Kaptam egy szobát. De ezt is feltételekkel. Bármiféle rossz mozdulat vagy szó hagyja el a számat akkor bántják Harleyékat és engem is. A tetteim súlyától függően.Borzalmas. Próbálok megfelelni de előfordul ,hogy nem tudok uralkodni a számon. Most is ez történt.

-Nem hiszem el ,hogy nem tudod tartani a szádat te büdös kurva!-és megszorította a kezemet és hasba vágott. Ennek nyoma marad. Elkezdtem köhögni és összegörnyedtem. A házi gazda nincs itthon így azt csinálnak velem amit akarnak.

-Sajnálom..sajnálom tényleg sajnálom...-remegtem. Minden egyes pillanatban féltem,hogy mi lesz a következő lépés.

-Rendben. Megbocsátok.Gyere állj fel!-Úgy tettem ahogy kérte. Nem mertem a szemébe nézni. Ez is csak egy gyilkos a sok közül.

Megfogta az állam és úgy irányított ,hogy a szemébe nézzek. Látta a meggyötört arcomat,a kételyeket,a félelmet a szememben.A következő pillanatban elengedte az állam .

-Menj ki!-üvöltött rám. Nem kellett kétszer mondania. Úgy futottam ki az irodából ahogy csak tudtam. Igyekeztem minél észrevétlenebb maradni. Nem akarom ,hogy arra kényszerítsenek amit nem akarok.
Láthatatlanúl el jutottam a szobámba. Nem volt nagy szám de egy kis magánszférát biztosított. Nekem ennyi pont elég volt. Neki dőltem az ajtónak majd eleredtek a könnyeim. A sírás elálmosít.

~○●○~

-Nyisd ki az a tetves ajtót vagy betöröm!-feszegette valaki az ajtót.Gyorsan elmentem onnan. Az ajtó erősen vágódott ki .

-Bocsá....

-Te ne kezd itt megint miért nem engedtél be?-kiáltott rám a házigazda Raymond.

-Me..mert elaludtam a..az ajtó előtt. Sajnálom.

-Azt tudod mondani ,hogy sajnálom de ,hogy szívesen leszoplak az már nem mi!?-a szemem elkerekedett és könnyek gyűltek a szemembe. Lehajtottam a fejem nem akartam látni.

-Engedj beljebb!-utasított. Úgy tettem. Felkapcsolta a villanyt majd körül nézett.

-Milyen az arcod? Az igazat.

-Az egyik embered m..megtalált és én nem akartam vele menni az irodájába de fel..felráncigált és elkezdtem segítségért kiabálni és,ezt kaptam érte.

-Erik volt az igaz!?-kérdezte indulatosan .

-I..igen.-mondtam félve.

-Rendben még én elintézem addig öltözz dögösen ,mert tárgyalni jönnek az Olaszok. És viselkedj nekem ,mert ha nem tudod mi lesz.-mondta kimérten.

-A lila vagy a vörös..

-A vörös jó lesz. Kiemeli a szemed.-bólintottam ő meg elviharzott. Istenem segíts meg!

Félóra múlva már kész voltam. Enyhébb sminket használtam a ruha így is túlságosan kihívó.

Egy kis idő múlva megjelent Raymond egy öltönyben.

-A sminket nem vitted túlzásba.-mondta lealacsonyítóan.

-Arra gondoltam ,hogy a ruha így is....-szakított félbe.

-Nem érdekel mit gondolsz. Legyél kedves,dögös ,elragadó és ami a legfontosabb engedelmes értve vagyok? Ez egy elegáns vacsora és egy hatalmas üzleti lehetőség ha elcseszed akkor mindenkit megölök te pedig szépen végig fogod nézni a keserves halálukat értve vagyok?

-I..igen ,teljes mértékben.

-Én is így gondoltam. De ne merj dadogni.

-Rendben.-húztam ki magam.

Előre engedett majd elindultunk a hallba. Ahogy beléptünk mindenki felénk nézett . Igazából olyan 20-25en lehettek. Ebből 2 ember tűnt a tárgyaló partnernek a többi csak testőr. 4-en leültünk az asztalhoz. És elkezdték a beszélgetést . Én csak szépen ettem, meg se szólaltam.

-És téged ,hogy is hívnak kedves?-kérdezte az öregebbik. Pont mellette ültem.

- Angel.-néztem fel az evésből és rá mosolyogtam.

-Gyönyörű név egy gyönyörű hölgynek.-nagy erőfeszítés kellett ,hogy ne forgassam a szemeimet.

-Köszönöm és önt ,hogy hívják?-nem válaszolt csak ránézett Raymondra. Raymond pedig szúrós szemekkel nézett rám. Hogy ezért mit fogok kapni.

-Hát nem is tájékoztattad a kis hölgyet ,hogy kikkel vacsorázik?

-Ezek szerint a nagy sürgés - forgásban elfelejtettem. Elnézését kérem.

-Semmi gond.-mondta majd felém fordult.-az én nevem Federico ő pedig a fiam Lorenzo.-bólintottam majd kortyoltam egyet a vörösborból. A mocskos mancsát a combomra tette és elkezdte felfelé csúsztatni. Azt hittem kiköpöm a bort. Elkezdtem köhögni.

-Jaj drágám jól vagy?-kérdezte perverzen mosolyogva.

-Igen persze. Köszönöm ,hogy aggódik értem ,de nem szükségeges.

-Egy ilyen csinos hölgyért. Még jó ,hogy aggódom.-nem nyitottam ki a számat ,mert csúnya dolgok jöttek volna ki belőle. A következmények pedig nincsenek ínyemre.

-Mi lenne ha a hölgyet is belevennénk az alkuba Ray?- ő csak sokat sejtően mosolygott. Csak erre várt az az alattomos állat.

-Hát nem tudom attól függ mit jelentene az alkuban a hölgy. De tudnia kell ,hogy nem igazán adnám örökbe elvégre nekem is szükségem van rá.

-Ezt teljes mértékben megértem. Mit szólna ha a hét további napjain nálam tartózkodna a hölgy. És csak a fegyverek felét kellene kifizetnie.-de még csak hétfő van. Ebbe biztos bele megy. Úr Isten! Ne ne ne!

-Rendben legyen így. De sértetlenül kapjam vissza. Mert mint mondtam még szükségem van rá.

-De ez....-kezdtem volna bele.

-Menj csomagolni-szólt rám eréjesebben. Nagyon nyeltem majd bólintottam.

Összeszedtem a holmimat ,amit ő vett nekem . Aztán elindultam a kijárat felé. Akikkel ma el kell mennem már a kocsiban ültek.
Raymond a kapuban várt.
Megölelt ,de ezt a pár másodpercet is arra használta ,hogy figyelmeztessen.

-Figyelj mindent csinálj meg amit mond. Nem érhet hozzád de te hozzá érhetsz és bármire megkérhet ezen kívül remélem világos voltam.-bólintottam majd beszálltam a fekete kocsiba az Olasz mellé.

Sziasztok!
Remélem tetszett az újjab rész. Ha igen akkor Vote és ha várod a kövit akkor komment.