Éppen a legjobb barátnőm temetésén vagyok talpig feketében. Én jövök. Én mondok beszédet.

-Rose volt a legjobb barátnőm. Ő adott erőt a kilátástalan helyzetekben ott volt mikor számítottam rá. Nem volt szégyenlős mindig mindenkivel flörtölt. Úgy ,hogy tudta nem lesz semmiféle folytatása.-az emlék mosolyt csalt az arcomra-Ő tett erőssé nélküle nem lennék az aki. És hatalmas hálával tartozom neki. Mindig fitt volt és igényesen öltözködött. Most pedig itt nyugszik ebben a koporsóban.-néztem arra rá.- Egy valamit megígérhetek. Bosszút fogok állni . Mert neki kéne itt állnia. És engem kellene temetni. Hisz az igazi célpont én voltam és vagyok is. De bármibe kerül is megbosszulom. Ezt megígérhetem.-Rose szülei sírva fakadtak. Nekem is lefolyt egy könnycsepp ,majd követte a többi. Könny áztatta arccal léptem el a pódiumtól. Megtapsoltak majd végleges helyére helyezték a sírt majd befedték földel. Mindenki részvétet nyilvánított a családnak és elmentek. Én ott maradtam a sírnál.

-Miattam haltál meg. Lehetett volna szép életed gyerekeid és egy rendes férjed ,de én elvettem tőled. Az én hibám kérlek bocsáss meg nekem. Bocsáss meg.-zokogtam .

-Igen pontosan a te hibád.-mondta valaki mögülem. Hátra néztem de senki nem volt ott.

-Gyere elő te mocskos féreg.-sziszegtem-Gyere elő!-ezt már kiabáltam.

-Majd annak is meg lesz az ideje. De tudd ,hogy kínok közötti és lassú halált halsz a barátaid és a családod után.

-Ha engem akarsz miért kell ez? Miért akarod bántani a szeretteimet?

-Mert azt akarom ,hogy összetörj ,hogy fájjon minden egyes pillanat ,hogy könyörögj az életedért és ,hogy senki se menthessen meg és ,hogy elveszítsd a remény szikráját.

-Miért nem viszel el most?

-Mert a temető még nekem is szent hely. -majd több hangot nem halottam.

-Miért? Miért?-vettem egy mély levegőt és kifújtam. Majd felálltam és elindultam a kocsihoz. Harleyék ott vártak rám. Végre kiértünk a temetőből. Hátul ült még Mark meg egy másik srác.

-Ők minek vannak itt?-kérdeztem színtelen hangon.

-Haza visszük őket és ők fognak vigyázni rád.- akkor még nem tudtuk ,hogy az út végén már nem lesz többes szám.

-Rendben -majd bepréseltem magam a két fiú közé. Mark kajánul elmosolyodott.

-Ne!Most ne!-tettem fel a kezem.

-Jó-jó.

Csend uralkodott a kocsin senki sem beszélt. Mindenkit bekebelezett a gyász csendje.

Hirtelen egy ablak ugrott fel a telefonom képernyőjén. Az SMS-ben csak ennyi állt.

"VIGYÁZZ!"

Előre néztem és egy kamion robogott fénysebességgel a sávunkban.

-Carl !!!-kiabáltam .Minden olyan gyorsan történt.

Pördültünk párat a levegőben. A kocsi fejjel lefelé állt meg. A szélvédő betört .ahogy az ablak üvegek is. Harley, Carl meg a másik gyerek nem volt eszméleténél. Ki kell kapcsolnom az övet ,hogy kitudjak szállni. Nem pánikolhatok. Nem engedhetem meg magamnak Az övet kikapcsoltam ,csak a fejemre estem. Bevertem majd minden elsötétült.

Mark szemszöge:

A kamionos nekünk ütközött. A szemem becsuktam és csak akkor nyitottam ki mikor megálltunk.
Úgy láttam mindenki eszméletlen. De Angel hirtelen kicsatolta magát. Viszont nem a hátára hanem a fejére esett. Majd eszméletét vesztette. Mit csináljak? Minél előbb ki kell juttatnom mindenkit. Kibújtam a kabátomból és oda raktam ahova esni fogok. Sikerült ráesnem. Kimásztam az ablakon majd kinyitottam nagy nehezen az autó ajtaját. Először Angelt majd Harleyt cipeltem messze a kocsitól. Aztán Carl. De mikor vissza akartam menni Jackért akkor az autó felrobbant. Ne ne ne!! Oda egy barátom. Egy könnycseppet ejtettem majd durván letöröltem. Én nem sírok.
Oda mentem Harleyékhoz. De Angel nem volt közöttük.

-Angel merre vagy?

Sziasztok itt az új rész igyekeztem, ahogy tudtam remélem izgalmasra sikeredett. Ha így gondolod akkor vote . Ha pedig várod a következőt akkor komi.