Andy szemszöge

-Apa is itthon van?-kérdeztem anyámtól mikor már belejöttünk a beszélgetésbe.
Samantha nagyon ideges, és ez látszik is rajta, de úgy gondolom hogy el fogják fogadni anyámék. Remélem.

-Oh, persze. Chris, gyere le-kiabált fel anya.
Nemsokára apámat láttam meg kiöltözve.  Tekintete olyan szigorú volt mint régen.
Kissé meglepődött mikor meglátta mellettem Samanthat. Megszorítottam kezét, hogy tudja, ne féljen.

-Szóval ő lenne a híres Samantha-állt meg az asztal mellett, és Samanthat kezdte el nézni-Chris Biersack-nyújotta ki kezét. Samantha kezet rázott vele. Jó úton haladunk. Remélem.

-Andy fiam, gyere velem-jelentette ki apám, és felment a dolgozó szobájába.
Ez már nem jót jelent.

Követtem apámat, és mikor beléptem a szobába leültem az egyik fotelba.

-Ugye tudod hogy ennek a lánynak sok próbát kell kiállnia?-kérdezte komoly tekintettel.

-Tudom-bólintottam-de erős lány.

-Tényleg úgy gondolod?

-Igen-jelentettem ki határozottan-igaz hogy mennyi mindent átélt, de én igazi nőt varázsolok belőle!-mondtam határozottan.

-Ismerlek már fiam. Ha ezt megteszed, le a kalappal előtted-szívott egyet apám a szivarából miközben nevetgélt.

-Nem hiszem el hogy most nem akarsz hinni nekem. Őt nem használom ki apa! Rajta látszik hogy erős nő!

-Ezt mondtad a többi nőre is.

-Aissh!-horkantottam fel-mindegy. Nos, mik lennének a próbái?

-Azt majd később megbeszéljük. Először is, ismerkedjetek össze jobban.

Bólintottam, majd apámmal kimentünk anyához és Samanthahoz akik érdekes témáról beszélgettek.

-Na megbeszéltétek az élet nagy problémáit?-nevetett apa. Igen, tudni kell apám nem nagyon sajnál senkit.

-Ne mondj ilyet. Csak Samantha elmesélte a múltját ami szörnyű-szomorodott el anya.

Samantha csak lehajtott fejjel ült az asztalnál. Leültem mellé, és megfogtam kezeit, és rám nézett. Azaz ártatlan nézése megbolondít engem.

-Fiam, ne haragudjatok de fontos lenne ha most elmennétek!-szólalt meg hangosan apám.

-Miért, mi a baj?

-Csak, menjetek el! De gyorsan!-kiabálta.

Nem értettem hogy mivan, de Samantha azonnal cselekedett, felvette kabátját ahogy én is, és azonnal elindultunk kifele a kocsihoz. Az autóhoz menet láttam hogy egy fekete furgonos kocsi állt meg anyámék háza előtt.

-Mi történik?-kérdezte Samantha aggódva.

-Nemtudom én sem. Szerintem apámék valami ügybe keveredtek megint-mondtam.

Mikor hazaértünk, átvettük a ruháinkkat és leültünk a nappaliban. Samantha kissé szomorúnak látszott.

-Hé. Mi a baj?-kerültem hozzá közelebb.

-Csak.. amiket elmeséltem anyukádnak..-mondta lehajtott fejjel.

-Ohh.. a múltad?-kérdeztem óvatosan.

Nem szólt semmit, csak bólogatott egyet fejével. Közelebb húzódtam hozzá és megöleltem. Mellkasomba fúrta a fejét és nagyokat lélegzett. Bele sem merek gondolni mi lett volna ha nem találok rá. Még mindig Dexter kezei között lenne..

Samantha szemszöge

Andy szülei nagyon kedvesek voltak. Legalábbis az anyukájával jól kijövünk egymással. De az apjától megmondom őszintén, kicsit félek. Már az első pillanattól kezdve nem voltunk egymásnak szimpatikusak. Megijesztett kicsit mikor Andyt félrehívta beszélni. És mikor Andy visszajött.. aggódó nézése volt. Kiváncsi lennék hogy mit mondott neki az apja. De kitudja, lehet jobb ha nemtudom.

Andy végül visszament dolgozni, legalábbis nekem azt mondta. Addig felmentem a szobámba, és megnéztem hogy milyen hírek vannak. Közösségi oldalaim nincsenek. Inkább híroldalakat olvasok.
Miközben olvastam egy érdekes hírt, épp jött egy üzenetem. Ashley..

