- Jaj, ne. - motyogtam az orrom alatt, ahogyan megláttam Szandrát a pultnál ücsörögni. Vajon kit vár?

- Már inkább meg sem kérdem, mért vagy itt. - sóhajtott a mellettem lévő szépfiú, aki munkába hozott.

- Ne tégy úgy, mintha nem örülnél nekem. - állt fel, majd hozzá lépve át szerette volna ölelni nyakánál, de ő eltolta.

- Pedig így van, elhiheted. - mosolygott gúnyosan.

- Őt mindenhova magaddal hordod? - nézett végig rajtam.

- Befejeznéd, hogy úgy beszélsz rólam, mintha itt sem lennék? - háborodtam fel

- Nem kéne itt lenned! - tette csípőre a kezét.

- Itt dolgozom! - csattantam fel, majd otthagyva őket lementem, hogy betegyem a szekrényembe a táskám, a kabátom, és már igyekeztem is vissza Luis mellé.

- Mikor kopik már le?  - kérdeztem feszülten, miközben őket néztem, és egy üveget bontottam fel.

- Majd ha Ádámnak lesz egy újabb kapcsolata. - vont vállat. - Ismered a mondást: Addig üsd a vasat, míg meleg.

- Sziasztok! - jött be Kev is, a dj.

- Hello! - mosolyogtam rá. - Hát te? Hogy hogy ilyen korán?

- Tönkre ment a kocsim, egy haverom csak most tudott kidobni, később már nem lett volna jó neki. - sóhajtott, azzal helyet is foglalt.

- Az szívás. - húztam a szám. - Szokásos?

- Aha. - kulcsolta össze ujjait a pulton. - Ezek megint együtt vannak? - biccentett a mögötte lévőkre, akik egymással szemben álltak, Szandra magyarázott, Ádám meg úgy tett, mint aki figyel, de szemmel láthatóan valahol nagyon máshol járt az esze.

- Nem hinném, csak Szandra folyamatosan felbukkan. - öntöttem ki a pohárba az italt, ahogy egy pillanatra rájuk kaptam tekintetem.

- Féltékeny vagy? - lökte meg Luis csípőm az övével.

- Mi? Dehogy. - tettem le Kev elé az italát.

- Figyi, ha ráérsz mutatnék valamit. - biccentett a pult felé. Bólintottam, és igyekeztem utána.

Elővette a laptopját, felnyitotta, majd rám tette a fülesét, és elindított rajta egy mixet.

- Arra gondoltam játszhatnám ma este, csak nem tudom hogy elég jó-e.

- Viccelsz? Imádni fogják, ez nagyon jó!
- hallgattam tovább, míg ő rám mosolyogott. Nem rossz képű srác, meg kell hagyni. Aranyos kis gödröcskéi vannak, mikor nevet. Nagy kék szeme, dús világos  barna haja, és az a fekete kis piercing karika az alsó ajkában is elég szexi.

Ádám

- Figyelsz te rám? - csettintett nekem Szandra.

- Nem igazán. - sóhajtottam. - Mert már ezerszer hallottam, és komolyan mondom, Szandra, szánalmas amit csinálsz.

- Szánalmas, hogy küzdök a szerelmünkért?

- Milyen szerelem? - nevettem fel. - Én nem szeretlek. - mondtam egyenesen a szemébe.
- Gondoltál volna erre, mielőtt a keféltél volna a legjobb barátommal.

- Linda az oka? Ő miatta vagy ilyen velem, mert már őt szereted? - emelte meg állat

- Szandra... semmi közöd hozzá. - dörzsöltem meg az arcom idegesen.

- Jó, de akkor figyelj rá jobban. Nehogy kétszer csapjon a villám egy helyre. - suttogta a fülembe, ahogyan vállamba megkapaszkodva lábujjhegyre állt, majd átdobta kabátját a vállán, és kisétált.

Nem értettem miről beszélt, szóval a hátam mögé néztem, és megláttam Lindát Kev mellett, ahogy összemosolyognak, és beszélgetnek. Őszintén? Nem tetszett, de mit tudtam volna tenni? Lerángatni onnan?

- Adsz egy whiskyt? - ültem le Lusi elè.

- Ilyen korán?

- Mióta érdekel hánykor iszom? - hunyorítottam.

- Nem érdekel, csak kiváncsi vagyok. - öntötte ki, de én végig Lindát figyeltem. - Vagy úgy. - tolta elém a poharat. - Tetszik neked?

- Mért hiszi mindenki ezt? - ittam bele a pohárba.

