Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

43.

*Selena POV*

- Akkor sem foglak megütni Jungkook! - viaskodtam Kookkal, aki külön csak azért felkeltett hajnalok hajnalán, hogy el hozzon a házán belüli edző termébe önvédelmet tanulni, mivel szerinte nem árt ha mégtanulnom megvédeni magam.

- És esetleg az éppen rád támadó faszfejet se fogod megütni, aki megakar ölni? - vonta fel egyik szemöldökét kérdése közben. Mondjuk azért ebben volt valami.

- Őt megütöm, de téged ok nélkül nem! - ingattam meg a fejem. - Ahhoz nagyon fel kéne dühítened hogy én kezet emeljek rád. - mosolyodtam el mondandóm végére.

- Hát, ha ez kell ahhoz hogy megüss végre. - fújta ki a levegőt Jungkook, mire homlokráncolva meredtem rá. - Egyszer mikor nálatok aludtam, és te elmentél fürdeni, véletlen össze törtem az egyik üveg dísz szobrod. Azt a kis oroszlánt. - mondta, mire nekem kikerekedtek a szemeim. Azt még kicsi koromban kaptam a nagyítól, melyet sok évig gondosan őriztem hisz nagyon szerettem azt a kis szobrocskát. Amikor elért a tudatomig amit Jungkook mondott, fújtatva egyet indultam meg felé felforrt agy vízzel.

- AZ A KEDVENCEM VOLT TE BALFASZ! - kiabáltam a fejéhez, majd minden gondolkodás nélkül ökölbe szorított kezekkel húztam be neki egyet, minek következtében hátra hőkölt és felszakadt a szája bal sarka. Felszisszentem, hisz nem kicsit fájt csontjaimnak az ütés ám furcsamód, jól is esett. Végül lassan kifújva a levegőt vezettem tekintetem Jungkookra, aki addigra már egy zsepivel törölgette szája sarkából a vért mosolyogva.

- Húha. Nem is tudtam hogy lány létedre ilyen erősen tudsz ütni tökmag. - mondta, ám a rég nem hallott becenév hallatán karomon végig futott a libabőr, és kissé meglepődtem, amit ő észre is vett hisz homlok ráncolva rám meredt. - Most meg mi az? - kérdezte Kookie, ám én mindennemű válasz helyett csak megingattam a fejem és elmosolyodtam.

- Csak rég hívtál már tökmagnak. - vallottam be őszintén, miközben szám szélét beharapva vártam Jungkook válaszára. Megfogta a kezében lévő papír zsepit, és összegyűrve tenyerében ledobta azt a földre, majd közelebb sétált hozzám és szoros ölelésbe vont izmos karjaival.

- Nekem mindig az én tökmagom maradsz bármi is történjen. - mondta, s ugyan nem láttam de biztos voltam benne, hogy elmosolyodott. De hiányzott már az ölelése.

**

- Nem lesz ez egy kicsit túl vad szín? - kérdeztem Kooktól, miközben a fürdőszobában álltam és a kezemben lévő vörös hajfestékes dobozt tanulmányoztam.

- Rám fér már az újítás, és legalább így jobban megjegyeznek az alattam dolgozó faszfejek is. - húzta egy önelégült mosolyra az ajkait, mire én csak meg forgattam a szemem.

- Hát jó befestem, de utána ne hisztizz nekem hogy nem tetszik. - emeltem fel fenyegetően a mutatóujjam, mire nevetve nyúlt kezem után és adott rá egy puszit.

- Úgyis jó lesz, szóval emiatt ne aggódj. - mondta, majd elengedte a kezemet és vissza fordult eredeti ülő pozíciójába. Végül aztán egy nagy sóhaj kíséretében felhúztam magamra a műanyag kesztyűt és neki is láttam ki keverni a hajfestéket.

Cirka két és fél óra festés, öblítés és szárítás után végre készen lettem Jungkook hajával, és meg kell hagyni hogy piszkosul jól állt neki a vörös is, akárcsak az eddigi hajszínei.

Mikor felállt és megnézte magát a tükörben, szexin beletúrt a hajába, majd felém fordulva megismételte ezt a művelet sort ami miatt szívem a mellkasomban hevesen verni kezdett. Mindentől eltekintve, miszerint Jungkook valójában egy maffiózó és hogy tulajdonképpen ő raboltatott el, már nem tudtam rá úgy haragudni, sőt mi több újra elkezdtem érzéseket táplálni iránta, melyek az idő múlásával egyre csak növekedtek. Titkon belül reméltem is hogy visszakaphatom a régi Jungkookot mely jelen pillanatban úgy nézett ki, hogy meg is valósulhat hisz ő is és én is elkezdtünk újra közeledni egymáshoz, és megerősíteni azt a kapcsot mely az utóbbi időben meggyengült.
~

Sziasztok! Itt is lenne a következő rész. Ami azt illeti bocsánatot szeretnék kérni amiért ilyen hosszú ideig nem érkezett rész, és amiért ennyi kimaradás volt ebben a könyvemben! Végtelenül sajnálom és köszönöm azoknak akik türelmesen tudtak várni a folytatásra. Igyekszem ebbe a könyvembe is gyakrabban hozni a részeket, hisz azért még egy jó pár rész hátra van! :) Nem szaporítom tovább a szót. Mégegyszer sajnálom és sietek minél hamarabb a folytatással! <3

Puszillak titeket! ~ Lili

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro