Írói szemszög:

Egy férfi lépett be a kórterembe a lány aludt. A lány valószínűleg nem ismeri a férfit ,ahogy a férfi se a lányt. Csak megbízást teljesít. A megbízása nem mást, mint elrabolni a lányt és a főnökéhez vinni. Nem közvetlenül a lány a hibás. Hanem az apja. Ez egy nagyon régre vissza következtethető háború ami addig nem ér véget még az egyik fél el nem bukik.
A férfi oda ment a lányhoz. Kihúzta a műszereket és egy injekciót adott be neki. A lány szúrásra felébredt de egyből vissza is aludt. A férfi az kezébe kapta és már vitte is. Talán meg is sajnálta. Tudja mi fog rá várni de vagy ő vagy a lány. Kivitte észrevétlenül a kocsiba majd intett a sofőrnek.Az pedig elindult. A lány még messze volt az egészségestől. Még a kezelésekre szorult de a főnököt ez nem izgatta úgy volt vele majd az ő orvosai ápolják a lányt ha szükséges.
A kocsi 2 óra folyamatos menés után megállt a határnál a pusztaságban . Egy nagy sötét színekben pompázó ház terült el az erdő mellett.
A férfi kiszállt a kocsiból majd a kezébe vette Harleyt. Bevitte a házba.
A főnök a nappaliba már várt rá.

-Végre itt vagytok. Azt hittem történt valami Scott.

-Nem . Minden úgy ment ahogy elterveztük.

-Szép lány azt meg kell hagyni de bírja a gyűrődést?

-Nem tudom.

-Majd kiderül.

-Akkor az adósság rendezve?

-Igen . Majd hívlak ha kellesz.

-Rendben.

Lerakta a kanapéra majd mielőtt kilépett volna az ajtón vissza nézett a lány békés arcára. És elment.
Harley csak másnap kelt fel. Az injekcióban eléggé erős altató volt.

Harley szemszöge:

Kinyitottam a szemem és nem a kórházban vagy a megszokott helyen voltam . Hol a nyavajában vagyok??
Felülök.

-Mi a....-egy két férfi áll az ajtóban fegyverrel a kezükben és éppen sugdolóznak.

-Hívd a főnököt-mondta az egyik a másiknak.

-Rendben .- Majd elviharzott.

-Hol vagyok?-kérdeztem ám az ügyet sem vette állt és bámult maga elé.

-Akkor ne mond meg.

Most komolyan megint ellettem rabolva? Mit tettem?

Egy idősebb férfi jött be mögötte két gorilla méretű ember.

-Látom felébredtél.

-Jó tudni ,hogy nem vak.

-Fogd be a szádat angyalom különben bajok lesznek.-befogtam csak ,hogy úgy érezze ő nyert.

-Én is így gondoltam. -mondta.

-Mit akar tőlem?

-Válaszokat és kikészítem apádat.

-Ez komoly!?

-Mi van?

-Mindenki ezzel jön. Miért engem rabolnak el ha apám a célpont?

-Mert te fájsz neki a legjobban.

-Ugy is meg talál és akkor nincs kegyelem remélem tudja.

-Remélem azt is tudod ,hogy mire megtalál nem biztos ,hogy élni fogsz.

-De jó.

-Most pedig kérdezek te válaszolsz.
Ha nem válaszolsz mindig megverlek.
-nyeltem egyet. És bólintottam.

-Mit tudsz anyádról? Hol van?

-Az anyám meghalt. Valaki megölte.

-Biztos vagy benne?

-A szemem előtt lőtték fejbe. Még is mit gondol?-üvöltöttem a képébe.
Bumm egy pofon. Éreztem ahogy az arcom pirosodni kezd . Nem csak az ütés miatt hanem az idegesség miatt is.

-Velem ne merj kiabálni te kurva!

-Persze mindig én vagyok a rossz.-motyogtam az orrom alatt.

-Hol tartja apád az iratokat. A drogos pappírokat?

-Nem tudom.-Boom egy pofon.

-Mond el vagy nem hagyom abba.

-De esküszöm nem tudom.-egy öklös a hasamba. Összeestem és leestem a kanapéról magzatpózba fogtam össze a hasam.

-Ha nem mondod el....

-Nem tudom!

Belém rúgott. Megrúgta fejemet a lábamat a gyomromat. A fejem véres volt a kezeim lábaim lilák és zöldek.
Bele rúgott a hasamba. Egy adag vér jött ki a számon. Utálom a vért . Kiköptem. Csak belsővérzésem ne legyen. A szám felrepedt ahogy a szemöldököm is. Jó ,hogy nem tört el semmim. Fel húzott a hajamnál fogva és egy alaksor fele vettük az irányt. Bedobott a pincébe a szemétláda. Majd ott hagyott. Remek. Fájt mindenem. Bekuporodtam az ajtótól legtávolabb lévő sarokba és vártam a végzetem.

𝓘𝓵𝓭𝓲𝓴𝓸