Ashley:Szia Sam! Remélem jól vagy! Nagyon szeretnélek már látni. Holnap találkozunk a közeli kávézóban? Írj vissza kérlek.

Sok puszi:Ash.

Erre most mit írjak..? Picit jobb lett a kedvem, de miután eszembe jutott amit Andy mondott róla.. hát nem is tudom. Kedvesnek tűnik. De az álarc néha csal. De végülis, egyszer élünk..

Szia Ash. Persze, akkor holnap 3-kor a kávézóban találkozunk🙂

Ezután nemtudom hogy látta e mivel nem írt vissza. Elmentem fürdeni, és lefeküdtem picit aludni.

Andy szemszöge

-Samanthanak hívják.. nem hagyhattam ott annál a faszfejnél!-mondtam CC haveromnak aki az egyik munkatársam.

-Aha. És mit szólsz majd ahhoz, ha a küldöttség ránk száll?

-De nem fog értsd meg!-csaptam egyet az asztalra-Figyelj.. Samanthat úgy rejtegetem ahogy tudom. Nem hagyom hogy elvegyék tőlem. Nem akarom hogy ott újra azokat élje át amiket Dexternél.

-Hát akkor hajrá. Nem lesz könnyű dolgod. Oh, jut eszembe. Hallom, Ash beszélget Sammel.

-Jah..-szólaltam meg unottan-De már szóltam Samanthanak hogy ne is foglalkozzon vele.

-Haver te mindenkitől félted a csajt?-nevetett fel CC.

-Igen bazmeg!-horkantam fel mérgemben-te is tudod milyen Ashley. Keres magának egy szép nőt akit elcsábít, aztán mikor ott a lehetőség, meghúzza és hopp ott is hagyja.. nem szeretném hogy ő is az áldozata legyen.

-Tudom haver. De, ha megjött az esze és komolyan gondolja Sammel? Akkor?

-Nem, nem gondolja komolyan!-jelentettem ki határozottan-anyám nővérének a lányával is ugyan ezt tette. És láss csodát, öngyilkos lett miatta.

-Lehet voltak amúgy is problémái.

-Ja persze-mondtam flegmán-Nos, akkor hol is kell elintéznünk azt a bizonyos C911 műveletet?

-Franciaország. Azon belül a fővárosban.

-Hogy mi? Itt kell hagynom Samanthat? Na azt már nem!

-Hallod bazmeg, nyugodj már le! Folyamatosan a csaj körül jár az agyad! Koncentrálj a dolgodra végre. És akkor mivan ha egyedül hagyod? Fel tudja magát találni elvégre nem kisgyerek!-szólalt meg hangosan és idegesen-vagy ha úgy gondolod akkor hozd magaddal. De erről jobb ha nem tud.

Elgondolkodtam.. Ki a fontosabb? A C911 vagy Samantha.. mindegyik fontos de.. Samantha nemrég került hozzám és nem szeretném egyedül hagyni..

Samantha szemszöge

Az ébresztő hangjára keltem fel. Elintéztem reggeli dolgaimat és lementem a nappaliba. Andy ki volt már öltözve, éppen reggelit csinált. Picit elmosolyodtam hogy öltönyben csinál reggelit. Ez aranyos.

-Jóreggelt-köszöntöttem őt rekedt hanggal.

-Oh-nézett hátra-Hát te fent vagy? Jóreggelt-adott egy puszit homlokomra-kész van a reggelid. Remélem ízleni fog-mutatta meg a reggelim.

Ahhoz képest hogy férfi, elég jól főz. Nagyon guszta reggelit kaptam.

-Köszönöm, de ez igazán nem kellett volna-hajtottam le fejem.

-Shh.. csönd. Te vagy a nő, téged kell a tenyeremen hordozni.

Nem mondtam semmit, leültem az asztalhoz és elkezdtem enni. Régen ettem már ilyen finomat.

-Öhm Samantha figyelj-szólt Andy mire ránéztem-nemtudom mikor jövök haza. Fontos tárgyaláson kell részt vennem ami órákig eltarthat. Hívlak néha hogy mi a helyzet. Vigyázz magadra, ha baj van azonnal hívj!-mondta és elment.

*Délután 3 óra*

Már összekészülődtem a találkozáshoz, egy fekete felsőt és egy fekete nacit vettem fel. Picit izgulok. Pedig nem most először találkozom Ashleyvel.

