Eltelt két hét azóta ,hogy az nap vissza értünk Federico házába. Nem ,tényleg nem kímélt úgy volt ahogy mondta. Azóta is beleremegek ha erre gondolok.
Nem beszélek senkivel ,mindent megcsinálok elsőre és teszem a mit mondanak. De az nap nem csak az történt.

-Na gyere csak!-kezdett el ráncigálni a szobájába.

-Nem nem nem!!!-kiabáltam már könnyeztem. Sose féltem ennyire. Belemarkolt a hajamba úgy kényszerített a felállásra. Mindenbe kapaszkodtam amibe lehetett. Ütöttem ,rúgtam ám hasztalan volt minden fegyverem ellene.

Bedobott a szobába. Elő keresett egy bilincset. Addig én feszegettem az ajtót de be zárta. Láttam az ágy alatt egy pisztolyt. Oda futottam majd kivettem. Ráelemeltem.

-Drágám ha nem teszed le rosszul jársz.

-Lelőlek!

-Hajrá.-majd meghúzom a ravaszt. Kattan ,de nem lő. Nincs benne töltény. Sírva csúszok le az ajtón.

-Jól van gyere. Nem leszek annyira erőszakos ha most szépen ide jössz.-nem tudtam mit csinálni. Oda mentem. Megfordított majd rá fogott a derekamra.

-Nagyon jó illatod van tudod-e drágám?-csak szipogtam tovább.-Szólalj meg!

-Most már tudom.-mondom. Elkezdi puszilgatni a karom a nyakam .-engem meg még mindig a sírás kerülget.

-Kérlek ne! Büntess meg máshogy.-mondom könyörögve.

-sssssss. Most ezt levesszük - mondja majd lehúzza a cipzárt a ruhám oldalán. Kibújtatott belőle. Még mindig folynak a könnyek az arcomon. Meg-megremegek mikor hozzám ér. Reszketek a félelemtől.
Fehérneműbe állok előtte. Leveszi a pólóját majd a nadrágját. Oda futok az ajtóhoz. Dörömbölni kezdek hátha segít valaki.

-Segítség! Segítség!-

-Jól van elég volt. Megfog majd rá dob az ágyra lebilincsel. Próbálok szabadulni , de sehogy sem megy.

Lehámozza rólam a melltartómat majd elkezdi gyömöszölni a mellem. Ráharap a mellbimbómra Felkiáltok.

-Kellett neked nem szót fogadni.-mondja fapofával.

Hoz egy kést majd végig metszi a hasamat. Kiabálok fájdalmamban. Leszakítja a bugyimat majd leveszi az alsógatyáját.

-Kérlek ne! Nagyon kérlek! Bármi mást megteszek.-sírok.

-Ha tudnád mióta várok erre.-elhelyezkedik majd belém döfi magát. Nem hagyja ,hogy megszokjam. Durván mozog. Azt hittem szétszakadok odalent. Ordítok ő élvezi. Egyre durvábban és gyorsabban mozog. Ordítok már nem érdekel semmi. Elnézek ő pedig kihúzza majd a véres hasamra élvez.

-Sokkal jobb. Most pedig.-előveszi a kést majd megvágja az arcom. Azt hiszem vége ,de nem koránt sem volt vége. A hasamra fordít már tudom ,hogy mit akar. 

-Federico kérlek szépen ne szégyeníts meg jobban,ne bánts!-zokogok fel. Abban reménykedek megesett rajtam a szíve de térdre kényszerít és elvárja ,hogy számba vegyem hatalmas méretét. Hányinger kerülget. Megrázom a fejem ,megtépi a hajam ,hogy vegyem az utasítást de csak becsukom a szemem. Nem bírom .Hányni fogok. Befogja a az orrom ezzel érné el ,hogy kinyissam a szám de inkább megfulladok levegő hiányban csak ne kelljen ezt is megcsinálnom.

-Menny zuhanyozni!-kinyitja a bilincset. Alig tudok megmozdulni ,nagy nehezen de felállok majd a fürdő felé veszem az irányt.

Megnyitom a zuhanyzót majd szépen lassan lecsúszok majd elájulok.

Nem ott ébredtem ahol kellett volna. Egy ismeretlen szobában keltem fel. Hol  vagyok? A sebeim el lettek látva és tiszta ruha van rajtam. Nagy nehezen felállok majd az ajtó felé veszem az irányt. Egy férfi Raymondal beszélget. Lassan lemegyek. Nincs kedvem halgatolózni és kibaszott éhes vagyok.Vajon meddig voltam eszméletlen?

-Hát felébredtél?-jön oda hozzám az ismeretlen pasas. Majd megölel. Ellököm magamtól. Undorodom a férfiaktól.

-Mi a...-tiltakozna de az öleléstől megfájdul a hasam

- Mindjárt jobb lesz. Megtudhatom ki vagy és miért jöttél?

-Én elfoglak vinni. És....

-Mi!?-nekem erről nem szólt senki.

-Figyelj nyugodj meg.-mondja.

-Mi az ,hogy elviszel? Raymond!?

-Tudod mivel már semmi sem köt ide én meg meguntalak szóval gondoltam eladlak hátha lesz egy kis bevételem belőled.

-De Harleyék...

-Meghaltak.

-Mi!? Ugye ezt nem mondod komolyan. -elkezdtek folyni a könnyeim. -Ők voltak a családom. Te megölted őket?? Idióta vad barom.-nem érdekelt semmi a pasas pisztolyát kivettem az övéből.

-Ne csinálj semmi meggondolatlanságot.

-Most már nem érdekel semmi. Majd a pokolban találkozunk.-mondom majd meghúzom a ravaszt. A homloka közepét találom el. Összeseik. A fegyver kiesik a kezemből. Most már bármi történhet.

-Ugye tudod ,hogy velem kell jönnöd így is.

-Igen. De így sokkal nyugodtabban leszek. Megöltem azt aki tönkre tette a családomat. Most már mehetünk.

-Amúgy a nevem William.

-Angel. Angel Morgan.

Sziasztok itt az új rész remélem tetszett. Várom a kommenteket es a kérdéseket ha vannak.
Ha izgalmasnak találtad a részt akkor vote.