Borús volt az idő ,ahogy a hangulatom is. Steve megint hülyét csinált belőlem a suli előtt. Utálok ebbe a suliba járni. Van az az érzés,hogy ennél már nem lehet rosszabb. Na akkor még nem tudtam ,hogy ez lesz életem legrosszabb napja. Hátra fordultam, de nem láttam senkit. Így tovább folytattam az utam a biztonságot nyújtó otthonom felé. De egy ág reccsenés keltette fel a figyelmem. Megint hátra fordultam , egy fekete csuklyás férfi ment mögöttem. Nem voltam benne biztos ,hogy követ, ezért befordultam az egyik legközelebbi utcába ,mint kiderült egy sikátor volt. A férfi követett. Egyre gyorsabban és gyorsabban közeledett felém.
Elkezdtem futni.

-Ne fuss kis cica! Úgy is elkaplak.-kiabálta utánam.

-Ne, hagyjon békén!!-kiáltottam.
Segítség,segítség!!

-Úgy se hallja senki.-Ebben igaza volt. Beért meg fogta a jobb csuklómat és a falhoz szorított.

-Engedjen el kérem!-mondtam kétségbeesetten.

-Sajnálom, de már két hete figyellek.Nem hagyhatom ,hogy az eddigi munkám kárba menjen. Tudod a főnök igényt tart rád.De előtte talán eljátszadozok veled.-nyalta meg gusztustalanul az ajkait. Nekem ma végem.

-Ne ne kérem!-Nem akartam még egyszer ,hogy ez történjen. Mert nem akarom még egyszer átélni. Elkezdtem sírni és a lábaim remegtek.

-Mi a baj kiscica?-pánik. Kibaszott pánik.

-Engedjen el hagyjon békén!-Megpróbáltam ellökni magamtól, csapkodtam ,de ettől mérgesebb lett.Teljes testével hozzá nyomott a falnak.

-Tudod drágám ,itt ebben a pillanatban olyan kemény a farkam ,ha ruhástól dugnálak meg még azt is éreznéd...Értem miért kellesz a főnöknek.-a meglepődöttség kiülhetett az arcomra ,mert ördögi vicsorgásba kezdett. Nem tudtam megszólalni. Csak folytak a könnyeim. A légcsövem összeszorult és nem jött ki hang a torkomon.

-Nyugi cica, ha jó leszel akkor nem lesz semmi baj.- Eltávolodott tőlem és elengedett. De úgy állt be, hogy ne tudjak szökni. Nagy sóhaj hagyta el a számat.

-Figyelj cica ,nem bántalak... egyenlőre-megfeszültem az utolsó szó hallatán. Elővett egy fegyvert és felém tartotta.

A lélegzetem elállt. Ugye nem öl meg itt helyben?

-Ha mindent úgy csinálsz, ahogy mondom akkor nem lesz semmi baj.- bólintottam.

-Gyere ide.-oda mentem maga felé fordított és kiszívta a nyakamat.-Csak mihez tartás végett tudd ,hogy kikhez tartozol.-Ugyan az a hang...

"Eleget vártam rád".

A fickó megfordított és kifelé indultunk a zsákutcából. A pisztolycsövét a hátamnak támasztotta. Már ki volt biztosítva és az ujját a ravaszon tartotta. Bármikor lelőhetett volna.
Mikor ki értünk beszállított egy fekete Rangeroverbe. Mikor beültünk a hátsó ülésre akkor láttam ,hogy a sofőrön kívül még volt az anyósülésen egy fickó. Jobban megnézve nem lehetett túl idős. Én elhúzódtam a fegyveres fickótól minél messzebb.

-Szia szépségem!-Nem szóltam semmit ,halálra voltam rémülve.

-Nem hallod ,hogy hozzád beszélek?- megint nem szóltam semmit.

-Jack!-Ekkor magához rántott a fegyveres fickó és az oldalamba fúrta a pisztolycsövet. Nyeltem egyet.

-Mit akarnak tőlem?-kérdeztem kétségbeesett hangon.

-Mi semmit,csak a főnök.-mondta a srác elől. - Más néven az apám.

-Mi? Mit akart az apád?-kérdeztem félve.

-Azt még én sem tudom.De hidd el kíváncsi vagyok én is.-mért végig.

-Figyelj hercegnő ,most le kell ,hogy üsselek -nevetett Jack, már csak a fájdalmat éreztem és a kellemes sötétséget.

Kinyitottam a szemem, a fejem iszonyatosan fájt. Egy kékre festett szobában találtam magamat. Az ágyon feküdtem. Csak fehérneműben. Mikor felültem és körül néztem akkor egy szekrényt láttam a sarokban, egy íróasztalt az ággyal szemben és a nagy piros francia ágyon kívül még egy egész alakos tükör foglalt helyet az ágy mellett. Felálltam és oda mentem a szekrényhez és kivettem egy bordó pólót ,egy fekete farmerral.