- Nem tudom. De ha már rajtam kívül is észre vette valaki, akkor csak van valami. Én örülnék nektek! - vigyorgott. - Talán jót tenne neked. Luca miatt is..

- Az ő nevét nem ejtjük ki!  - szóltam rá azonnal.
- Soha! Főleg nem Linda előtt. - intettem fejemmel felé.

- És ha rájön magától?

- Hogy jönne rá? - vontam vállat.

- Nem kéne hazudnod neki, azt hittem megváltoztál!

- Sosem mondtam ilyet. Csak hogy igyekszem más lenni. És ez nem hazugság, csak vannak olyan dolgok, amikor jobb, ha nem tud.
- magyaráztam inkább magamnak elmerengve, ahogyan beleittam a pohárba.

- Tudod, hogy mindig minden kiderül. Én tudom az igazságot, és jobban járnál, ha te magad mondanád el neki a teljes verziót. - igaza volt, de nem tehettem. Jobb ez így, ha nem tud semmit.

Pár óra múlva meg is telt a hely emberekkel, Ricsiék is itt voltak, és egész jó hangulatom volt a bulizáshoz, na meg talán egy felessel több is csúszott le a kelleténél.

- Hé, Armando! - szólt nekem Ricsi. - Nagyon pörögsz, mi van veled, szerelmes vagy?

- Csak jól érzem magam. - öntöttem ki már a nem tudom hanyadik pohárral.

- Történt ma valami? - hajolt közelebb.

- Nem igazán. - vontam vállat. Érezni kérdeztem a ritmust, mert ma latin este van, és hát visz a vérem, nincs mit tenni, plusz azt se felejtsük el, hogy részeg vagyok - Asszem felkérem Lindát.
- gondolkodtam hangosan.

- Csak ügyesen, Armando! - szólt oda nevetve.

- Táncolsz velem? - kérdeztem, mikor oda értem a pulthoz, miközben épp visszaadott.

- Én szívesen táncolnék veled, szépfiú.
- hallottam meg egy lányt mellettem.

- Kösz, de a Báránykámat kérdeztem. - fordultam is vissza felé. Mindig szép, de ma valahogy még szebb volt. Sokkal többet mosolygott, és ez nagyon jól állt neki.

- Részeg vagy? - nevetett.

- Nem, ő most Armando! - szólt közbe Lusi is.

- Mi van? - értetlenkedett.

- Quieres bailar, o no? - jött elő belőlem a latin.

- Tudsz spanyolul?  - kerekedett ki a szeme, de láttam hogy imponált is neki, mire csak bólintottam.

- Ki a legjobb táncos? - kérdeztem Lusit.
- Részegen. - tettem hozzá elgondolkodva

- A legjobb kezekben vagy nála. - veregette meg Linda vállat.

- Dolgozom, mi van ha meglát a főnök? - mosolygott pimaszul

- Hagyd azt a faszfejt és bulizz velem!

- Hé, én bírom azt a faszfejt! - "védett meg"

- Tényleg? - vontam fel szemöldököm mosolyogva, mire csak ártatlanul bólintott. - De én jobb fej vagyok. - nyújtottam a kezem, amit el is fogadott, de előtte még intettem Lusnak, hogy adjon egy felest.

Linda előttem állt háttal, így átnyúltam felette és elvettem a poharat.

- Most már kevered is a piát? - nézett fel rám.

- Ez neked lesz. - hajoltam a füléhez. - Bízol bennem? - kis hatás szünet ugyan, de bólintott.

Bal kezem lassan a nyakára tettem, hogy fentebb tudjam emelni a fejét, majd a szájába öntöttem a kis pohár tartalmát. Kaptunk is pár tekintetet, főleg én a lányoktól.  Igazából egyszerűen oda is adhattam volna neki a poharat, de így jobban tetszett. És az, hogy libabőrös lett, tudtam, neki is.

Szembefordult, karjait lazán átfonta nyakam körül, én pedig a dereka körül, és egy kicsit közelebb is húztam, de talán túl gyorsan, hisz azonnal a szemembe nézett, amikben elvesztem. Nem értettem mi volt ez, de nem is kerestem az okát, én csak táncolni akartam vele, de egy dolgot nagyon benéztem. Hogy is gondoltam? Hisz a teste az enyémnek simult, egyszerre mozogtunk az ütemre, és a zene már magában erotikus volt, ahogyan ő is. Az illata, a bőre, a csípőmozgása... Olyan erősen koncentráltam, ahogy csak tudtam, és ha bár iszonyatos türtőztetések közepette, de sikerült visszafogni magam, mert nem akartam elüldözni.

