Éreztél már úgy ,hogy mindenki hazudott? Hogy összetörtél? Hogy nem érdekelnek a következmények?
Hogy mindenki ellened fordult?
ÉN MOST EZT ÉRZEM.
Mikor megláttam ,hogy kijött be akkor  először nem hittem a szememnek. Aztán boldog voltam aztán meglepett és végül elárulva éreztem magam.

Az a személy az Apám volt.

-Most mindenki megfog halni.-mondta.

-Igen is főnök!-mondta Harry.

-Hogy ki?-mondtam reméltem ez csak egy álom.Még nem ismert fel a fejem lefele hajtottam.

-Mit mondtál te kis csitri?-pedig nem mondtam semmi olyat. Közelebb jött majd megpofozott. Most felnéztem és láttam a szemeiben a meglepődést.

-K-kicsim?

-Igen.

-Hogy kid? -kérdezte Zed. Apa rá emelte a pisztolyát.Mi van vele?

-Kérlek hagyd.-mondtam apának.

-Nagyon hiányoztál.

-Te is.-majd megöleltem.Egy apró könnycsepp szántotta végig  az arcom.

-Azt hiszem van mit megbeszélnünk.

-Szerintem is .Magyarázattal tartozol apa.

-Apa?-kérdezték egyszerre az itt jelenlévők.

-Főnök az apja ennek a kurvának?

-Mit mondtál? És ismered te egyátalán?-sejtelmesen elmosolyodott Harry.

Apa füléhez hajoltam és megsúgtam neki ,hogy ő vert majdnem  halálra és vette el az ártatlanságom. Felemelte a pisztolyát majd fejbelötte. A hangra már fel sem figyeltem.

-Mi történt a comboddal?-Mr. Jonsonra néztem. És félelemmel teli tekintetét belefúrta az enyémbe. Elkezdtem nevetni.

-jaj -mondtam.

-Mi ilyen vicces -kérdezte Adam

-Ja csak annyi ,hogy szerintem apád megbánta amit tett az az arc. Most fél igaz Mr. Jonson?

-Ő volt az?

-Hát igazából ő adta a parancsot. És a fia végezte el a piszkos munkát . Felvágta a combom és hipót öntött rá. Ezen kivűl majdnem meghaltam . És majdnem megerőszakoltak.

-Mi??

-Hátha mondtad volna ,hogy  Mr. Morgan az apád a világ legnagyobb maffia vezére ami még felettem is áll akkor nem történtek volna "balesetek".

-Értem de amúgy én sem tudtam. Úgy ,hogy ha megbocsátotok mi elmegyünk. Apa Zedet ne öld meg jó?

-Rendben.-Zed hálásan nézett. Mi meg leléptünk. Felmentünk Mr. Jonson irodájába. Leültünk én ültem Mr. Jonson volt székébe. Apa pedig elém.

-Bocsánatot szeretnék kérni a pofon miatt.

-Semmi kaptam már már nagyobbat is.

-Értem.

-Akkor ,hogy hogy te vagy a világ legnagyobb maffia vezére?-néztem rá semmit mondó arccal.

-Hát tudod apám is az volt a cím pedig öröklődik.

-Mikor adta át a helyét?

-Mikor 20 voltam és megismertem anyádat.

-Anya tudott róla?

-Igen.-valami éreztem összetört. Oh.. a szívem volt.

-Most komolyan ti hazudtatok nekem? Eddig? Mikor akartad elmondani?

-Soha. Nem akartam ,hogy bele kerülj.

-Még is bele kellett kényszerülnöm pedig nem is mondtad. Egész eddigi életem hazugság volt egy rohadt nagy hazugság. Te-mutattam rá- a saját apám hazudott aki mindig azt mondta ,hogy jobb a kegyetlen igazság mint a kegyelem hazugság. De mit is vártam egy maffia vezértől?

-nem szólalt meg tudja ,hogy igazam van. Ekkor hirtelen valami megvilágosodott bennem.

-Az nap mikor haza mentünk az oviból a fickó az a fickó egy másik maffia tag volt ugye?

-Igen.

-Szóval ha te nem lettél és lennél maffia vezér akkor anya élne. Minden miattad van. Kerestél egyátalán? Vagy csak a maffia ügyeit intézted?

-Kerestelek. Nagyon kerestelek mindenkit felbéreltem akit lehetett.

-De te. Személy szerint kerestél?

-Nem .

-Rendben értem.-felálltam és kirohantam. Nem érdekelt ,hogy hova ,hogy egyátalán vissza jövök. Csak futottam. Kifutottam a kapun. Most nem őrizte senki. Át futottam az úton. Mire feleszméltem egy erdőben találtam magam.

A szellő lágyan lengedezett. Megfújta a színes leveleket melyek nyelei alig-alig kapcsolódtak a fákhoz . A levelek és gallyak ropogtak a lábam alatt. Minden honnan kellemes csend vett körül. Megnyugodtam. Lelassult a szívverésem a lábam megremegett. Fájdalom nyilalt bele de ez érdekelt a legkevésbé. Lefeküdtem a fűbe és néztem a naplementét. Nem sok idő kellett hozzá ,hogy elnyomjon az álom.

Mikor kinyitottam a szemem egy faházban találtam magam.
Körül néztem de csak egy ágy és egy szekrény volt a szobában. Kiszálltam a meleg takaró alól és a meztelen lában érintette a hideg padlót egy pillanatra megrezzentem a hirtelen hidegtől de utána megszoktam. Kimentem az ajtón és végig mentem a folyosón. Egy nappali szerűségbe érkeztem. Egy férfi ült a kanapén.

-Heló hát felébredtél?

-Mint látja.-elmosolyodott.

-Kérsz enni?-félve bólintottam.
Közelebb mentem és leültünk az asztalhoz. Svéd asztal volt. Kentem lekváros kenyeret és meg ettem.

-Én Rolins vagyok.

-Én pedig Harley örülök a találkozásnak.

-Szint úgy.

-Szerintem én akkor megyek is.

-Várj a lábadon átvérzett a kötés.-Ránéztem a lábamra.

-Ooo... tényleg. Nem baj.

-Át köthetem?

-Nem tudom.

-Utána nyugodt szívvel engedlek útra.


𝓘𝓵𝓭𝓲𝓴𝓸