-Ezt nem hiszem el! -Leültem az ágyra. Nem akarok itt lenni.Hirtelen két fickó rontott be az ajtón.
Megfogtak két oldalról, elkezdtek ráncigálni.

-Engedjetek el ti pöcsfejek!-ekkor megálltak és a jobb oldali felpofozott. Biztos vagyok benne, hogy nyoma marad.

-Maradj csendben kislány vagy különben olyat teszek amit magam is megbánok. -Elhallgattam

Jó kislány.-Akkor is megfogok szökni. Ráléptem az egyik lábára. Aki felpofozott annak meg belerúgtam a golyói közé.-Remélem már nem lehet gyereked. -mondtam majd elkezdtem futni nem tudom merre, csak futottam. Aztán megláttam a kijáratot. Kifutottam, de nem láttam az őröket. Azt hittem elfuthatok mellettük, de nem jött össze, mert elkapták a csuklómat.

-Hogy rohadnátok meg!!Engedjetek el!!-kiabáltam, de semmi.Megálltunk egy fekete ajtó előtt.
Az egyik őr belökött, majdnem elestem.

-Idióta!-mondtam az őrnek. Az meg csak ki lépett az ajtón. Előttem egy íróasztal foglalt helyet. Az mögött pedig nagy gurulós szék, amiben ült valaki.

-Szia szépségem !-fordult meg egy pisztollyal a kezében. Nyeltem egyet. Elszállt minden bátorságom.

-Úgy hallottam csak ezzel lehet rád hatni.- felállt. Ekkor hátrébb léptem egyet. -Ne félj! Gyere ülj le!-mutatott a fegyverrel a székre.

-R-rendben.

-Furfangos lány vagy és elég pimasz .Na meg kotnyeles.-nem szóltam semmit csak a fegyvert néztem.

-M-mi-mit akar tőlem?-kérdeztem dadogva. Le se vettem a szemem a fegyverről.

-Feladatom van a számodra.

-M-mégpedig?

-Megölték a feleségemet. És megtaláltam a gyilkost. Segítened kell nekem megölni.

-Én miben tudnék segíteni?-a fegyvert lerakta és összekulcsolta a kezeit az asztalon.

-Egyszerű. El kell csábítanod felvinni egy szobába ,ahol rajta ütünk és megöljük.

-De ehhez miért én kellek?

-Mert te vagy az esete.

-Nem érdekel. Nem fogok ilyet csinálni mi van akkor ha túl messzire megy és nem tudok el menekülni.

-Nem lesz hiba, mert lesznek beépített embereim.

-Akkor sem fogom!!!-Felálltam hátat fordítottam és távozni akartam, de hallottam ahogy fegyver ki lett biztosítva. Megfordultam.

-Lőjön!! Mire vár tapsra? Nem félek a haláltól!-Tapsoltam egyet, de semmi nem történt.

-Tudom. De mutatok valamit, amitől meggondolod magad. Levitt valami pincébe és, amit ott láttam befolyásolhatta a döntésem.

Egy székhez volt kötözve.

Arca tiszta vér a felsője félig szétszaggatva.

Az egyik pasas emelte volna a kezét ,hogy megüsse mikor oda rohantam és elé álltam, ez által engem ért az ütés. Az ütés akkora volt,hogy elestem miatta.
A pasas csak nézett. Nem akarta már megütni Zoét.

Mr.Jonson oda jött felsegített.

-Zoé? Zoé? Jól vagy?Itt vagyok. Nem lesz semmi baj.-előtört belőlem a sírás. Zoé nem volt magánál. De lélegzett.

-Ezt miért kellett?-kérdeztem mikor összerogytam Zoé mellett.

-Mert nem engedelmeskedtél.-mondta fapofával.-Keltsd fel és folytasd!- Mondta a fickónak.

-Ne kérem ne ,megteszem csak hagyja békén kérem.

-Rendben. De más feltételt is fogsz kapni ezek után, mert elsőre nem csináltad amit mondtam. -Bólintottam.

-De engedje el Zoét kérem ha engem nem is őt engedje el.-mondtam kétségbeesetten.

-Nagyon szereted igaz?

-Olyan mint ha a nővérem lenne.

-Rendben ,de csak akkor ha azt csinálod, amit mondok és a feladatot is megcsinálod.

-R-rendben. De felvihetem?

-Ha elbírod és kitudod csomózni akkor igen.

-Rendben. Sikerült kicsomózni. Aztán felvettem a hátamra. Mr.Jonson csak nézett, de én csak azért is felvittem a lépcsőn. Nagy nehézségek árán, de bevittem a szobába. Leraktam az ágyba átöltöztettem. Kapott egy combig érő pulcsit. Az arcát lemostam és találtam egy elsősegély dobozt, lekezeltem majd betakartam. Hirtelen egy srác rontott be a szobába. Az, aki a kocsiba ült mikor elraboltak.

-Ő mit keres itt?- mutatott Zoéra.

-Te mit keresel itt?- Az itt a kérdés.

𝓘𝓵𝓭𝓲𝓴𝓸