-Nekem elmondhatod.

-Nem szeretnék erről beszélni.
Ez egy rossz emlék.

-Értem de tudd ,hogy nekem bármikor elmondhatod.

-Rendben-fújtam ki az orrom.

-Most inkább pihenj.

-Hát ami azt illeti eléggé éhes vagyok.

-Hozok enni addig Zoé itt marad.

-Oké.

Zoé Smith szemszöge:

Adam végre kiment most tudunk beszélgetni.

-Megint azt álmodtad?-kérdeztem félve Harleyt.

-Igen.-kezdett el megint sírni.

-Semmi baj már nem bánthat az a szemét.-megöleltem és a hátát simogattam mert attól megnyugszik.
Nekem nincsenek a titkommal kapcsolatban ilyen álmaim így nem élem még egyszer át azt amit anyám tett. Én jártam jobban.

-De miért kell mindig ezt álmodnom. Nem merek már elaludni emiatt.

-Eltudom képzelni.

-Sajnálom itt ki vagyok akadva pedig neked sem volt jobb a gyerek korod.

-Nem baj. A vállamon mindig sírhatsz és mindig lesz egy vigasztaló ölelésem.

-Köszi tudtam ,hogy számíthatok rád.

-Tudod a kezdetektől .......

-A végzetekig....

-Veled leszek.....

-Mind halálig .-itt már mind ketten mosolyogtunk és nevettünk. Ezt még mikor megismerkedtünk akkor fogadtuk meg ami eléggé régen volt.

-Amúgy egy kérdés fúrja az oldalamat.

-Hát tedd fel!-mondta Harley.

-Miért vagyunk itt?

-Mert csinálnom kell egy feladatot ami abból áll ,hogy el kell csábítani valami maffiózót lefoglalni addig míg meg nem ölik.

-És miért kell pont neked?

-Mert elvileg én vagyok az "esete"-mutogatott idézőjeleket a levegőbe.

-Hát az szar.

-És utána azt mondták ,hogy elmehetünk.

-Szerinted hihetünk nekik?

-Nem tudom Zoé nem tudom.

Adam Wean szemszöge:

Kimentem az ajtón és egyből az ajtóra tapasztottam a fülem. Tudtam ,hogy Harley nekem nem mond semmit. Viszont Zoé a legjobb barátnője.

-Megint azt álmodtad?-ez többször is előfordul?Ne már! Szegény.

-Igen-hüppögött és szipogott. Sír?
Megint? Ilyen rossz csak nem lehet egy álom? Vagy még is?

-Semmi baj nem bánthat az a szemét.-Mi!?Kibántotta? Megölöm! Nagy erőfeszítés kellett ahoz ,hogy ne törjem be az ajtót és ki ne szedjem Harleyból a nevet.

Egy ideig nem hallottam semmit mert halkan beszéltek.

-Sajnálom itt ki vagyok akadva pedig neked sem volt jobb gyerek korod.-hát ezt nem hiszem el. Zoénak is rossz múltja van vagy mi!?Ezt nem bírom.

Felálltam és elmentem inkább rohantam apa irodájához. Ezt nem engedhetem ,hogy itt legyenek. Nem tudom mi történhetett velük de biztos nem jó. Nem kellene még gyarapítani ezt az érzést.
Nem is kopogtam csak bevágódtam az ajtón.

-Apa!

-Mi van Adam? Mi az ,hogy csak így betörsz ide!?

-Bocs, de el kell engedned Zoét és Harleyt.

-És mégis miért ?

-Mert borzasztó dolgokon mentek át nem kéne itt is.

-Nem mondod meg nekem ,hogy mit csináljak!Nem érdekel a véleményed!
Itt én vagyok az aki dönt!

-Nem engedem ,hogy ilyen szaros feladatokat adj a lányoknak mert tudom ,hogy nem csak egy alkalom lenne. Nem vagyok hülye!

-Ez attól függ ,hogy milyen eredményt érnek el.

-Szóval már Zoét is kiküldöd!?

-Igen. És mondtam ,hogy ne szólj bele!

-És mi lesz ha rosszul csinálják elszúrják de megmenekülnek?

-Oda adom az embereknek őket had éljék ki az elvetemült vágyaikat.

-Te nem vagy normális ! Nem ismerek rád ! Ha anya élne akkor most egy hatalmas pofon éktelenkedne az arcodon.

-Ne merj anyádról ilyen hangnemben beszélni! Anyád nem ilyen fiút nevelt belőled!

-De nem is ilyen férjhez ment hozzá mint amilyen most vagy.-ezzel becsaptam az ajtót. Nem hiszem el ,hogy lehet ilyen? Idióta. Ha anya élne most akkor nem lenne ilyen indulatos, kőszívű és érzéketlen.
De sajnos anya nem él . Nekem kell megoldani ezt a helyzetet. De hogyan?

𝓘𝓵𝓭𝓲𝓴𝓸