A mai nap is csak egy átlagos vasárnapnak indult. De csak indult, ugyanis a mai nap kaptam meg életem egyik legmeghatározóbb hírét. Azt a hírt ami miatt egy kis félelemmel és izgulással keltem fel az életem elmúlt 5 évében. Mindig este elmormoltam egy imát, hogy holnap nehogy így fogadjon a nagybácsikám és eddig be is vált, de sajnos a mai nap más. Megkaptam a halálos ítéletemet, de ne rohanjunk ennyire előre...

Reggel kivételes jó kedvvel keltem fel. Miután elvégeztem a reggeli rutinom megreggeliztem, majd délelőtt átjött Kathy és délutánig itt is maradt.

-Akkor majd még hívlak este.-mondtam búcsúzóul az ajtóban, miután kikísértem.

-Oké, szia.-köszönt el kedvesen.

-Szia.-köszöntem el én is, majd miután elment becsuktam magam mögött az ajtót és elindultam vissza a szobámba.  A lépcsőn felfelé el is határoztam, hogy bele is kezdek az egyik új könyvbe, amit a napokban vettem, de a lépcső tetején a belefutottam a bácsikámba.

-Szia Emily, velem jönnél? Valamiről beszélnünk kell.-mondta komolyan. Ő álltalában mindig komoly, de csak ha látja valaki más is rajtam kívül. Négyszemközt ő is mosolygós, kedves és vidám, de most egyáltalán nem volt az. Én csak bólintottam egyet, majd elindultunk a dolgozószobájába. Mindig hálás voltam és az is leszek amíg élek az miatt, hogy magához vett. Anyáék halála után meglepő módon én voltam a legnagyobb kérdőjel, hogy most mi is lesz velem, de a bácsikám egyből megmentett attól, hogy apa befásult rokonjaihoz kerüljek. Olyan emberekhez, akiket nemhogy akkor, még a mai napig sem láttam. Miután beléptünk a szobába helyet foglaltunk, de eléggé megijesztett az az arckifejezés, ami a szemem előtt volt.

-Valami baj van?-kérdeztem meg azonnal. Ő csak lágyan megrázta a fejét, de nem volt valami megnyugtató.

-Emlékszel Antoniora, az egyik barátomra akiről már meséltem?-kérdezte halkan. Én csak bólintottam egyet. Igaz, hogy még nem találkoztam vele, a feleségével és a fiával, de őt és a családját, ha másról nem is, de névről mindenki ismeri.-Ma átjönnek hozzánk vacsorázni.-mondta.

-Oké. Nekem is jönnöm kell, vagy fent maradhatok a szobámban?-kérdeztem meg unottan, mert hiába kérdezem meg minden alkalommal a válasz mindig a második.

-Szeretném, ha ezúttal te is részt vennél, mert elég fontos.-mondta és nem tagadom, hogy nagyon meglepett ez a válasz. Eddig mindig is próbálta elkülöníteni az úgymond céges ügyeit, épp ezért amennyire csak tudott távol tartott a különböző maffia tagoktól.

-Oké. Hogyhogy nekem is jönnöm kell?-kérdeztem meg azt, ami szinte már kifúrta az oldalam. A bácsikám hirtelen nem tudott mit mondani. Szomorkásan előrébb dőlt, a keze közé zárta az én kezeimet, majd úgy nézett vissza a szemembe.

-A holnapi naptól fogva Damien Black menyasszonya leszel.-mondta ki, de ennek az egy mondatnak a hallatától össze dőlt bennem egy világ. Mindig is tudtam, hogy el fog előbb-utóbb jönni az a nap, amikor ezt csak simán közölni fogják velem, de most mégis váratlanul ért. Még nagyon nem érzem magam késznek erre a dologra.

-Tessék?-kérdeztem azonnal vissza reménykedve abban, hogy csak félre hallottam valamit. Kirántottam a kezem a markából és azonnal felpattantam a székből.- Mi az, hogy menyasszony? Engem mégis ki kérdezett meg róla, hogy szeretném-e, vagy hogy lelkileg készen állok arra a láthatatlan fogságra, amit egy ilyen házasság jelent? És miért pont Damien? Miért pont ez a család? Hiszen te is tudod, hogy őket nem szívlelem a legjobban.-adtam ki magamból mindent. Mindig is haragudtam és megvetettem a Black családot, hiszen Antonio az legnagyobb maffia főnök, csakhogy ez az én szememben egyáltalán nem dícséret, pont az ellenkezője, ugyanis ahhoz, hogy felkerüljön a lista legtetejére rengeteg embernek a vére kellett a kezéhez tapadnia. Rengeteg hazugság, átverés, fenyegetés, kínzás és gyilkosság és ez mind az ő nevéhez kötődik. Nem azt mondom, hogy mi különbek vagyunk, de a bácsikám csak egyetlen egyszer ölt önvédelemből, én pedig soha sem fogok. 