Mikor elindultam, szerencsére nem vettek észre a ház előtt álló biztonsági őrök.
Néhány perc múlva oda is értem, és megláttam Ashleyt a kávézó előtt egy csokor virággal a kezében.

-Szia Sam!-köszönt, illetve adott arcomra két puszit-ezt neked hoztam-nyújtotta át a virágcsokrot.

-Köszönöm szépen-szagoltam meg az illatos virágokat.

-Gyere menjünk.

A kávézóban kértünk magunknak egy cappucchinot és miközben iszogattunk, elkezdtünk beszélgetni.

-Mond Sam. Milyen az élet eddig Andyvel?

-Hát eddig jó.

-Ez nem volt meggyőző. Mindent megad neked?

-Igen. Ma reggel is csinált nekem finom reggelit-dicsekedtem.

-Hát ez szuper.. de Samantha. Én még ennél többet is megadnék neked..

Egymás szemébe néztünk. Nem tudtam felfogni mit is mond.

-Figyelj Sam, lehet nem értetted mit akartam ezzel mondani. De egyszerűen mikor először megláttalak, azonnal elraboltad a szívem. Nálad szebb nőt nem is láttam még. És megmondom neked őszintén hogy... szerelmes vagyok beléd.

Ledöbbentem a sorokat hallva.. Ashley szerelmes belém? Most erre mit mondjak? Nem szeretném megbántani azzal hogy visszautasítom..

Andy szemszöge

Már ötödjére hívtam Samanthat de nem vette fel. Mi a jó isten lehet vele?!
Helyette, felhívtam az egyik biztonsági őrömet.

-Igen uram?

-Samantha otthon van?

-Nincs uram. Az előbb láttam elmenni valahova. Csinosan volt felöltözve-mondta, mire nekem felment a vérnyomásom kb 220ra.

El sem köszöntem, azonnal lecsaptam a telefont. Mi az hogy csak úgy elmegy valahová??! Meg kell keresnem.

-Elnézést de nekem el kell mennem. Majd jövök-vettem fel öltönyöm, és elindultam. Persze a többiek nem örültek ennek, de ha mennem kell akkor mennem kell!

Kocsiban ülve elhajtottam az egyik közeli kávézó előtt. Ott megláttam Ash autóját. Mi a francot keres ez itt? Lelassítottam, és láttam, hogy egy ismerős lánnyal beszélget miközben iszogatják a kávéjukat. Csak nem... neem Andy nem lehet hogy Samantha.. mégjobban megnéztem a lányt és be kellett ismernem magamnak is.. ő Samantha. Felment bennem a pumpa de nagyon. Nem akartam berontani oda de közel voltam hozzá. Helyette visszafordultam és visszamentem a munkahelyemre. Na meglátod Samantha Bross mit fogsz kapni tőlem ha hazaérek!

Samantha szemszöge

-Igazán köszönöm a mai napot, és hogy eljöttél-köszönte meg Ashley. Hazahozott a kocsijával.

-Én köszönöm a virágcsokrot és hogy elhoztál-mosolyogtam.

-Ugyan.. és Samantha.. kérlek gondolkozz el azon amit mondtam-nézett rám kérő arccal.

-Rendben.. Szia!-szálltam ki gyorsan az autóból. Ashley elhajtott, én pedig arra törekedtem hogy ne vegyen észre újra egy biztonsági őr sem. Sikerrel jártam.
A virágcsokrot beletettem egy vázába, és átöltöztem otthoni ruhába.
Az egész napot utána konkrétan azzal töltöttem el hogy tévét néztem és aludtam. Igazán jó program.

Este 7 órakor hazajött Andy. Nekem meg eszembe jutott valami... a virágcsokor!
Ránéztem Andyre aki nem volt valami jó kedvű.. sőt, nem is köszönt. Szóval biztos van valami gond.
Ránézett a virágcsokorra, és flegma arccal kinyitott egy whiskeyt és jól meghúzta az üveget.

-Samantha-szólított meg mély hangján, mire nekem meghűlt ereimben a vér-Elmondanád nekem hogy mégis mi a faszomnak voltál Ashleyvel a kávézóban?

Sziasztok!😁
Itt is lenne az új rész az Andys könyvemből amit olyan sokan vártatok! Remélem tetszik nektek😊
(Utóirat:remélem nincs hari hogy itt hagytam abba😁😅)

Puszi:Bogi