig magabiztos volt. Bele égett az arca a fejembe nem lehet onnan kitörölni.
Széles vigyorra húzta a száját mintha csak erre várt volna. Anyát fejbe lőtte és anya élettelen teste a véres parkettára hullott. Apa oda ment az elkövetőhöz egyszerűen kitekerte a nyakát. Én csak döbbenten néztem és sírtam sírtam és sírtam.'

Észtre se vettem ,hogy patakokban folynak a könnyeim csak ültem és a lábamat szorongattam. Valaki felrántott a földről a hajamnál fogva.

-Á engedjen el!-Az a fickó volt aki Zoét bántotta.

-Azt csak szeretnéd!Tudod a barátnőd sem néz ki rosszul de ő melletted eltörpül.-Ráncigálva húzott a folyosón. Undorító szemét!

-Segítség, segítség Adam!!!-kiabáltam ahogy a torkomon kifért .

-Kuss legyen te büdös kurva! Másra tartogasd azt a nagy szádat.-fegyverét lóbálva bökött a hasamra. Csöndbe maradtam.

-Na azért!-kiléptünk az ajtón majd elkezdett a folyosón taszigálni még el nem értünk egy ajtóig . Kinyitotta majd betuszkolt rajta.

Küzdöttem kiabáltam amennyire lehetséges ha be van kötve a szád. Elkezdte puszilgatni a nyakamat és haladt a kulcscsontom felé. Ekkor hirtelen valaki berúgta az ajtót.......

𝓘𝓵𝓭𝓲𝓴𝓸