Selena pov.

Reggel Jungkook erőteljes, s férfias hangjára keltem, melytől nem csak a szobám, de az egész ház zengett. Hiába, hogy csukva volt az ajtóm, de ígyis tisztán hallani lehetett, hogy valakivel szószerint ordibál. Párat álmosan pislogtam, majd miután egy hatalmasat nyújtózkodtam, s egy nagyot ásítottam, kikecmeregtem az ágyból, és elindultam a zaj irányába. Halkan nyitottam ki, a védő lakkal bevont fa felületű ajtót, mely eddig félig meddig szűrte ki, a lentről felhallatszódó hangokat. Ügyeltem arra, hogy a lehető leghalkabban nyomjam le a vas kilincset, nehogy bármi kisebb zajt is keltsek, ezzel felhívva magamra a lent lévők figyelmét. Tovább lépkedtem a szobától, egyenesen a lépcső irányába, majd a tétejénél megálltam.
Ha most lemegyek, lehet, hogy a Jungkooknak dolgozó emberek simán, minden szemrebbenés nélkül lelőnek, arra hivatkozva, hogy "betörő" lennék. Ám nagyon furdallt a kíváncsiság, hogy Jungkook már megint miért dühös. Végül némi hezitálás után  úgy döntöttem, hogy nem lenne jó ebbe bele avatkozni. Nem véletlenül Jungkook a családi cégük leendő főnöke. Érti a dolgát, és minden bizonnyal ezt is elintézi.
Mikor indultam volna vissza a szobámba, elhangzott Jungkook szájából egy mondat, mely felkorbácsolta bennem, a kíváncsiság vadító tüzét, ezzel arra késztetve, hogy menjek közelebb, és halgassak bele a beszélgetésbe.
-...Nem fogom megölni!  Nem ő tehet róla, ráadásul köpni se tudott volna a zsaruknak! -hallatszódott el a mondat Jungkook szájából. Mégis kit kéne megölni?? Félre téve az előző mondatot, mely miatt ezer kérdés fogalmazódott meg bennem, hallgattam inkább tovább a beszélgetést.
-Na de Uram. Ő áll önhöz a legközelebb. Az egész napját vele tölti. Szinte kiismerte minden egyes mozdulatát. Meg kéne öljü.. -magyarázta a fickó, ám egy hatalmas puffanó hang jelezte, hogy bizony ezt a mondatot, már soha többé nem fogja befejezni. Hála a gyors ész járásomnak egyből leesett, hogy voltaképp miről is van szó. Ismét nyomunkban vannak a zsaruk, és ezért engem okolnak mivel állításuk szerint én köptem a zsaruknak. De azt hogy a faszba, ha ugyanolyan szökésben vagyok, mint Jungkook. Akkor mi érteleme lenne köpni nekik?
Minden bátorságomat összeszedve mentem le a lépcsőn, egyenesen a nappaliba. Amint leértem az imént említett helyiségbe, egyből megcsapta az orromat, a vér jellegzetes illata. Pillanatokkal később, ahogy befele haladtam a nappaliban, elém tárult Jungkook egyik volt őrjének a holtteste, mely élettelenül feküdt a hófehér szőnyegen. Jungkook ott állt a hatalmas üveg ajtónál, és idegesen hajába túrt, miközben gondolkozott valamin. Finoman megküszörítettem a torkom, majd reggeli rekedtes hangomon megszólítottam :
-Jungkook..-ejtettem ki a férfi nevét halkan, mire hirtelen hátra kapta a fejét, majd mérgesen, dühtől elködösült tekintettel közeledett felém. Időm sem volt reagálni, hisz olyan hirtelen történt minden. Gyors léptekkel jött felém, majd hirtelen megragadta a torkom, és annál fogva fel emelt pár centire a földttől.
-Jól jegyezd meg te kis ribanc.. -sziszegte a fogai közt.. -ha megtudom, hogy valóban te köptél be a zsaruknak, megöllek, de úgy, hogy előtte még rendesen szenvedni fogsz!! -közölte erélyesen, majd elengedett, én pedig mindkét kezem odakaptam, ahol másodpercekkel ezelőtt még erős szorítását éreztem.

Mégis mi a franc volt ez?