Azt hinné az ember ,hogy valaki nagyon fontosat temetnek hiszen rengetegen gyűltek össze ezen a szertartáson. Pedig csak egy lány az, aki ilyen fennforgást kavart. Mindig is ő volt a közép pontban habár szerette volna elkerülni. Angel. Egy név ,egy élet és milyen sok rejtély. A lány ,aki sose adta fel aki mindig a legjobbat akarta a lány ,aki családra lelt ,akinek végre helyre állhatott volna az élete meghalt. Nem látjuk viszont. És hogy hogyan halt meg? Megakarta menteni az a nőt aki egész életében gondját viselte . Aki megmentette és anyja helyett anyja volt. Feláldozta magát. Életet, életért.

Mindenki feketébe burkolózott ezen napon.

Az eső esik.

Az ég is siratja.

Mindenkinek hiányzik. És fog is főleg Willnek.

Willnek aki annyira szerette ,hogy az már bűn. De sose mondta ki. Félt. És most bűntudata lesz egész hátra lévő életében. Mert nem tudta kimondani ,hogy szeretlek .

Harley magába zuhant. Nem hiszi el ,hogy miatta halt meg. Magát hibáztatja az egészért. Ha nem engedi ki Zoét akkor ez az egész nem történik meg. De annyira örült ,hogy látja kamaszkori barátját ,hogy annak minden rossz tulajdonságáról megfeledkezett.

Carl azóta eltűnt . Senki se látta az utolsó nap amit ebbe az országban töltött Angel temetése. Nem bírt ezek után a többiek szemébe nézni. Elment de ,hogy hová? Nem tudjuk.

James és Olívia nem érti mi történt. Csak annyit értenek ,hogy Angel földöntúli utazásra indult. De valahol mélyen még is értik gyerek fejjel ,hogy az utazás nagyon hosszúra sikerült. Csak egy örökkévalóságig.

Zoét lelőtték. Eltemették de róla nem emlékezik meg senki. Hisz ő nem számított. Itt ő volt a gonosz. És az örök emlékezetben is az marad.

Angel munkatársai itt vannak. Még azok is akiknek az első nap szétrúgta a seggüket az erdőben. A kiképzés része volt ugye bár. A kiképzését felügyelő tanár is ott volt. Mindenki aki ismerte akivel találkozott. Megbecsülték,értékesnek tartották még akkor is mikor ezt ő nem hitte magáról.

"Nem tudom miért nyírt ki így az élet de most ,hogy látom mennyire szerettek az emberek minden földön túl töltött percem boldog lesz."-suttogta a szél. A nap kisütött az eső pedig elállt.

És egy árnyék suhant el a temető szélre eső oldalán. Megállt egy sír fölött elolvasta mit el kellett és felszállt ,hogy örök békére leljen.

"Tudtam mit cselekszem mikor megcselekedtem azt, amit kellett"