*Másfél évvel később*

*Mimi POV*

- Kookie, elárulnád hogy mégis hova megyünk, amiért már két és fél órája utazunk?- kérdeztem vőlegényem, miközben az anyós ülésben kényelmesen elhelyezkedve figyeltem Jungkookot aki az útra koncentrálva vezetett.

- Szívem, mondtam már hogy meglepetés. - nézett rám egy mosoly kíséretében, ám tekintetét hamar visszavezette az útra. Így hát az út további részében csak csendben utaztunk egymás mellett. Ám ez a csend nem volt sem kínos, vagy zavaró helyette inkább kellemes és megnyugtató.

A hosszú útnak, és csendnek köszönhetően volt időm gondolkodni az elmúlt másfél év történésein és eseményein.

Jungkooké lett a legnagyobb maffia egész Ázsiában, Yoongi és Hyuna ott hagyták a gimit és össze költöztek. Ezt onnan tudom ilyen biztosra, mivel Jungkooknak megvannak a kellő forrásai ahhoz hogy az ilyen információkat gond nélkül megszerezze. Ami a szüleimet illeti, nos a tévében még egyszer szerepeltem a hírekben mint "a 2 éve eltűnt fiatal lány", ám szerencsére mind a média és az emberek, illetve ismerőseim számára kezdtem köddé válni. Pedig nem egyszer vitáztam már az utóbbi időben emiatt Jungkookkal hogy hadd tudassam a szüleimmel hogy a lányuk él és virul, de végül nem így lett. Kook elmondása szerint a szüleimet ért sokk hatás- illetve aggodalom miatt azonnal mennének feljelenteni Jungkookot mint "elrablómat" és abból adódóan akár életfogytig tartó büntetésre is ítélhetnék.

Így hát végül abban maradtunk, hogy bizonyos időközönként ellátogatunk a szülői házamhoz, ezzel is ápolva a már majdnem teljesen begyógyult lelkemet is. Pedig aznap este, mikor Jungkookkal az ágyban össze bújva beszélgettünk, és ő elmondta töviről hegyire, hogy ki is ő valójában akkor úgy éreztem hogy azonnal megyek és fel nyomom a zsaruknak.

Voltaképp ő úgy mondta, hogy már hónapokkal az új tanév kezdete előtt kiszemelt magának, de mivel előtte még alaposabban megakart ismerni, így hamis iratok és igazolványok segítségével ő is beiratkozott a sulinkba, mint újonnan jött diák. Justin, akivel pedig még az elején kavartam az az egyik maffia családnak a kis újonca volt. Ami pedig a "bandájukat" illeti. Az is csak figyelem elterelés volt. Egytől egyig kamu. Jungkook azt mondta azért kellett ez a színjáték, hogy meg győződjön róla valóban jó társa leszek-e neki. Elmondása szerint az idő múlásával kezdett egyre jobban és jobban belém habarodni, melynek meg is lett az eredménye ugyanis kerek két héttel ezelőtt Jungkook egy hűvös nyári éjszakán megkérte a kezem. Azonnal igent mondtam neki és mondanom sem kell, aznap éjjel egyikünk sem aludt.

Bámészkodásomból vőlegényem hangja zökkentett ki.

- Gyere édes. Megérkeztünk. - nyitotta ki nekem az autót, akárcsak egy igazi úriember. Ja várjunk csak, az is. Ám mielőtt kiszálhattam volna teljes egészében, egy vörös kendőt kötött a szememre ezzel elérve azt, hogy semmit se lássak.

- Jungkook így el fogok esni! - kapaszkodtam páromba, miközben szép lassan elindultunk. Természetesen végig a karjába csimpaszkodtam mint valami koala, nehogy valóban elessek.

- Édesem, szerintem bújj ki a csini kis cipődből. - suttogta Jungkook, mire elkuncogtam magam és tettem amit kért. Amint kibújtam a cipőmből, meg is éreztem meztelen talpam alatt a langyos tengerparti homokot.

- Jungkook, mit keresünk mi itt? - kérdeztem.

- Majd ha oda érünk és leveszem a szemedről a kendőt meglátod. - duruzsolta fülembe, majd miután adott egy apró puszit a számra derekamnál fogva kezdett el vezetni valamerre.