-Nyugodj le Emily!-szólt rám, utalva a hangosabb hangszínemre.

-Nem fogok lenyugodni. Nem akarok házasodni, nem akarok Damien menyasszonya lenni.-kiáltottam. A bácsikám mindig is utálta, ha valaki ordítozik vele, éppen ezért most is nagyon ideges lett.

-Márpediglen hozzá mész és kész!-jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. A szemembe azonnal könnycseppek gyűltek és hiába próbáltam egy ideig tartani magam, nem sikerült, ezért inkább kirohantam a szobából, egyenesen a sajátomba.

Hihetetlenül mérges vagyok, de nem, nem a bácsikámra, nem is Antonioékra, hanem sokkal inkább magamra és az egész világra. Mégis ki volt az az idióta, aki kitalálta ezt az értelmetlen hülyeséget? Miért kell nőként folyamat áldozatokat és áldozatokat hozni egy olyan dolog miatt, amit nem is szeretnék? Egész életemben, igaz nem szó szerint, de be voltam zárva, nem találkozhattam soha egy fiúval sem és most egyik napról a másikra már az ujjamra került az eljegyzésigyűrű.

Egyszerűen nem akarom, de ez senkit sem érdekel. Tehetetlen vagyok és ez miatt egyre több könnycsepp gördült le az arcomon. Úgy éreztem, hogy azonnal el kell mondanom valakinek és ez a valaki egyedül csak Kathy lehet. Azonnal a kezembe kaptam a telefonom és elkezdtem hívni.

-Szia.-köszönt és szinte a hangja alapján láttam azt a hatalmas mosolyt ami épp az arcán lehet.

-Férjhez kell mennem.-mondtam neki sírva a telefonba. Igazából most nem volt türelmem az udvariassághoz, mert azonnal beszélnem kell róla.

-Micsoda?-kérdezte döbbenten.

-Miután elmentél a bácsikám közölte velem, hogy Damien menyasszonya lettem.

-Az a Damien? Damien Black?-kérdezte továbbra is döbbenten, hiszen ő is egy véleményen van velem.-Figyelj Emily, nem lesz semmi gond. Erős vagy és mindenre képes! Túl éled majd ezt is, hiszen egy túlélő vagy!-mondta bíztatóan és egy nagyon kicsit segítettek a szavai, de ekkor meghallottam az apja kissé ideges hangját.-Nekem most le kell tennem, sajnálom! Később még beszélünk.-hadarta el és le is rakta.

Tudom hogy milyen Kathy apja. Ő mindig nyugodt, épp ezért amikor ideges ott tényleg gond van és ez miatt nem is neheztelek és meg is értem Kathyt, hogy lerakta.

Este

Egyre jobban közeleg az az idő, amitől egész eddig tartottam. Mindjárt itt lesz a Black család és akár mennyire nem szeretnék, muszáj elkészülnöm és megjelennem. Gyorsan vettem egy forró zuhanyt. A hajammal nem csináltam semmi különösebbet csak kifésültem. Sminket  is csak azért kell raknom, mert hatalmas karikák vannak a szemem alatt. Miután eltűntettem belenéztem a gardróbomba és neki álltam kutatni. Hiába a hátam közepére sem kívánom ezt az egészet, a bácsikámra nem hozhatok szégyent. Ez egyfajta íratlan szabály. 

Felhúztam a kiválasztott ruhát, ami egy hosszú ujjú, visszafogott és laza ruha, belebújtam a cipőmbe és ezzel egyidőben csöngettek is.

Sziasztoook!

Itt is lenne az első rész, nagyon remélem, hogy tetszett! Kérlek kommentben írjátok le a véleményeteket vagy egy vote-al jelezzétek ha tetszett. 

Ui.: A fenti képek segítenek a történet egyes elemeit jobban elképzelni, ebben a részben például Emily ruháját, amit a vacsorán fog viselni :)