Carlt elkaptuk. Kiderült ,hogy Zoéval szűrte össze a levet aki Harley egyik volt barátnője. Zoé azt hitte meghalt és nem tudta ,hogy Carl Harleyval van vagy is volt. Nem tudjuk higgyünk-e neki. De ezt Harleynak kell megoldani ,rá bízom. Azóta Carl minden egyes percben bűnhődik ugyan is egyikünk sem kíméli. Harley folyamatosan bántja és a fejéhez vág mindent ,amit megértek. Ám Carl verzióját még nem hallottuk. Az idő viszont erre is elérkezett. Carl kihallgató szobája felé tartok. Megérkezek majd kinyitom az ajtót.

-Szia Carl!

-Szia!-mondja felszakadt szemöldökkel és véres szájjal. Harley és a fiúk nem kímélték.

-Azért jöttem ,hogy ....

-Hogy te is a fejemhez vágj mindent tudom.

-Nem ami azt illeti a te néző pontodra vagyok kíváncsi és ,hogy miért tetted azt amit tettél.

-Végre! Harleynak próbáltam elmagyarázni de nem engedte. Mindig ha megszólaltam behúzott egyet.

-Amit megértek.

-Igen de teljesen alaptalan. Hisz megzsaroltak.

-Hogy mi?

-Azt mondták megölnek téged és Harleyt is. Azonban te megölted a zsarolómat Angel.

-Akkor te miért tűntél el? Miért menekültél?

-Mert ezt kellett tennem. Zoé volt a zsarolóm testvére. Bosszút akart állni. Előle menekültem.

-De lehallgattuk a telefon hívást. Beszélgettetek. Megbeszéltetek egy találkozót.

-Alkut kötöttünk volna.

-Harley majdnem meghalt miattad. A fagyasztókamrában ráadásul elvetélt. Engem...engem pedig megerőszakoltak és eladtak. Kínoztak és megvertek!!- Üvöltök.

-De meghaltatok volna nem érted?

-Hát majdnem meg is. Nem hiszem el! Ez nem mentség.

-A feltétel azt lett volna ,hogy hagyjalak el titeket de így mindenki életben maradt volna Angel. Hát nem érted?-kaptam egy telefon hívást. Felvettem

-Tessék?

-Harley elengedte Zoé és Zoé egy pisztolyt fog rá Angel....Áh

-Ne!!!Mark!! Ott vagy?

-Mennem kell!

-Mi történt?

-Zoé szabadon.- Csak ennyit mondok majd kifutok az ajtón.

A lábaim hihetetlen gyorsasággal szedik a lépcsőfokokat. Futok s cellákhoz. Oda érek de sehol senki. Az épületet befutom de sehol senki. Kimegyek és ott megtalálom őket.

-Állj!-kiáltom.

-Dobd el a fegyvert vagy lelövöm Harleyt.-eldobom.

-Te ölted meg a bátyámat igaz?-rázom a fejem. Csak időt kell nyernem.

-Ne hazudj!-üvölt. Lelőtted az én bátyámat! Mind megfizettek!- Ellöki Harleyt majd a rá lőne de a golyó útját állom.

A szívem szétrobban.
Hátrahőkölök elbotlom a saját lábamban, a betonra zuhanok a fejem becsapódik. Kezem nem csillapítja az esést. Ilyen fájdalmat még sosem éreztem,nem is képzeltem ,hogy ilyen fájdalom létezik. Olyan ,mint ha dinamit robbant volna a mellkasomban. Mintha belülről lángolna a testem, és hirtelen minden lelassul. Tehát ilyen ....ilyen érzés meghalni.
Pislogok,és mintha örökké tartana. Élénk képek sorozatát látom magam előtt, színek,testek,fények inognak,a mozgások összemosódnak. A hangok hamisak. Túl magasak, alacsonyak ,hogy tisztán halljam őket. Jeges,villamos löketek lüktetnek ereimben,mintha a testem elaludt volna és felébredni próbálna. Olyan,mintha a legvékonyabb szalmaszálon próbálnék oxigénhez jutni. A tüdőm szabadságra ment. Csak a fájdalom maradt. A fájdalom fájdalom, fájdalom...

Hőárad a testembe olyan,erővel hogy szó szerint elvette a látásomat. Nem érzek mást -mint forró,forró,égető bizsergést,ami elárasztja minden csontomat,minden idegemet ,bőröm teljes felületét.

Minden lángol.

Először arra gondolok,hogy ugyan az a fájdalom ,ami a mellkasomat égette korábban,az üreg helye,ahol egykor szívem dobogott de aztán tudatosul bennem,hogy ez a hő egyáltalán nem fáj. Nyugtató melegség. Nagyon átható, nagyon erős de valahogy jó érzés.
Testem nem akarja kivetni magából. Nem akar elhúzódni tőle,nem keresi,hogyan védhetné meg magát.
Hirtelen nagy levegőt veszek aztán újra és újra mintha fuldokolnék. Testem izzad ahogy megpróbálja helyre állítani a normális életfolyamatokat. Pislogok. Látni akarok de minden olyan homályos még elmosódott de egyre könnyebb. Már nem kell levegőt vennem többé. Nem kell az oxigén. Nincs rá szükségem. Szép lassan megszűnik minden és beborít a sötétség.

Tudom végre haza érkeztem . Többet nem bánthatnak. Ez az én hazám.

Sziasztok itt az utolsó rész. Már csak az epilógus hiányzik.
Sajnálom a végét. 😓😢