Carl mozgott szállodáról szállodára. Egy napnál nem maradt tovább egy helyen. Fusztrált ,hogy nem tudjuk beérni vagy előtte járni. Akárhányszor kerestünk rövidebb utat a nyomozásban csak zsákutcába futottunk. Egy bizonyos napig.
Letudtunk hallgatni egy telefon hívást. És kiderült Carl előlünk menekül. Benne volt az egészben ,hogy elraboltak ,hogy bántották Harleyt. Ő a felelős mindenért. Pedig már apámként tiszteltem. Hogy lehettünk ennyire vakok ,hogy nem vettük észre a nyílt lapokat? Harleyt a szerelem rózsaszín köde ami mára már szín tiszta vörös a dühtől hálózta be. Nekem pedig betöltötte a hőn szeretett apa szerepet ,amit be kell látni nem kaptam meg. Harley azóta magába roskadt ,hogy nem lehet senki ,aki szeretné pedig mindenkivel kedves volt és önzetlen. A telefon hívásban egy nővel beszélt aki majd elrejti és nem lesz semmi baja. Csak azt hiszi a helyszínen ütünk rajtuk. Megfizet Carl mindenért.
Még mindig felfoghatatlan számomra ez az egész.

-Drágám pihenj egy kicsit ne bámuld folyamatosan a monitort!

-De muszáj! El szökhet.

-De nem fog.

-Tudja ,hogy követjük ,tudja ,hogy látjuk.

-Szívem most éppen alszik, nyomás aludni. Neked is azt kellene tenned. És amúgy is hiányzol.-felállított majd a karjába vett és elkezdett vinni a háló felé. Többre nem emlékszem ,mert szépen lassan elnyelt a sötétség.
....

-Itt az ideje fel kelni és ellátni a rohadék hátsóját.-kelt fel Harl majd vissza megy a szobájába átöltözni. Én is gyorsan átöltözök majd lesietek enni.

-Kész vagyok!

-Én is.

-Mi is!-kiáltják a gyerekek fekete harci díszben.

-Nem. Ti szépen itt maradtok Hilda nénivel.

-De olyan öreg és unalmas! Had mennyünk kérlek kérlek! Látni akarjuk papit és mamit akció közben.

-Itt a kulcs!-dobom Jamesnek aki elkapja és fut is a kamera terembe. Így azért láthatnak és mégsem lesz semmi bajuk.

Harley,James, én és még pár ember indulunk el ,hogy elkapjuk Carlt. Oda érünk a helyszínre ami egy kis park a város keleti felén.
Még nincsenek itt szóval várunk. Alig telik el néhány perc és már meg is jön a nő. Harley furán méregeti de ráhagyom. 10 percre rá megérkezik Carl. Most is késik. Mindig ezt csinálja. Megérkezik majd be megy.

-Most!-mondom majd elindulunk.
A fegyveresek lefogják Carlt de a nő elfut. Én nem hagyom ,hogy elfusson. Neki iramodtam és futottam ahogy a lábam bírta. A nő  nagyon gyorsan szedte a lábait. Hosszú szőke haja lobogott utána. Az egyik sarkon befordult fordultam utána de elgáncsolt.
Felpattantam majd egy jól irányzott oldal rúgással hason találtam a rúgás erejétől megtántorodott de nem tétlenkedett és megajándékozott egy bal horoggal a jobb elől már kitértem. Lendítette a karját elkaptam ,kicsavartam majd a hátát magam felé fordítottam.

-Na itt a vége!-mondom.

-Csak most kezdjük.-jelentette ki majd a könyökével orron vágott.

-Ez fájt!-kapok az orrom után. Ezt kihasználva kigáncsolt én pedig a földre zuhantam. Majd felém állt.

-Itt a vége!-mondja majd majd a pisztolyt felém emeli.

-A-a-mondom majd kirúgom a pisztolyt a kezéből. Elgáncsolom majd mellém esik. Birkózunk a földön majd én kerülök fölülre. Felemelem majd a fejét belevágom a betonba. Nem éri nagy ütés de elájul. A többiek pont ekkor érnek ide.

-De hát ez Zoé!-mondja Harley.

-Hogy ki?-kérdezem.

Itt a rész remélem tetszett. Ha igen akkor vote ha várod a folytatást  akkor komment.