Most igazából nem tudom mi történt. Harley és Carl eltűnt. Vagy is holtesteket nem találtunk. Vérnyomokat viszont annál inkább. Nem tudom . Kétségbe vagyok esve. Ráadásul most itt élek. Hogy hol? William lakásában. Igazából semmi sem történt azóta ,hogy ide kerültem . Beszélgetünk ,jól meg vagyunk.

-Hali!-mondom miközben sétálok be a konyhába.

-Szia. Hogy aludtál?-kérdezte miközben az arcomat fürkészte.

-Nem valami jól.-válaszoltam őszintén.Olyan ,mintha a barátom lenne.

-A rémálmok?-mi mások?

-Azok.

-Ma elmegyünk egy gyermek otthonba. Segítünk egy kicsit. Mit szólsz hozzá?

-Rendben. És mit csinálunk?

-Foglalkozunk a gyerekekkel és viszünk egy-két cuccot.

-Szuper.-mondom mosolyogva. Én is árva házban éltem. Egy ideig.

-Akkor reggelizzünk.-mondja majd megpaskolja a széket maga mellett.

Megettük a pirítóst és a tojást majd elindultunk.

-Figyelj majd óvatosan bánj velük. A szülőket ha lehet ne hozd szóba és..

-Nyugi Will. Nem lesz semmi baj. Tudom milyen árvának lenni.-nézek ki az ablakon.

-Te is árva voltál?-kérdezi kitágult szemmel. Lehet ,hogy az is vagyok.-Igen. Úgy ,hogy rendben lesz.

-Rendben de ha kell valami..... csak szólj.

-Oké.-mosolyodok el.-De amúgy miért szeretnél segíteni az árváknak? Nem nézné ki belőled az ember.-ez már egy ideje fúrja az oldalamat.

-hát..-vett egy mély levegőt . Majd az útra emelte a tekintetét kényes témára tévedtünk.

-Ha nem akarod akkor nem kell elmondanod.

-Nem az van ,hogy nem akarom csak még nem tudok beszélni róla.

-Akkor majd akkor mikor készen állsz.-bólintott . Az út csendben telt.

Pár óra autókázás után megálltunk az árvaház előtt.
Bementünk. A gyerekek éppen ebédeltek. Oda jött hozzánk az igazgató.

- Szeretnének enni?-kérdezte. Én már épp utasítottam volna vissza de ...

-Igen ,köszönjük.-mondta Will.

-Rendben üljenek a nagy asztalhoz. Mindjárt hozzák.-bólintottam majd elindultunk az asztal felé. De mikor végig pillantottam az asztalok között megláttam egy kis fiút aki egy lánnyal ült a sarokban. Nagyon elvoltak különülve. Lehet ,hogy a gyerekek kivetették maguk közül őket? Minden esetre mikor megkaptam az ételt elindultam az asztaluk felé.

-Szabad ez a hely?-kérdeztem. Valami felcsillant a szemükben.

-Per..sze- mondta a lány a meglepődötségtől szó elakadva. A fiú pedig csak bólintott.

-Hogy hívnak titeket?-kérdeztem mosolygósan.

-Rose vagyok.

-Én James.

-Szép nevetek van.

-És téged ,hogy hívnak?-Kérdezte James.

-De buta vagy. Nem szabad tegezni a felnőtteket.-mondta Olívia

-De tegezzetek csak nyugodtan a barátotok vagyok.-mondtam lágyan.

-Tényleg a barátunk?-kérdezte Olívia könnyes szemmel.

-Hát persze. És ebéd után szoktatok játszani?-letöröltem egy kusza könnycseppet az arcáról. Belesimult az arca a tenyerembe.

-Igen. Vagy is a nénik olvasnak vagy mesélnek.-mondta James.

-Értem. És hány évesek is vagytok?

-Én 8 James pedig 9

-Már nagy fiú.-húzta ki magát büszkén.-tettét megmosolyogtam.

Miután kiürült az ebédlő mi is a "Mese szoba" felé vettük az irányt.

Olívia és James hátul ültek. Nem volt elég nagy hely ,hogy előrébb üljenek. Ahogy beléptem lerohantak a gyerekek.

-Ki vagy?
Honnan jöttél?
Mi a neved?
Szereted a lovakat?
Mi a kedvenc színed?
Szeretsz olvasni?
Mesélsz nekünk?
Kérlek mesélj!-és az ezekhez hasonló kérdések,kérések.

-Nyugalom gyerekek!-mondta az egyik dada.

-Szívesen mesélek. Gyertek üljük egy nagy körbe. Mint egy hatalmas család.

Egyszer volt hol nem volt volt egyszer egy kislány és egy kisfiú. Már nagyok voltak......

.......

Majd a kisfiú megölelte a nővérét. Többet nem keveredtek galibába és azóta is összetartanak. A gonosz anyóka pedig messze költözött a szomszédból. A gyerekek megtartották a kiskutyust és boldogan élnek.-volt aki át ölelte a másikat. Mások sírva fakadtak. Pedig csak egy mesét mondtam egy testvér párról és a kalamajkáikról.

Miután megnyugtattam őket ,hogy legközelebb is jövünk elköszöntünk majd haza indultunk. Miután haza értünk lerúgtam a cipőt majd leültem tevét nézni.

-Angel beszélnünk kell.-mondta Will majd leült mellém a kanapéra.-Tudod amit a kocsiban kérdeztél. A gyerekeimről van szó.

-Hogy milyeidről?

Sziasztok itt az új rész tudom nem lett olyan izgalmas és a kérdéseitekre se kaptatok még választ. A még szót szeretném ki hangsúlyozni. A türelem rózsát terem -szokták mondani.-De ez a rózsa vörös vagy fehér?