Mikor azt hiszed minden rendben lesz akkor valami mindig keresztül húzza a számításaidat. Azt hiszed végre vége na akkor valami beüt és azt mondja nem lehetsz boldog . Nem lehet az ,hogy szép és nyugalmas életet éljünk. Nem tényleg nem . De nekem ez kezd túl sok lenni. Túlságosan is sok. 

Már egy hónapja éltünk boldogan Willel és a gyerekekkel.  Azt hinné az ember ,hogy tanul a múltból és megpróbálja megakadályozni ,hogy a múlt megismételje önmagát. Persze túl könnyű lenne azt hinni ,hogy ez így lehetséges. Elkövettem egy végzetes hibát. Beleszerettem Willbe. Igen ,de nem volt választásom. Fel sem tűnt addig a napig míg meg nem láttam a kanapén kufircolni egy ribanccal. Na ott kiborultam és észre vettem magam. Beleszerettem. De mint mondtam hatalmas kavarodás történt ugyan is Harley megtalált és haza vitt. Vagy is berúgták az ajtót és elhurcolt. Ha mondhatjuk így. Willel és a gyerekekkel nem tudom mi történt de csak remélni tudom ,hogy jól vannak. Most itt ülök egy kis szobában és fekszem az ágyon Harley nem bánthatja őket. Ők tették széppé az életem.
Talpra álltam és igaz ,hogy tudtam ,hogy életben maradt még sem kerestem. Ő viszont megtalált de hogy azt nem tudom.
Felállok majd dörömbölni kezdek az ajtón.

-Engedjetek ki!! Kiakarok menni! Hol vannak a gyerekek? És Will jól van?

-Angel tudom ,hogy valamit tett veled. Megzsarolt?

-Nem. Ő mentett meg.

-A pappír azt írja ,hogy megvett.

-De Harley!! Jól vannak?

-Semmi bajuk még.

-Mi az ,hogy még!? Harley nem bánthatod őket!

-Nyugi a gyerekeket nem fogom.

-Angel segíts!!-kiabálták.- A gonosz néni bántja aput !

-Harley kérlek! -Az ajtó kinyitódott majd a gyerekek estek be rajta.

-Angel!- kiáltották majd hozzám futottak.

-Jól vagytok? Semmi bajotok?-kutattam a fejükön valami sérülés után.

-Nem semmi bajunk de aput valahova elvitték.

-Nem lesz semmi baj. Apukátok erős .

Kinyitódott az ajtó és Harley lépett be rajta. A gyerekek mögém bújtak.

-Figyelj Angel én csak a legjobbat szeretném neked. Ami Will illeti hiszek neked szóval elengedjük ahogy a kicsiket is. De remélem te itt maradsz velem.

-Nem tudom Harley. Miért mi van Carlal?

-Nem találtuk meg. Nem tudjuk mi történt vagy ,hogy hol van. Kész rejtély.-elkezdett sírni. Oda mentem majd megöleltem.-Nyugi Harl.-suttogtam a fülébe- minden rendben lesz.

Legalább is reméltem.

Eltelt egy nap aztán kettő-három. Majd múltak a hetek,hónapok.
Míg Carl nyomára nem akadtunk. Mozgásban volt sehol sem maradt egy napnál tovább. Menekült. De ki elől? Előlünk?

Sziasztok!
Hát ,hogy is mondjam a könyv nemsokára a végére fog érni. Már nincs sok hátra de szerintem ezt ti is érzitek. Viszont további könyveken dolgozom ha kíváncsiak vagytok a bevezetőjükre akkor írjátok meg kommentben és a következő rész tartalmazni fog egy kis leírást. Ha tetszett a  rész akkor vote ha kíváncsi vagy az új történetekre akkor komment szekció. Addig is puszi😙