Csak táncoltunk, és táncoltunk, azt sem tudom már hány szám mehetett le vagy hány óra telt el, amikor szólt hogy szomjas. Leültünk a bárpulthoz, és jó pár pohár ital társaságában beszélgettünk, míg nem már csak mi maradtunk. Észre sem vettem mennyire elszaladt az idő, annyira jó volt vele lenni, beszélgetni, hallgatni és nézni őt.

- Ti itt akartok aludni, vagy mi? - vette fel rózsaszín táskáját Lusi

- Majd megyünk nemsokára. - feleztem el kettőnknek az üveg maradékát, ami azt hiszem jó lenne, ha az utolsó volna. Egyikünk sem józan már, főleg ő nem. Látszik, hogy nem szokott inni, mert kétszer úgy be van állva, de csak fele annyit ivott, mint èn.

- Ne felejtsetek el bezárni azért, ti alkoholisták. - forgatta a szemét, mire Linda felnevetett.

- Amúgy. - kezdett bele, miután letette a poharát. - Honnan tudsz spanyolul?

- Anyám Spanyol származású, de még kicsi korában ide költöztek. Nyaranként viszont gyakran visszajártunk, van ott még pár rokonunk, és barátaim.

- Ha már így feljött a család.. Hol vannak a szüleid? - nézett fel rám.

- Jól vannak, élnek. Nem beszélek velük már vagy öt éve. - vontam vállat.

- Mért nem? - pislogott.

- Hosszú sztori. - sóhajtottam. - Lényegében mikor belefolytam ebbe az egészbe, próbáltam titkolni, de egy idő után már nem ment. Apám börtönviselt volt, pont emiatt. Fiatal volt, amikor anyám terhes lett velem, alig volt tizenhét, szóval gyorsan pénzt kellett szereznie. Így hàt elkezdett teríteni. Pár hónap alatt le is bukott, és kapott néhány évet. Nem lehetett ott amikor születtem, és akkor megfogadta, soha többé nem tesz semmi illegális dolgot. Engem is mindig csak erre kért, erre néz rám. - tártam szét karjaim. -Itt vagyok huszonhárom évesen, mint drogbáró.
- nevettem fel, hogy ez mennyire abszurd.

- Nem hiányoznak?

- Dehogy nem. - sóhajtottam. - De nem erőltethetem magam rájuk. Mindenem megvan, nekik is tudnék segíteni, de hallani sem akarnak róla. Megértem, elvégre egyetlen egy dolgot kért tőlem, és azt sem tudtam betartani. - néztem magam elè, mire megéreztem kezét a karomon.

- Sajnálom - nézett őszinte szemembe.

- Ugye nem mész el? - kérdeztem kis hatásszünet után. - Azt mondtad keresel albérletet, de szeretném ha maradnál. Jól érzem magam veled. - vallottam be. Lassan mosolyra húzta ajkait, és kis idő után így szólt.

- Én is veled.

- Megyünk lassan? - néztem karórámra, ami már reggel fél nyolcat mutatott.

- Aha. - itta meg az italát, de ahogy leugrott a székről, meg is ingott kicsit.

- Megvagy?

- Meg - keresgélte egyensúly érzékét, és mikor nagyjából elő került, kimentünk.

Leriasztottam a helyet, összehúztam magamon a kabátom, majd figyeltem, ahogy a kocsimhoz megy.

- Mit csinálsz? - kérdésemre felém fordult.

- Nem megyünk haza? - asszem nem kellett volna neki az az utolsó ital.

- Kocsival? Báránykám annyit ittam, hogy meggyullad a vérem. Ki is akadna a szonda. Hívok egy taxit. - vettem elő a telefonom, de oda szaladt, és karomat megragadva megakadályozott.

- Sétáljunk haza! - jött elő briliáns ötletével.

- Szakad a hó.

- Dehogy szakad. - fogta meg a kezem, és húzni kezdett.

- Nem erősséged a tájékozódás, mi? - húztam vissza a másik irányba.

- Mondhatni. - szedte lépteit mellettem, miközben összébb húzta kabátját, aztán random énekelni kezdett az utcán, táncolt és pörgött séta közben, én meg csak mosolyogva figyeltem ezt a kis bolondot, míg nem nekem dobott egy hógolyót. Megálltam, ő pedig visszafojtott mosollyal figyelt.

- Most kapsz! - figyelmeztettem, mire nevetve szaladni kezdett, én pedig utána. Nem volt valami jó ötlet részegen a hóban, hisz ahogyan elkaptam úgy estünk el mind a ketten, de csak nevettünk, mondjuk ő már nem, amikor fogtam egy marék havat, és "megfürösztöttem" benne.

