Jungkook pov.

-Mimi téged meglőttek..-mondtam aggódó tekintettel...-Gyere velem..-ragadtam meg bal kezét,majd egyenesen a konyhába vittem,hol leültettem a székre,és mentem a fürdőszobába,hol a szekrény tetejéről levettem a kis piros dobozt,amiben kötszerek és egyéb dolgok voltak.

-Vedd le a felsőd...-utasítottam,miközben a dobozban kerestem a fertőtlenítő szert. Nagy nehezen ugyan,de le szendvedte magáról a vérrel át itatott anyagot.

Hát mit ne mondjak...eléggé eltalálták. Olyannyira hogy láttam a vérző sebben a kis ezüst színű golyót.

Mit sem tétlenkedve hívtam is az orvosunkat,hogy szedje ki Mimiből a golyót. Korházba azért nem mehettünk,mert ott egyből megkérdezik hogy mi történt,és arra hihető történetet nem nagyon lehet kitalálni.

-Haló...Igen én vagyok...Nem, nem engem találtak el...Igen...A szokásos helyen...visszhall...-azzal fogtam és letettem,majd amilyen gyorsan csak tudtam,elkezdtem MiMi sebét lefertőtleníteni,addíg míg ide nem ér az orvos. Így hát fogtam egy vattapamacsot,melyet gazdagon átitattam betadinnal.

-Jól van Mimi, először csípni fog,de muszáj lesz lefertőtleníteni nehogy elfertőződjön...-azzal fogtam,és elkezdtem tisztogatni a sebet. Erre a tettemre hangosan felszisszent. Nem is csodálom,tudom milyen érzés.

-J..Jungkook..Nagyon mélyen van a golyó?-kérdezte szorosan össze szorított szemekkel.

-Hát....-na erre mit mondjak? Ki tudja hogy fog reagálni..-Lehetne rosszabb is...-mondtam ..

Ekkor az orvos is megérkezett,így a bejárati ajtóhoz siettem,és kinyitva üdvözöltem az orvost.

-Jó napot Dr..-hajoltam meg.

-Hol van a lány?-kérdezte,miközben tekintetével Mimit kereste.

-A konyhában...-intettem a fejemmel a konyha irányába.
Mit sem tétlenkedve egyből az imént említett helyiségbe vette az irányt.

-Áh jó napot kisasszony. -köszönt a doktor Miminek,aki a széken ült és bambult maga elé...-Látom eléggé komoly sebe van de ne aggódjon. Hamar kiszedem magából a golyót,össze varrom és adok fájdalom csillapítót..-vázolta fel Miminek az orvos,hogy mit fog csinálni vele. -Ám mindenek előtt ezt szeretném be adni magának..-mutatta az injekciós tűt Miminek..-Ne aggódjon,ebben csak érzéstelenítő van hogy kevéssbé fájjon..-azzal fogta,és be adta neki a szert.

Pár percet várt,majd elkezdett matatni a táskájában melyben könyékig eltűnt.

Eközben a konyhapultnak támaszkodva figyeltem MiMi minden egyes mozdulatát. Az érzéstelenítő hatására pupillái duplájára nőttek,és vigyorgott mint a tejbe tök.

-Kisasszony kérem maradjon egyhelyben!-utasította őt az orvos,majd egy csipesszel egyenesen a sebbe nyúlt. Megragadta a kis fém golyót,majd egy papír törlőbe rakta,mely tiszta véres lett.

Ezek után egy még erősebb fertőtlenítővel tisztította át a lány sebét,majd szépen lassan kezdte el össze varrni a 11 cm hosszú sebet.
Háromnegyed óra elteltével végzett is,majd a lány karját jól át kötözte.

Mint mindig,így most is profi munkát végzett.

-Nos akkor. Ha lehet 1 hétig egyáltalán ne érje víz,és ne is nagyon eröltesse meg. Ha átvérezne a kötés azonnal hívjanak. Továbbá..-ekkor bele nyúlt ismét könyékig a táskájába majd elővett belőle egy alumínium lapocskát benne fehér bogyókkal..-ez egy nagyon erős fájdalom csillapító. Csak akkor adjon neki ha tényleg elviselhetetlenül fáj. Egy nap maximum két pirulát adjon neki..-figyelmeztetett,mire csak bólintottam egyet.

-Köszönöm dr..-hajoltam meg,majd miután kifizettem az ellátást,amiből egyébként egy hawaii nyaralás is bőven kitellett volna,vissza mentem Mimihez a konyhába.

-Na hogy érzed magad?-guggoltam le elé.

-Hát...Furcsa érzés,de nézd meg milyen menő kötésem van..-mutatott vigyorogva a hófehér kötésre. Ezen csak elmosolyodtam,majd megráztam a fejem.

-És nem szeretnél lefeküdni pihenni??-döntöttem oldalra a fejem.

-De Jungkook~ olyan korán van még-nyávogta mint valami öt éves.

-Nem baj... Nah gyere..-álltam fel,majd a kezemet nyújtottam felé,amibe azonnal bele helyezte apró mancsát.

Ahogy lépkedtem fel a lépcső fokokon,hallottam mögülem Mimi hangját,ahogy önfeledten nevet valamin.
Mindenkinél máshogy hat az érzéstelenítő. Ezek szerint nála ilyes fajta viselkedést vált ki,mely kissé vicces hatást kelt,ám más részről pedig rohadtul fel idegesít,mivel miattam ilyen. Mert nem vigyáztam rá és ez lett belőle. Miattam kellett embert ölnie,ráadásul meg is lőtték.....

Amint fel értünk a szobájába, lefektettem,majd jól betakartam.

-Jungkook. Nem kell ennyire betakarni...-tolta le magáról a takarót egészen a mellkasáig. Hitetlenkedve megráztam a fejem,majd végig simítottam arcán.

-Aludj jól Mimi..-mondtam,majd jól be sötétítettem a szobájában,hogy békésen tudjon szunyókálni a nap hátralevő részében.