-Köszönöm..-hajtottam le fejem zavaromban.

-Mehetünk?-kérdezte, mire én bólintottam.

----------------------------------------------------

-Igazán köszönöm a mai estét. Jó volt veled-mosolygott Ashley rám mikor már a lakás előtt voltunk.

-Én köszönöm. Boldoggá tettél-mosolyogtam, és egy puszit adtam arcára-Szia Ash!

Elmosolyodott, a motorra pattant, és elhajtott.
Miközben néztem ahogyan száguld, eszembe jutottak a beszélgetéseink. Elmeséltem neki hogy milyen életem volt egészen idáig, és azt mondta hogy bármi van, ő mellettem lesz.

Mikor átléptem a küszöböt, egy dühös Andyvel találtam szembe magam. Tudtam hogy ez lesz a vége..

-Csak hogy hazakerültél-áradt belőle a gúny.

-Az egyik barátomnál voltam-hazudtam.

-Aha, szóval az egyik barátodnál. Samantha. Nem tudsz nekem hazudni. Valld be hogy Ashleynél voltál-lépett hozzám közelebb.

-Igen, ott voltam! Most örülsz?-csapkodtam kezeimmel.

-Mi a faszomat kerestél te nála?! Tudod hogy Ash milyen is valójában hm?

-Igen tudom képzeld. És sokkal jobban megért mint te!

-Hmm nem is tudom hogy ki volt az aki megmentett Dextertől-tette keresztbe kezeit.

-Miért baj az Andy, hogy Ashleyvel jóban vagyunk?-fordultam vissza hozzá.

Nem tudtam tekintetéből semmit sem kivenni. Közelebb lépett hozzám, én pedig hátráltam, egészen addig, míg nem ütközött neki a hátam a falnak. Fejem mellett támaszkodott meg, szinte hallottam lélegzetvételeit. 

-Mert nem bírom azt elnézni hogy elveszik azt ami az enyém-suttogta.

-Ki mondta azt hogy a tied vagyok?-nevettem.

-Én-jelentette ki határozottan.

Nem szóltunk egymáshoz, csak bámultuk egymást.
Hirtelen Andy közelített ajkaival az enyéimhez. De nem csókolt meg.

-Csak hogy tudd, Ashley igazi nőcsábász. Nem akarom hogy veled is azt tegye amit a többi lánnyal. Ezért féltelek-mondta egyre közelebb kerülve hozzám.

Tengerkék szemeit bámultam. Nem tudtam róluk levenni a szememet.
Végül nem csinált semmit, elhajolt tőlem.

-Öltözz át. Megyünk anyámhoz-mondta keményen, én meg rá sem ismertem. Teljesen más lett a hangulata.

Felmentem a szobámba és felvettem a fekete kosztümöm.
Mikor kész lettem, lementem a nappaliba ahol Andy várt rám, szintén kiöltözve. Meglátott, egy pillanatra elállt a szava.

-Menjünk-rázódott vissza a valóságba.

Egész úton nem szólt hozzám egy szót sem. De nem is érdekelt.

-Na ide figyelj-fordult hozzám, mikor megálltunk egy nagy háznál ami gondolom a szülei háza-Komolynak kell lenned a szüleim előtt. Ők azt akarják látni, hogy egy kemény nővel van dolguk. Ha kérdeznek, válaszolsz, de addig meg se szólalj. Megértetted?-mondta el a "szabályokat". Csak egy bólintás volt a válaszom.

Mikor kiszálltunk a kocsiból, karomhoz nyúlt, és úgy mentünk a házhoz mint ha most mennék az esküvőn az oltár elé...

Becsengettünk, és egy kicsit idős hölgy nyitotta ki az ajtót. Meglátta fiát, és egyből megölelte.

-Oh, szóval ő lenne az a híres Samantha akit mondtál-mért végig szemeivel-Szia, én Amy vagyok Andy anyukája-nyújtotta kezét, én pedig megráztam. Nagyon komolynak látszott a nő, épp úgy mint Andy. Ugyan olyan kemény pillantásuk van.

-Samantha Bross-mutatkoztam be végül én is.

-Remek. Akkor gyertek be-invitált be minket.
Már előre félek hogy mi lesz itt...