Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

36.

Selena pov.

Reggel Jungkook erőteljes, s férfias hangjára keltem, melytől nem csak a szobám, de az egész ház zengett. Hiába, hogy csukva volt az ajtóm, de ígyis tisztán hallani lehetett, hogy valakivel szószerint ordibál. Párat álmosan pislogtam, majd miután egy hatalmasat nyújtózkodtam, s egy nagyot ásítottam, kikecmeregtem az ágyból, és elindultam a zaj irányába. Halkan nyitottam ki, a védő lakkal bevont fa felületű ajtót, mely eddig félig meddig szűrte ki, a lentről felhallatszódó hangokat. Ügyeltem arra, hogy a lehető leghalkabban nyomjam le a vas kilincset, nehogy bármi kisebb zajt is keltsek, ezzel felhívva magamra a lent lévők figyelmét. Tovább lépkedtem a szobától, egyenesen a lépcső irányába, majd a tétejénél megálltam.
Ha most lemegyek, lehet, hogy a Jungkooknak dolgozó emberek simán, minden szemrebbenés nélkül lelőnek, arra hivatkozva, hogy "betörő" lennék. Ám nagyon furdallt a kíváncsiság, hogy Jungkook már megint miért dühös. Végül némi hezitálás után  úgy döntöttem, hogy nem lenne jó ebbe bele avatkozni. Nem véletlenül Jungkook a családi cégük leendő főnöke. Érti a dolgát, és minden bizonnyal ezt is elintézi.
Mikor indultam volna vissza a szobámba, elhangzott Jungkook szájából egy mondat, mely felkorbácsolta bennem, a kíváncsiság vadító tüzét, ezzel arra késztetve, hogy menjek közelebb, és halgassak bele a beszélgetésbe.
-...Nem fogom megölni!  Nem ő tehet róla, ráadásul köpni se tudott volna a zsaruknak! -hallatszódott el a mondat Jungkook szájából. Mégis kit kéne megölni?? Félre téve az előző mondatot, mely miatt ezer kérdés fogalmazódott meg bennem, hallgattam inkább tovább a beszélgetést.
-Na de Uram. Ő áll önhöz a legközelebb. Az egész napját vele tölti. Szinte kiismerte minden egyes mozdulatát. Meg kéne öljü.. -magyarázta a fickó, ám egy hatalmas puffanó hang jelezte, hogy bizony ezt a mondatot, már soha többé nem fogja befejezni. Hála a gyors ész járásomnak egyből leesett, hogy voltaképp miről is van szó. Ismét nyomunkban vannak a zsaruk, és ezért engem okolnak mivel állításuk szerint én köptem a zsaruknak. De azt hogy a faszba, ha ugyanolyan szökésben vagyok, mint Jungkook. Akkor mi érteleme lenne köpni nekik?
Minden bátorságomat összeszedve mentem le a lépcsőn, egyenesen a nappaliba. Amint leértem az imént említett helyiségbe, egyből megcsapta az orromat, a vér jellegzetes illata. Pillanatokkal később, ahogy befele haladtam a nappaliban, elém tárult Jungkook egyik volt őrjének a holtteste, mely élettelenül feküdt a hófehér szőnyegen. Jungkook ott állt a hatalmas üveg ajtónál, és idegesen hajába túrt, miközben gondolkozott valamin. Finoman megküszörítettem a torkom, majd reggeli rekedtes hangomon megszólítottam :
-Jungkook..-ejtettem ki a férfi nevét halkan, mire hirtelen hátra kapta a fejét, majd mérgesen, dühtől elködösült tekintettel közeledett felém. Időm sem volt reagálni, hisz olyan hirtelen történt minden. Gyors léptekkel jött felém, majd hirtelen megragadta a torkom, és annál fogva fel emelt pár centire a földttől.
-Jól jegyezd meg te kis ribanc.. -sziszegte a fogai közt.. -ha megtudom, hogy valóban te köptél be a zsaruknak, megöllek, de úgy, hogy előtte még rendesen szenvedni fogsz!! -közölte erélyesen, majd elengedett, én pedig mindkét kezem odakaptam, ahol másodpercekkel ezelőtt még erős szorítását éreztem.

Mégis mi a franc volt ez?

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro