A pisztoly elsült de nem Adamet találta célba hanem........

...... Engem.

Mindenki ledermedt. Az oldalamból folyt a vér. Adam kitágult szemekkel meredt a sebre. Apa oda futott és karjaiba vett. Majd elkezdett velem futni. Mikor kiléptünk az ajtón Zoét láttam kezében a fegyverrel. Nem kaptam levegőt. Légszomj kerített hatalmába . Az oldalam szúrt,égetett de nem ez volt a gondom. Hanem Zoén agyaltam miközben apa nyugtatott. Fölöslegesen. Már rég kizártam a külvilágot és egyedül maradtam a gondolataimmal.
Hogy miket éltem át eddig. És kimerem állítani nekem van a legrosszabb gyermek korom. A hangok már rég tompák voltak. A látásom sem volt tiszta. A gondolkodásom sem volt már az igazi. Hagytam magam sodródni az árral. Már nemigazán érdekeltek a dolgok .

De mi is történt egyátalán?

ZOÉ SZEMSZÖGE:

Mikor megláttam ,hogy Harley apja leakarja lőni Adamet akkor a szívem összeszorult. Igen tudom ,hogy nagy trauma érte őket de akkor sem lőhetik le azt akiért az életemet adnám.

Harley apja mögé lopóztam és kiakartam ütni a kezéből a fegyvert. Ám már a ravaszt szinte meg is húzta. Csak egyedül az irányon változtattam.
És Harleyt találta a golyó.
Harley teste megrökönyödött és a hirtelen fájdalom miatt nem is tudta mit csináljon. A teste elkezdett vérezni. Adam oda kapta a fejét és látta ,hogy mi tötént . Az apa oda futott majd karjába vette. Én lecsúsztam a földre.
Most is azt teszem. Sírok .

Mit tettem? Lehet megöltem a legjobb barátnőmet!

Adam szemszöge:

Mikor észre vettem ami történt Harley utàn kaptam meglepődve láttam ,hogy vérzik.

Minden visszatért . Az emlékek. A múltam. Minden. És én majdnem megtettem azt amit az a átkozott Harry. Úr Isten. Zoé mit keres itt?
És megmentette az életem. De hogyan és miért? Nem érdemeltem volna meg.

Mit tettem !?!?

HARLEY SZEMSZÖGE:

Azt hiszem egy hordágyon fekszem
És az életemért küzdök.
A rémálmok folyamatosan zaklatnak.
Nem hagynak békén. Az életem filmje már vagy 100 lejátszódott előttem.
A sötétség mindig magával ragad de a szememet mindig kinyitom. Fogytán az akarat erőm. Attól tartok ha még egyszer becsukom talán már nem tudom kinyitni. A szemeim ólom súlyúak.

-Harley tarts ki!-mondja valaki.

De ,hogy azt nem tudom .
De mindenesetre eleget teszek a kérésének. Még egy darabig bírom de aztán a szervezetem feladja elnyel a sötétség. Képszakadás.

Egy "kis" sötétség után.....

Kinyitottam a szemem. Egy kórházban voltam. Mily' meglepő nem?

A falak fehérek.
.
Az ágyak is.

Senki sincs a korteremben rajtam kívül.

Ez vajon melyik osztály?

Felemelem a jobb kezem.

Rendben ez működik. Jöhet a bal.

Ez is rendben van.

A lábam mozog.

Oké akkor nincs baj.

Vagy még is?

Most akkor mi történt?

Fáj az oldalam.

Nagyon fáj.

Nem tudom mi történt. De emlékszem.
Hogy mire?

Arra ,hogy elraboltak. Az apám a maffia feje. Zed eltűnt. Adam egy tuskó.Zoé meg...

ZOÉ BAKER. Ő LŐTT LE!!!

De miért?

Miért büntetnek oda fenn!?

A legjobb barátnőm lelőtt. Hogy mentse Adamat? Ez komoly?

És ehhez hasonló gondolatokkal ragadott el a sötétség. Elaludtam.

Írói szemszög:

Senki sem volt a fehér kórteremben egy lányon kívül. A lány vöröses haja lágyan omlott a párnára. A szobában az ágyán és az éjjeliszekrényen kívül más nem volt. Sápadtságát a fehér szoba szinte bekebelezte. Egyedül a haja és halvány rózsaszín ajkai tündököltek a szobában. Az orvos megállapította ,hogy amnéziás lesz ha felébred a kómából. A lány ma tért magához. 3 hétig volt kómában .

𝓘𝓵𝓭𝓲𝓴𝓸