- Nem már! - sipákolt, majd ő is a képembe nyomott egy adagot.

- Oké, elég! - nevettem tovább pár perc "bunyó" után. - Meg fogsz fázni. - néztem fel rá a hóban feküdve, két karját lefogva.

- De te is, ha tovább heversz ott. - nézett végig rajtam, és ahelyett hogy felálltam volna, tovább néztem őt.

- Mi az? - nevetett zavartan

- Semmi. - ráztam meg a fejem. Mit mondhattam volna? Hogy mennyire szép? Inkább felálltam, leporoltam magam, és sétáltunk tovább.

- Álmos vagy? - pillantott fel rám út közben.

- Nem, miért?

- Nézünk karácsonyi filmet?

- Még van több, mint három hét karácsonyig. - nevettem.

- És? Már a fát is meg kellett volna venned. - magyarázta zsebre tett kézzel.

- Negyedike van. - néztem rá bambán. - És nem szoktam fát venni.

- Mi? Mért nem?

- Minek? Sosem vagyok itthon ünnepek alatt
- vontam vállat.

- Nem leszel itthon karácsonyra? - kérdezte, talán kicsit szomorúan is. Le sem esett. Akkor ő most egyedül lenne.

- Majd még meglátom. - helyesbítettem.

Nem akartam itt hagyni. Pontosan tudom, mekkora szívás egyedül lenni az ünnepek alatt. Pont ezért is van az a kis szokásunk a fiúkkal, hogy elhúzunk innen egy jó pár hétre, valami meleg helyre, hogy ne is emlékezzek azokra az időkre.

- És ha szeretnéd, idén kivételt teszek, és veszünk egy fát. - tettem hozzá, mire nagy csillogó szemekkel nézett rám.

- De... nem akarok a terveid meg a megszokásaid útjába állni.

- Nagy fiú vagyok. Tudom mi a jó nekem.
- karoltam át a vállát, és így sétáltunk tovább.

Mikor beértünk a házba iszonyat jó érzés volt a meleg idebent.

- Basszus, totál vizes vagyok. - vette le a csizmáját, és épp ebben a pillanatban hajtott be egy túl ismerős kocsi a felhajtóra, a fehér Mercedes, amit még én vettem neki. Azt hiszem ki kéne már cserélni a kódot a kapunál. - Ez Szandra? - hunyorgott, amikor kiszállt, felszaladt a lépcsőn, berontott az ajtón, és sírva felém szaladt, majd a nyakamba borult, mire értetlenül néztünk össze Lindával.

- Segíts kérlek! - zokogott.

- Mi van? - toltam el magamtól. A szemfestéke totál el volt kenődve, és a keze is remegett, amit szipogva az orra elé tett.

- Apu kidobott, és nincs hova mennem! - fúrta arcát ismét a nyakamba, átkarolt, de én nem viszonoztam.

- Mi az hogy kidobott? - próbáltam eltolni ismét, de jobban belém kapaszkodott. - Szandra! - szóltam rá, azzal határozottabban megragadtam a derekát, így már le tudtam vakarni magamról.

- Totál begurult... nem is értem.

- Szandra... - sóhajtottam, mert amennyire utálom, pont annyira ismerem.

- A hülye egyetem miatt! Azt mondta elege van, hogy csak a pénzét viszi, de eredményt nem hoz.

- Megint megbuktál?

- Igen, mert nem érdekel ez az egész orvosi szarság! - nézett fel karjait szét tárva. - Ő erőltetett annyira. Azt mondta, nem fizeti tovább az egyetemet, és semmi mást sem!

- Fizessem én? - mutattam magamra nevetve.

- Nem, nem ezért vagyok itt! - tett egy apró lépést felém. - De letiltatta a kártyáim, enni valót se tudok venni, nem hogy lakást bérelni!

- Menj el valamelyik barátnődhöz, biztos szívesen befogadnak.

- Nem lehet, nem tudhatják meg, hogy nincs pénzem! - vágta rá ijedten.

- Igazi jó barátaid vannak, egyáltalán ne felületesek. - fontam össze magam előtt karjaim fejem csóválva. Folyton csak a látszat...

- Kérlek! Nem kérem ingyen, dolgozhatok is neked! - erre olyan jót nevettem, mint már nagyon rég nem.

- Te? Dolgozni? Hagyjuk már.

- Egy csomó helyed van a városban!

- Mondjuk úgy, hogy nincs olyan meló a számodra, ami testhez álló lenne. Nem adok neked munkát, és kész. - zártam le a vitát.

- És maradhatnék, amíg nem találok egyet?
- pillantott rám nagy, kisírt szemekkel.